XIV. Leó pápa derűje, a szerzetesközösségek jövője és őszinte párbeszéd Magyarországról: az ad limina látogatás harmadik napjának estéjén Varga László kaposvári megyéspüspök, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök osztotta meg tapasztalatait a Kardinális YouTube-csatornával.
November 5-én, a XIV. Leó pápával való találkozás napján arról is beszéltek, hogyan erősítette meg őket a Rómában megtapasztalt figyelem és közösség. A videóban a személyes benyomások mellett a vatikáni megbeszélések témáit is felidézik.
„Találkoztam egy nagyon törékeny emberrel, akinek az ereje a hitében van” – fogalmazott Varga László, felidézve első személyes találkozását Leó pápával. A kaposvári püspök számára a napnak két csúcspontja volt: a szentatyával, bíborosokkal, püspökökkel és zarándokokkal együtt ünnepelt szentmise, majd a magyar főpásztorok közös pápai audienciája. Mint mondta, a pápa korábbi megszólalásai már megnyitották a szívét, a találkozás pedig tovább mélyítette ezt a bizalmat. „Az egység, ami az egész személyiségéből áradt, az engem nagyon megérintett.”
A szentatya szavaiban saját egyházmegyéjének törekvéseire is ráismert: a kaposvári zsinat három hívószava a vonzó, közösségi, egységben élő Egyház volt. Örömmel hallotta, hogy a pápa is a közösséget és az egységet hangsúlyozza.
A találkozás derűje és békéje megerősítette szolgálatában. Különösen közel állt hozzá a peremen élők és a szegények említése. Varga László püspök kiemelte: személyesen is megtapasztalhatta, mit jelent a szentatya felhívása, hogy „fegyverezzük le a szavainkat”. Leó pápa megszólalásában azt látta, hogyan lehet valaki egyértelmű és határozott, miközben „erőszakmentesen, szelíden, szeretettel tudja kimondani az igazságot”.
Hortobágyi Cirill ordináriusként első ad limina látogatásán vett részt. A Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériumában ő mutatta be a magyar szerzetesség helyzetét.
A beszámoló a rendeknek kiküldött kérdőív válaszaira épült: azt összegezte, hogyan látják önmagukat a közösségek, és mit szeretnének elmondani Rómának. Mellékletként átadták a rendek taglétszámát és átlagéletkorát tartalmazó kimutatást is. A főapát felidézte a fogadtatás figyelmességét. A dikasztériumot vezető nővér érzékenyen érdeklődött az idősödő, magyarországi küldetésüket befejező rendek sorsáról.
Szó esett arról, hogyan segítik őket, és miként őrizhető meg lelki örökségük. Egy intézmény fenntartását átveheti másik rend, miközben az alapító közösség karizmája tovább él. A lényeg, hogy az átvett feladattal együtt az azt éltető lelkiséget is továbbvigyék. Saját példaként Hortobágyi Cirill főapát a Ward Mária Gimnáziumot említette, amelyet a bencések vettek át.
A női vezetők kinevezésében (Simona Brambilla szalézi nővér, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának prefektusa – a szerk.) a szerzetesnők szolgálatának elismerését és bátorítását látja.
A Ferenc pápa által elindított megújulást a II. Vatikáni Zsinat folytatásaként értelmezte, amely a szerzetesi életben is visszhangra talált.
A találkozón azt is elmondták, melyik munkatárs milyen ügyekkel foglalkozik, kihez fordulhatnak segítségért. „Figyelem irányul ránk” – fogalmazott a pannonhalmi főapát. A magyar közösségek kérdései így a világegyház szerzetességének tágabb összefüggésében jelentek meg.
Az összetartozást az elhunyt bíborosokért és püspökökért bemutatott szentmisén is átélte. Az imafüzetben Katona István püspök, valamint az őt felszentelő Maximilian Aichern nyugalmazott linzi püspök nevét olvasta. „Rómában itt vagyunk a magyar egyház képviselőiként, de belekapcsolódunk egy nagyobb egészbe, a világegyháznak a vérkeringésébe” – mondta Hortobágyi Cirill.
Személyes emlékként őrizte meg Leó pápa és Erdő Péter bíboros kézfogását, egymásra mosolygását is. Mindketten betegségen estek át, találkozásukban mégis a szolgálat folytatásának reményét látta. „Nem tőlünk függ, hanem az Úristennek a kegyelmétől, támogató segítségétől” – hangsúlyozta.
Mohos Gábor a nap utolsó megbeszéléséről számolt be, amelyet az Apostoli Palotában, az Államtitkárság Államokkal és Nemzetközi Szervezetekkel Fenntartott Kapcsolatok Részlegén tartottak. Közérthető hasonlattal magyarázta el: az Államtitkárság egy állami berendezkedésben a miniszterelnökséghez, második részlege pedig a külügyminisztériumhoz hasonlítható. Ide tartoznak a Szentszék diplomáciai kapcsolatai, az államközi ügyek és a nunciatúrákkal kapcsolatos kérdések.
Szóba került Magyarország új apostoli nunciusának aznap nyilvánosságra hozott kinevezése is. A püspök kiemelte a szentszéki diplomácia tájékozottságát: jól ismerik Magyarország aktuális helyzetét, az állam és az egyház kapcsolatát.
„Nagyon őszinte beszélgetés volt” – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök. – Sok főpásztor osztotta meg véleményét, így többféle nézőpontból rajzolódhatott ki a hazai helyzet. A találkozón tanácsokat is kaptak. Mohos Gábor külön méltatta Pietro Parolin bíboros államtitkár bölcsességét; szempontjaival a jelenlévők széles körben egyetértettek.
A megbeszélés értékét abban is látta, hogy a magyar tapasztalatokat a világegyház nézőpontjához kapcsolhatták. „Ez mindenképpen gazdagít bennünket, és egy nagyon nagy érték, hogy világegyház vagyunk” – fogalmazott Mohos Gábor püspök, megidézve a katolikus hívők egész világot átfogó közösségét.
Forrás: Magyar Kurír
