A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) október 23-25. között Tiszteletreméltó Márton Áron püspök nyomában zarándokolatot szervezett. A háromnapos útnak az volt a célja, hogy közelebb hozzák a püspök életpéldáját, világító tanulságtétele a ma fiataljainak is irányt mutasson. Emellett pedig kilépve a hétköznapokból, közelebb kerüljenek egymáshoz és Istenhez. Az alábbiakban Gergely Boróka, a zarándoklat főszervezőjének beszámolóját olvashatják.
Október 23-án, péntek reggel 9:00 és 10:00 óra között gyülekeztünk, majd miután minden résztvevő elfoglalta helyét a buszon, bemutatkozások következtek, többek között Obermájer Ervin atya, Márton Áron szentéavatásának viceposztulátora és a hétvégén pedig a zarándoklat értelmi- és lelkivezetője. Első állomásunkra, Csíkszentdomokosra érkezve megismerhettük Márton Áron püspök szülőföldjét. Felkerestük a róla elnevezett múzeumot, valamint a templomot is, ahol imádságban csendesedhettünk el, és lehetőségünk nyílt arra, hogy ne csak egymáshoz, hanem önmagunkhoz és a Jóistenhez is közelebb kerüljünk.
Az utazás folytatásában a buszon egymás megismerésére is jutott idő. Minden résztvevő kapott egy-egy részletet Márton Áron valamelyik prédikációjából, amely elkísérte őt a hétvége során, és amelyen a zarándoklat napjaiban elmélkedhetett. Emellett pedig egy „angyalkát”, ami annyit takar, hogy kapott egy zarándoktársat aki vigyáz rá, imádkozik érte, különös figyelemmel fordul felé.
Este Désre érkeztünk, ahol a ferences testvérek nagy szeretettel, öleléssel, finomságokkal és humorral fogadtak bennünket. A közös vacsorát követően sem ért véget a nap: közösségi játékok, közös filmnézés és kötetlen beszélgetések színesítették esténket. A nap lezárásaként interaktív játék segítségével elevenítettük fel az aznap hallottakat és tanultakat. Az esti ima után nyugovóra tértünk, hogy másnap újult erővel folytathassuk utunkat.
Október 24-én, szombaton a reggeli imát és a reggelit követően Máramarossziget felé indultunk. Felkerestük a börtönmúzeumot és a szegények temetőjét, így Márton Áron életének egy nehezebb, megpróbáltatásokkal teli időszakába is betekintést nyerhettünk. A fiatalok itt szembesülhettek a kommunizmus zord éveinek valóságával, amelyet korábban leginkább könyvekből és mások elbeszéléseiből ismerhettek. A börtönben fogvatartott emberek sorsa sokakat mélyen megérintett, és még inkább tudatosította bennünk a szabadság, az emberi méltóság és a hit értékét.
A megrendítő tapasztalatok után sétáltunk, majd megebédeltünk. Ezt követően a gyönyörű őszi tájon keresztül utaztunk vissza Désre. Utazásunkat követően előesti szentmisét ünnepeltünk, majd az este ismét a közösségé volt: a programokat beszélgetések követték, majd a nap végén pihenni tértünk.
Vasárnap, október 25-én elérkezett zarándoklatunk utolsó napja. Reggeli pakolás után Gyulafehérvárra indultunk, ahol ugyancsak szeretettel fogadtak bennünket. Meglátogattuk az érseki palotát, és betekintést nyerhettünk Márton Áron püspök egykori mindennapjaiba: láthattuk irodáját és lakosztályát, valamint azokat a helyeket, ahol sétált, és ahol fontos vendégeit fogadta. A látogatás során még közelebb kerülhettünk személyéhez, életéhez és szolgálatához.
Zarándoklatunkat a gyulafehérvári székesegyházban, Márton Áron sírjánál zártuk. Imádságos lelkülettel adtunk hálát az együtt töltött napokért, az átélt élményekért és mindazért a lelki útravalóért, amelyet magunkkal vihettünk. A testi táplálékról sem feledkeztünk meg: a közös ebéd után elbúcsúztunk a kispapoktól, majd elindultunk hazafelé.
A hazavezető úton megosztottuk egymással, mit éltünk át a zarándoklat során, milyen szándékokra ajánlottuk fel ezt a hétvégét, és hogyan segített bennünket közelebb kerülni Istenhez. Ezek a személyes vallomások méltó lezárását adták a közösen megtett útnak.
Egy résztvevő így emlékezik vissza közös zarándoklatunkra: „Már azt is Isten nagy kegyelmének éltem meg ahogyan elrendezte és lehetővé tette, hogy elmenjek a zarándoklatra. Két fő gondolattal indultam útnak: az egyik hogy egy nemrégiben elhunyt szerettem lelki üdvéért szeretném ezt az utat felajánlani, a másik pedig hogy közelebb kerülhessen hozzám Márton Áron püspök úr és az Ő hagyatéka. Ahogyan sorban fedeztük fel az Ő életének nagyobb mozzanatait, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb békével tekintettem vissza az elveszített szerettemre is. Az Úr mindent kirendelt amire szükségem volt, elmélyülésen, meghatódottságon, kapcsolódásokon keresztül egészen a felszabadultságig. […] különösen szíven ütött amikor Márton Áron püspök úr imája hallatszott: Ments meg hitszegéstől, ments meg árulástól! Főként a börtön celláinak láttán elgondolkodtam, hogy én mennyi minden másért imádkoztam volna; szabadságért, a szenvedések végéért, kegyelemdöfésért. És annyira szépen jelent meg mégis, hogy egy a lényeges: a hit. Nagyon sokat tanulhattam tőle ezen az úton Isten kegyelméből, és szeretnék még többet. A végére teljes megbékéléssel tudtam a Püspök úrra bízni az én szeretteim lelkének ügyét, és élő bennem a remény, hogy együtt vannak az Irgalmasság Atyjával.”
Békével és nagy örömmel gondolunk vissza erre a kegyelmekben gazdag hétvégére. Köszönjük Istennek, hogy tervében szerepelt és részesei lehettünk ennek a zarándoklatnak, és hálásak vagyunk mindazoknak, akik lelki vagy anyagi támogatásukkal, szervezőmunkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez az út megvalósulhasson.
