Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív

Húsz éves jubileumi ünnepség a partiumi Házas Hétvége közösségben

0
1704
Fotók: Mares Sándor

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorációs terve szerint az idei év tematikája a kegyelem, így adott volt az irány, hogy a partiumi Házas Hétvége közösség is e kulcsszó mentén keresse 20 éves jubileumi ünnepségének lényegét megfogalmazó mottót. És amint a cím is mutatja, meg is találtuk a Zsidókhoz írt levél 13-ik versében, és ezzel ki is fejeztük alapállásunkat: saját erőnk kevés ahhoz, hogy boldogan éljünk, még kevesebb, hogy másokat éltessünk; a célunkat: házastársi igenünket újból és újból kimondva, házaspárként erősnek és hűségesnek maradni a partiumi Házas Hétvégében; a hogyant: lélekkel, Isten kegyelme által továbbhaladni a húsz évvel ezelőtt megkezdett úton, házaspárokat, atyákat, szerzeteseket megszólítani, közösségünket tovább építeni az egyházon belül.  Lelkiségi mozgalmunk így fogalmazza meg saját magát: A Házas Hétvége a szentségi házasságban élő házaspárok, valamint papok és szerzetesek számára nyújt megújulási lehetőséget, hogy kapcsolataik nyitottá, új, dinamikus és a szentségeket a hétköznapokban is megélő szeretetteli kapcsolattá váljanak.

Visszanézve, az elmúlt húsz évben a közösség által szervezett Első Hétvége nevű programon (25 ilyen  volt eddig, néhány éve már állandósult  évi egy EH, novemberben), 231 házaspár 13 pap, 4 nővér és egy református lelkész vett részt. Jelenleg pedig 59 aktív pár, 6 pap, 1 nővér és 1 református lelkész jár a tíz dialógus-csoportba, amelyből négy Nagybányán, négy Szatmárnémetiben, egy Nagykárolyban, egy pedig felfogható misszióként is, hiszen nem az egyházmegyében, hanem Nagyváradon van.

Egy házaspár esetében ennek a lelkiségnek plasztikus hasonlata a stabil, háromlábú szék, melynek lábai: a házaspár imája, a dialógusban élés (útmutatást és módszertant erre Első Hétvégén kapnak a résztvevő párok és papok), valamint a szexualitás, amit kiegészít és erőssé tesz a szék támlája: a közösség. És a közösség ünneplésre hívta tagjait szeptember 22.-én, az erdődhegyi Helga Winter közösségi házba, valamint a szatmári Szent Alajos konviktusba,  hiszen ekkor ülte meg elindulásának 20.-ik évfordulóját.

A program gazdag volt: a vállalkozó kedvűek a húsz évért húsz kilométeres hálaadó gyaloglással kezdhették a napot, és négyen valóban „per pedes” mentek ki Erdődhegyre közösségi testvéreikkel találkozni. Ugyanis itt a partiumi Házas Hétvége ünneplő párjai és atyái részt vettek a közösség anyagi áldozata és munkája révén felállított, tizenhat stációból álló „Házaspárok útja” megáldásában. Az ötletre Schönberger Jenő megyéspüspök áldását adta, így az óbudavári Házaspárok útját alapul véve, a stációkat díszitő elemeket Brunner András tatabányai fafaragó gondolta újra, és 21.-ik századi technológiát használva faragta, véste tölgyfatáblákra a gyönyörű motívumokat, szentírási idézeteket, buzdító mondatokat. A jelenlevő négy papot és mintegy negyven házaspárt megtisztelte jelenlétével a magyarországi Házas Hétvége mozgalom nemzeti felelős házaspárja, Simon Juli és Béla, akik Szekszárdról érkeztek, és az egész napot együtt töltötték az ünneplő közösséggel. A Házaspárok útját bensőséges, énekkel, imával, rövid elmélkedésekkel szinesített ünnepség keretében áldotta meg Hársfalvi Ottó általános helynök, és Szmutku Róbert nagybányai plébános, mindketten aktív hétvégés csoportba járó atyák. A stációk költségét a partiumi közösség egy-egy csoportja, vagy esetenként egy pár vagy atya vállalta fel, névvel, vagy névtelen adományozóként, és az állomások kalákában lettek előkészítve és felállítva a Helga Winter ház kertjében.

Délután már Szatmáron folytatódott a program, ahol a tartományvezető team, Ármos Brigitta és Attila, és Szmutku Róbert üdvözölték az egybegyűlteket, majd Simon Béla és Juli köszöntője után, a Hétvége rendszere szerint megírt bevezetők következtek három témában: Isten kegyelme a kapcsolatunkban, hivatásomban (Mares Gyike és Sándor, Solomayer Sándor atyával); Kegyelem a családban (Tempfli Anikó és Laci, Tóth Attila atyával); Kegyelem a közösségben (Csákay Ancuta és Zoltán, Szmutku Róbert atyával). A bevezetőkben átadottakat dialóguskérdések megbeszélése mélyítette, majd egy kiscsoportos foglalkozás zárta ezt a részt, két kérdésre keresve a választ: mivel tudjuk egymást és a közösséget gazdagítani, illetve: mikor tudom megtapasztalni, hogy valóban egymáshoz tartozunk?

Nem mi választottuk, azonban az ezt követő szentmise vasárnapi előesti rendje szerinti evangélium egyik mondata különösen ezen a napon hangzott mély üzenetként: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.” Ugyanis a hálaadáson túl, ebben a szentmisében átadásra kerültek a megbízások, melyek által a partiumi Házas Hétvége vezető teamje 3 éves időtartamra szolgálatra kérte fel a három régióvezető párt, illetve a tíz csoportvezető párt.

Az est egy ünnepélyes, gyertyafényes vacsorával folytatódott, melynek menüjét az ugyancsak kalákában töltött hétvégés töltöttkáposzta alkotta (ennek receptje különleges: végy legalább két, de lehetőleg minél több hétvégés feleséget, bízd rájuk a klasszikus összetevőket, hidd el, finomra készítik, a végeredmény kis bor és jó asztaltársaság kísértében fogyasztandó). Ezután következtek a szellemes-fergeteges csoportprodukciók, szám szerint öt  (vidám jelenet, táncos-énekes darab, csoporttánc), melyeknek tetszésindexét  hangos tapsvihar jelezte.

A szeretet döntés. A mindennapokban újra és újra a szeretet mellett dönteni, igent mondani a házastársunkra munkás dolog: sok beszélgetést, dialógust, érzés- és gondolatmegosztást igényel, ám biztos alapot nyújt arra, hogy a gyertyafény ne csupán hangulati eleme legyen egy-egy családi étkezésnek, megszokásból elmondott esti imának. Ugyanilyen munkás dolog közösségi szinten megünnepelni egy-egy jeles évfordulót – Ármos Brigitta és Attila ki is fejezte köszönetét azoknak akik tevőlegesen is részt vettek ennek előkészítésében – és pontosan ugyanezen szempontok szerint: csoportban, közösségi szinten a szeretet mellett dönteni a szürke hétköznapokban, amikor csak lehetséges egymás életének részeseivé lenni, megalapozza a közös ünneplést, biztosítja az ünnep bársonyos fényét, messze elkerülve a kirakat-csillogást. Hisszük és reméljük, hogy ennek a szép ünnepnek a megtapasztalása erősíti a szeretet melletti döntésünket, egyénileg és közösségileg is.

A partiumi Házas Hétvégét jól ismerő gödi házaspár, akiknek nagyon hálásak vagyunk, hogy hosszú éveken keresztül mentorálták, képezték az itteni párokat és ez alkalommal is eljöttek közénk, Mikesy Jutka és Pongi, így fogalmaztak hazatértük után: „Nagy öröm és hála van bennünk, hogy ott lehettünk veletek és osztozhattunk a 20 éves jubileum örömében. Az ünneplés közösségi cselekedet. Jól előkészített találkozás, jelen vagyunk egymás számára. Közös örömélmény. Örömünk kifejezése is Isten ajándéka, az Ő jelenlétének megtapasztalása. Az ünnep, hálaadás az Atyának az összetartozásért, védelemért, a biztonságért, azért, hogy szeret minket, vigyázott ránk, oltalmazott és megmentett minket az évek során. Hatalmas öröm volt a számunkra látni ezt a fantasztikusan dinamikus, fiatal, lelkes, közösséget. Akik húsz éve álmodtak erről a közösségről, azért adhattak hálát, hogy álmaik valóra váltak. Élő közösség, akik bátran szállnak be a hétvége hajójába és nem félnek megküzdeni a nagy hullámokkal sem.”

Igen, a mi partiumi hajónk nem fizetős, szolgáltatásokat nyújtó kényelmes turistahajó. Inkább egy jól felkészített, nem túl nagy utasszállító, amely valóban küzdeni tud és akar a hullámokkal, látott már egy-két vihart, ám ügyes motorokkal, mindent beleadó legénységgel rendelkezik, akik tulajdonképpen az utasok is. Fontos számunkra, hogy jó zászló alatt hajózik, a kereszt jele alatt, melyet közrefog a szívből kiinduló, két egymásba kapcsolódó jegygyűrű.

Mares  Gyike és Sándor