Életének 77. évében, 2026. augusztus 13-án, türelemmel viselt betegsége után, családja körében visszaadta lelkét Teremtőjének Geréd Vilmos nyugalmazott kántor-karnagy, az erdélyi egyházzenei élet meghatározó és nagy tiszteletnek örvendő személyisége.
Geréd Vilmos Csíkszentsimonban született 1950 január 8-án. Gyulafehérvári tanulmányait követően Homoródkarácsonyfalván, majd Szentegyházasfaluban szolgált kántorként. 1977 és 1996 között a kolozsvári Szent Mihály-templom kántor-karnagya volt, ezt követően pedig 2015-ig a gyulafehérvári székesegyház karnagyaként szolgált. Ezzel párhuzamosan a kántoriskolában és a papnevelő intézetben egyházzene-tanárként adta tovább tudását és tapasztalatát.
Oktatói tevékenységét a felsőoktatásban is folytatta: egyházzenét és liturgiatörténetet tanított a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának kolozsvári tanszékén, valamint a nagyváradi Sulyok István Főiskolán.
Gazdag és sokrétű munkásságának jelentős eredménye a Dicsérjétek az Urat énekeskönyv létrehozása. Nevéhez fűződik a kolozsvári Szent Mihály-templom, valamint a gyulafehérvári székesegyház orgonáinak felújítása és kibővítése is. Kezdeményezésére jött létre az erdélyi kántorok továbbképzője, az Erdélyi Orgonákért Alapítvány kuratóriumi tagjaként pedig fontos szerepet vállalt az orgonaépítők képzésének megszervezésében.
Különösen jelentős vállalása volt a Gyulafehérvári Főegyházmegye területén található orgonák felkutatása és dokumentálása. Egytől egyig felkereste, felmérte ezeket a hangszereket, majd szakmai leírásban rögzítette történetüket és állapotukat. Munkája által nemcsak az egyházzene és az orgonakultúra értékeit őrizte meg, hanem fontos szolgálatot tett az erdélyi egyházi kulturális örökség megóvásáért is.
Szívügyének tekintette a kórusok támogatását és a közösségek szakmai fejlődését. Szorgalmazta a kórustalálkozók megszervezését, értékeléseivel pedig mindig a liturgikus éneklés szépségére, méltóságára és hitelességére buzdította a kórustagokat. Aktív szolgálati évei után sem szakadt el a kántorok közösségétől: évről évre megszervezte a nyugdíjas kántorok találkozóját, továbbra is közösséget teremtve és összetartva azokat, akikkel életük során együtt szolgálták az Egyházat.
Geréd Vilmos olyan őrállója volt az erdélyi egyházzenei életnek, aki egész életén át figyelemmel és felelősséggel őrizte a liturgia méltóságát. Arra törekedett, hogy az egyházzene ne csupán szépen szóljon, hanem valóban a liturgia szolgálatában álljon: hiteles zenét, egyházhűséget és az Egyház által jóváhagyott üzenetet közvetítsen. Munkásságával, tudásával és szolgálatával maradandó örökséget hagyott az erdélyi egyházzenei életben.
A feltámadt Üdvözítő legyen örök jutalma!
Temetéséről később intézkednek.
