A Szent Ferenc-ciklus huszonhatodik jelenete, Léridai János meggyógyítása, a ciklus utolsó darabjaival együtt az egyik legérdekesebb részlete az Assisi Szent Ferenc-bazilika felső templomának freskósorozatának. Bár a hagyomány Giotto di Bondone nevéhez köti, a kortárs kutatások a Szent Cecília Mesterének munkái közé sorolják, a huszonhetedik és huszonnyolcadik alkotásokkal együtt. A három freskó Szent Ferencnek a halála utáni csodáit jeleníti meg, amelyek közül az általunk most bemutatandó képen Léridai János meggyógyítása látható. A történetet Szent Bonaventura Legenda Maior címet viselő életrajza alapján tárja elénk a festő.
A történet szerint a spanyolországi Lérida városában élő János rablók támadásának esett áldozatul, akik karddal halálosan megsebesítették. János, aki nagy tisztelője volt Szent Ferencnek, hozzá fohászkodott, és ennek hatására egy éjszaka maga a Szeráfi Atya jelent meg számára két angyal kíséretében, gyengéden megérintette sebeit, és azonnal meggyógyította őt.
A festmény a csoda pillanatát örökíti meg, amikor Ferenc hozzáér a súlyos sebesülthöz, nyomban meggyógyítva őt. A kompozíció jobb oldalán János látható az ágyában. A szoba bal oldalán az orvosok és a hozzátartozók ismerhetőek fel, akik megdöbbenve és hitetlenkedve tanúskodnak a csodás gyógyulásról. A jelenet egy gótikus stílusról árulkodó szobabelsőben játszódik le, amely keretet kölcsönöz a képnek. Az alakok enyhén nyújtott arányokat mutatnak, mivel egy olyan festői technikával készültek, amely megfelel a gótikus emberábrázolás sajátosságainak.
Összességében, a Giotto által megalapított iskola munkássága által egy olyan alkotást ismerhetünk meg, amely Szent Ferenc nagyságát méltón hirdeti.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
