Volt egyszer egy különleges fa. Nem csak levelek és ágak nőttek rajta… – így kezdődik a mese, amely egy csodafa elveszett kincseinek megkereséséről szól. A kincskeresők a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának lakói közel harminc gyerekkel együtt. Egy hétig tart az első kincskereső tábor, melyre alkalmazottak gyerekei és az ő barátaik jelentkeztek be.
Az idősek otthonában szokás generációs találkozókat szervezni, közös együttlétek során találkoztatni a csupán néhány éve és a sok évtizede élőket, unokákat és nagyszülőket. A most szervezett tábor is a találkozás értékességét emeli ki, a meglévő képességek összeadásából teremtve igazi minőségi együttlétet, jó kincskereső kalandot. Az augusztus 17-én rajtolt első, egyhetes tábor csapatmunka révén valósult meg, az otthon munkatársai közül ötön egy-egy napot vállaltak levezényelni, tartalommal megtölteni. Így a hét végére a mesefa visszanyeri kincseit.
A bölcsesség és frissesség találkozott az első napon, amikor az elveszett dalok nyomába indultak Bartis Kinga vezetésével, a Kolcsár és a Ferencz család zenészeinek kíséretében.
A második napon az elveszett gyökérkövek nyomába indultak a táborozók Szabó Máriával. Az alkotás, festés került e napon előtérbe, a szabadjára engedett kreativitás mellett alkalom ez a történetmesélésre, élmények felelevenítésére is. Életre keltek a természet szépségei, a mesefigurák, kedvenc játékok, és mindezek egy-egy kövön át kapcsolódtak a közös gyökérhez.
A harmadik napon új híd épül a generációk között Márton Erzsébettel közösen. Eszközként a ritmus és színek szolgálnak, így hozva előtérbe az érzelmeket, a kapcsolódás lehetőségét.
A negyedik napon kéz a kézben együtt táncol az élet ebben a táborban Bálint Zita vezetésével. A gyerekek közötti kapcsolatot keresik, és e vidám kutatás átragad az idősekre is, a játéknak ők is részeseivé válnak, abból adhatnak, amiből több van nekik: tudásból, tapasztalatból.
Az ötödik napon, Gráncsa Renáta irányításával, elkészül nagymama emlékbefőttje. Ifjak és idősek együtt veszik számba a hét során közösen gyűjtött kincseket, és azt elteszik „télire”, összegyűjtik, hogy emlékként később is felidézhető, kóstolgatható legyen. Őrzik a tábor ízét egy évig, amikor, a tervek szerint újra együtt táboroznak, hogy tovább keressék a közös kincseket, járják a generációk közös útját.
Forrás: Balázs Katalin / Gyulafehérvári Caritas
