Negyedik alkalommal adott otthont a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum a brassó-bolonyai plébánia BOLdoGICS gitártáborának. Az egyhetes együttlét során az 55 résztvevő a gitározás mellett közös imádságokban, lelki programokon és közösségépítő tevékenységeken vett részt. A zenei fejlődés, a barátságok és a hitben való megerősödés élményét a táborzáró koncert foglalta egységbe, amelyen a fiatalok egy hét kitartó munkájának gyümölcsét mutatták be. Az alábbiakban Égei Imola beszámolóját olvashatják.
A visszaszámlálás július 12-én végre lezárult. Kíváncsi tekintetek, jóízű nevetés és bőröndök lepték el a brassó-bolonyai plébánia udvarát. Az esőcseppek sem szegték hangulatunkat, hisz tudtuk, mindez csak egyet jelenthet: ismét indul a nyár legnagyobb kalandja – a BOLdoGICS gitártábor. Fáy-Leó Lóránt plébános áldását követően azzal a jóleső érzéssel indultunk Gyulafehérvárra, mintha otthonról haza mennénk, hiszen ezúttal már negyedik alkalommal tértünk vissza táborozni.
Az odavezető út megalapozta az együtt töltött hetet, hisz a régi és új útitársaknak egyaránt teret adott az ismerkedésre, felzárkózásra, átszellemülésre. Az utazást követően, a nap további része minden téren a megérkezésről szólt. A szobák birtokba vétele és a gyors berendezkedés után kezdetét vette a tábor nyitó szentmiséje, melyet igazán különlegessé és felemelővé varázsolt Kerekes László segédpüspök kedves jelenléte és szívhez szóló üzenete. A magvető példázata útravalóként szolgált, hozzájárulva ahhoz, hogy nyitott szívvel és befogadó lelkülettel legyünk jelen, hogy Isten üzenete – akárcsak a mag a jó talajban – gyökeret verhessen és gyümölcsöt teremjen az életünkben. A szentmisén koncelebrált Farkas Ervin kanonok, a GMGK igazgatója, illetve Kovács József spirituális atya, akiknek szintén hálásak vagyunk a meleg fogadtatásért. Örömünkre szolgál, hogy idén 55 résztvevő tette színesebbé a táborunkat. Az évek során megtanultuk, hogy a békés együttlét és hatékonyság feltétele az egymás iránti tisztelet és a szervezettség, így az első esténk a táborlakók gitár- illetve kiscsoportokba való beosztásával, közös szabályrendszer kialakításával, valamint jégtörő játékokkal telt. Nap végén közös esti imával csendesedtünk el, majd egy élménydús hét reményében tértünk nyugovóra.
Kétségtelen, hogy gitártábor révén, minden lelkes résztvevő előtt első perctől ott lebeg a cél, hogy gyarapítsa tudását, fejlődjön, majd a táborzáró előadáson bizonyítson szerettei előtt. Ám a tábor igazi varázsa nem csupán a fináléban rejlik, hanem az odáig vezető útban. A közös zenélés ugyanis már jóval az első hang megszólalása előtt formálódni kezd. Talán éppen ezért lesz a táborzáró koncert több, mint egy egyszerű előadás: egy hét közös munkájának, barátságainak, élményeinek, lelki feltöltődésének ünnepe. Ezúttal, szeretnénk a kedves Olvasóknak betekintést nyújtani a színfalak mögé, és megosztani azokat a pillanatokat, melyek mindegy szálig hozzájárultak a záró produkció sikeréhez.
A szervezők számára reggeli csendességgel indult a nap, hogy feltöltődve és kiegyensúlyozottan köszönthessék a résztvevőket. A zenés ébresztő után, a gyerekek reggeli tornával és közös imával hangolódtak a napra. A reggelit követően kezdetét vették a kiscsoportos tevékenységek – zöldségpucolás, mosogatás, takarítás, valamint a közös játékra és imákra való előkészületek –, majd következtek a várva várt gitárórák, melyek során magukkal ragadó dallamok töltötték be a teret, sajátos hangulatot teremtve. Ahogy megszoktuk, a napi rutint a délelőtti, délutáni és az esti programok varázsolták változatossá. Délelőttönként a résztvevők mélyebb betekintést nyertek a hangszerek világába, különböző gitárokat próbáltak ki, érdekes kihívásokat teljesítettek, nyomába eredtek a kincsnek, vagy éppen egy vízicsata kellős közepén találták magukat. A délelőtti programokat jól megérdemelt ebéd és csendes pihenő követte, majd a táborlakók újult erővel vetették bele magukat ismét a gitározás fortélyainak elsajátításába.
A délutáni programok között szerepelt foci, kiscsoportos vetélkedő, illetve a különböző korosztályokhoz igazított, szolgálatról szóló interaktív előadás is. A délutáni tevékenységeket kiadós vacsora követte, majd elstartoltak az esti programok: idén is elmaradhatatlan volt a karaoke és a Just Dance est, de nagy népszerűségnek örvendett a társas est, a B-faktor tehetségkutató, illetve a filmest is – idén a Madagaszkár animációs filmre esett a választás, mely többek közt rávilágított a barátság és az összefogás erejére. Minden napot közös esti imával zártunk, ez segített a napestig tartó pörgés után magunkba tekinteni, elcsendesedni, majd nyugodtan álomra hajtani fejünket. Az utolsó együtt töltött esténk igazi tábortűz hangulatban telt, ismerős dallamok csendültek fel a közös, gyertyafényes zenélés során. A tábor legmeghittebb pillanata volt ez, hiszen a résztvevők szemében egyszerre tükröződött a meghatódottság, a felhalmozott élmények adta öröm és jóleső elégedettség.
A reggeli és az esti imák csendes pillanatai, a gitárórákon tanúsított kitartás és a közösen átélt sikerek, a vállvetve végzett ,,házimunkák’’ közben elejtett viccek, a kreatív foglalkozások, a csoportos kihívások, illetve a sok-sok önfeledt beszélgetés és nevetés mind közösségformáló erővel bírtak. Ezek az apró pillanatok megtanítottak egymásra figyelni, együttműködni, valamint türelmesnek, befogadónak és alázatosnak lenni Istennel, egymással és a zenével szemben. A közös élmények formáló erejének is köszönhető, hogy a hazatérés napján a résztvevők színvonalas előadással örvendeztették meg családtagjaikat. Az előadássorozatot a Bagossy Brothers Company Harmonikás című dalának közös előadása koronázta meg. Ahogyan a tábor minden pillanatát, a záró produkciót is mindenki a saját egyéniségével, tehetségével, lelkesedésével gazdagította, így a sok egyéni hang végül egy szívből jövő, harmonikus előadássá állt össze. ,,Távol a mennyország, közelinek érzem én, / Káprázattal, varázslattal él.’’- szólt a dal, és azt hiszem, minden jelenlévő nevében elmondhatom, hogy az együtt töltött hét során valóban közelebb éreztük a mennyországot, és a közösen megélt varázslatból töltekezünk a következő nagy találkozásig.
Köszönetünket fejezzük ki Fáy Leó Lóránt plébános úrnak, aki áldásával indított útnak e nagyszerű kalandra, Kerekes László segédpüspök úrnak, hogy felemelő szentmisével nyitotta meg táborunk kapuit, Farkas Ervin GMGK igazgatónak, hogy idén is otthont adott lelkes csapatunknak, illetve Kovács József spirituális atyának a kedves jelenlétéért. Továbbá, hálásak vagyunk Watzatka Róbertnek és Bakó Norbertnek, hogy csatlakoztak hozzánk, és kiváló zenei tudásukkal gazdagították a tanulni vágyókat. Hálásak vagyunk minden kedves szervezőnek és önkéntes fiatalnak, akik időt és energiát nem sajnálva, türelemmel és kellő rugalmassággal idén is megvalósították a tábort. Köszönettel tartozunk a Szent József Kolping Családnak és a Digital Brain Kft.-nek a támogatásért, illetve azon névtelen támogatóknak, akik hozzájárultak, hogy együttlétünk gördülékenyebb legyen. Végül, de nem utolsó sorban, köszönjük a kedves szülőknek a bizalmat és a támogató szavakat.
Isten fizesse mindenki hozzájárulását és munkáját! Találkozunk jövőre!
Égei Imola
