Erdélyi származású piaristát szenteltek pappá a Piarista Rend Magyar Tartománya budapesti központjának Duna-parti kápolnájában október 6-án, szombaton napfényes délelőtt. Szülei, rokonai, rendi elöljárói, rendtársai, barátai, tanár kollégái, diákok és a hívek megtöltötték az istenházát, ahol Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi bencés főapát ünnepi szentmise keretében szentelte pappá Molnár Lehelt, illetve diakónussá Balla Jánost.
Labancz Zsolt tartományfőnök kiemelte: az egyházi rendben való részesítésükre pont akkor került sor, amikor a püspöki szinódus Rómában az ifjúság és a hivatás témájában értekezik. A Segesváron született Molnár Lehel akár születésnapi égi ajándékként is tarthatja a pappá szentelés nagy kegyelmét, hiszen majdnem napra pontosan 34 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Érettségi után a gyulafehérvári hittudományi főiskolán végzett el két évet.
Hogyan érlelődött benned a papi hivatás, illetve az egyházi szolgálat iránti vonzódás?
Mi leszel, ha nagy leszel? – hangzott egyre gyakrabban a kérdés segesvári líceumi éveim haladtával. A kérdés legalább annyira izgatott engem, mint kérdezőimet, de választ se nekik, se magamnak nem tudtam adni. Számtalan helyzetben el tudtam képzelni magam, sokféle jövőben otthonosan mozogtam. Azt azonban már világosan láttam, hogy például atomfizikus semmiképp sem leszek, és a kémiai Nobel-díj sem reális célkitűzés. Korán
világossá vált számomra, hogy életem az emberek között, az emberekért bontakozhat ki a legteljesebben. Ebbe biztosan belejátszott addigi rövid életem személyes története: a cserkészet, a disputa klub, az ifi hittan.
A gyulafehérvári teológián két évet végzett papnövendék miért lépett be 2005-ben a piarista szerzetesrendbe?
A két év során bennem egy kettős életcél, a tanárság és a papság kezdett kidomborodni. A kettő közül egyiket sem tudtam félretenni, mert valami belső erő folyton hajtott feléjük. Mi lenne, ha a kettőt összekapcsolnám? Még középiskolás koromban két infóóra közötti szünetben beírtam a keresőbe a két szót: tanár – pap. A betöltött három-négy szerzetesrend közül a piaristák tűntek a leginkább tanároknak. Elolvastam a Piarista Rend alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek az életrajzát, és rádöbbentem, hogy tulajdonképpen egy húron pendülünk: a hit és tudomány jegyében tanítani és nevelni a fiatalokat, elsősorban a leginkább rászorulókat. Aztán – amint mondottad – másodév végére több piaristával való személyes találkozás után, úgy döntöttem, hogy belevágok a nagy kalandba.
Molnár Lehel a szegedi jelöltév és a váci noviciátusi év után felsőfokú tanulmányait Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológia szakán, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kar történelem szakán, majd a Sapientia és ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar hittanár–nevelőtanár– történelemtanár szakán végezte.
Papi jelmondatod: „Kiüresítette önmagát.” (Fil 2,7). Hogyan
valósul meg ez piaristaként mindennapjaidban?
Elfogadtam az ajándékot, amelyet kaptam – tanítói, nevelői karizma. Elfogadtam ennek az ajándéknak a kibontását olyan módon, ahogyan erre bátorítást, hívást kaptam – szerzetesként. És elfogadtam, hogy küldetésem van ennek az ajándéknak ilyen módon való megélése által – közösségben. Mi, piaristák a tanulási helyzetek megszállottjai vagyunk. Ajándékként tapasztaljuk, hogy vonz bennünket a tanulás és a tanítás, minden olyan lehetőség, amely a testi-lelki növekedést segíti. Örülünk, ha a hit és az értelem párbeszédében alakulunk, ha közösségben formálódunk. (Ki)hívnak bennünket az olyan helyzetek, ahol hatványozottan szembesülünk a növekedés igényével, szükségével. Mi erre szenteljük az életünket. A Filippi levél himnusza is erre emlékeztet. Merjem odaadni magam másokért, nem vonakodva a munkától. Még azt is megengedjem, hogy elvegyék, amit nem terveztem odaadni. Az „iskolában” sok ilyen helyzet van, és bár elsőre nyomasztónak tűnhet a kiüresedés, valójában ez a jézusi lelkület tud felszabadító, békét és közösséget teremtő lenni.
Az újmisés hangsúlyozta: látja azt, hogy Isten erre az útra hívta, és bár sokszor ködbe veszett ez az út, minden lépését megáldotta. A helyén van, mert mély vágyai teljesülőben vannak, bár természetesen hosszú út áll még előtte, amit Isten segítségével remél megtenni. A primíciás szentmise október 21-én lesz Segesváron. Ruppert Józseftől, a Romániai Piarista Provincia ügyeiben megbízott tartományfőnöki delegátustól megtudtuk, hogy ezelőtt tíz évvel – 2008. március 29-én – is volt ilyen örvendetes esemény, amikor szintén erdélyi, a gyergyószentmiklósi születésű Galaczi Tibor piaristát szentelték áldozópappá.
Fodor György
Fotók: Piarista Rend Magyar Tartománya
