XIV. Leó pápa július 22-én meglepetésszerű látogatást tett a Lazio és Abruzzo határán fekvő vallepietrai Szentháromság-kegyhelyen, ahol a nagy tiszteletnek örvendő Szentháromság-freskó előtt imádkozott, majd találkozott a hívekkel és a szerzetesközösséggel. Ezt követően a subiacói Szent Benedek kolostorba látogatott: Szent Ferenc freskója előtt elmélkedett, megcsókolta Szent Benedek szobrát, a szerzetesekkel együtt elimádkozta a Miatyánkot, végül a Szent Skolasztika kolostorban közösen ebédelt a bencés közösséggel, és megtekintette a monostor épületeit.
A szentatya meglepetésszerűen ellátogatott a vallepietrai Szentháromság-kegyhelyre július 22-én, szerda délelőtt. Az Autore-hegy sziklájába épített szentély Közép-Olaszország Lazio és Abruzzo régióinak határán található. A Szentszék Sajtóirodája által a Telegramon közzétett közlemény szerint a pápa imádkozott a kegyhelyen található, nagy tiszteletnek örvendő Szentháromság-freskó előtt, majd köszöntötte a hívőket és a szerzetesközösséget. Leó pápa, aki nyári pihenőidőszakát tölti Castel Gandolfóban, autóval utazott a Monti Simbruini-hegyen, több mint 1300 méter tengerszint feletti magasságban fekvő kegyhelyre.
A szentély zarándokhelyként ismert, amely Pünkösdkor és Szent Anna ünnepén, július 26-án hívők ezreit vonzza, akik gyalogosan, zászlókkal másszák meg a hegyi ösvényeket. A barlang belső részén ősi freskók találhatók, köztük egy bizánci freskó, amely a Szentháromságot Krisztus három egyforma alakjaként ábrázolja. A szentélyből kivezető lépcsők alján található a Szent Anna-kápolna, amelyet élő sziklából faragtak. Ez a látogatás Leó pápa július 20-án a montecassinói apátságban tett magánlátogatását követi, ahol a globális békéért imádkozott.
A vallepietrai Szentháromság-kegyhely
A vallepietrai Szentháromság-szentély Lazio tartomány egyik legfontosabb és legszeretettebb imahelye. Egy érintetlen tájon található, melyet a Simbrivio folyó, valamint kis patakok és apró vízesések szabdalnak. Ezen a vidéken egy titokzatos festmény bukkant fel egy kis barlangban. Számos hipotézis létezik a szentély eredetéről. Ezek a hipotézisek a sok kutatás ellenére mindig elvesznek a zarándokok által szájról szájra adott népi legendákban. A legelterjedtebb népi eredetű legenda egy földművesről szól, aki egy mezőn szántott a domb tetején. Ez a földműves ökröket látott futni, amint a lenti 300 méter mély szakadékba vetik magukat. Kétségbeesetten odarohant a sziklás szakadék aljához, és látta, hogy az ökrök egy titokzatos Szentháromság-festmény előtt térdelnek. A festmény egy kis barlangban jelent meg. Egy másik feltételezett hipotézis a szentély alapítását Sorai Szent Domonkosnak (1031) tulajdonítja, amint arról a szent életrajza is beszámol.
Hagyományos gyalogos zarándoklat
A legendán túl a leghitelesebb hipotézis az, hogy menekülő keleti szerzetesek telepedtek le a remetelakban az Autore-hegy lábánál. Ezt a feltételezést a festményen látható három személy görög stílusú áldást adó testtartása is alátámasztja. A vallepietrai Szentháromság-szentély barlangjában evangéliumi jelenetek is láthatók. Az Autore-hegy (1337 méter) lábánál található istentiszteleti helyen nagy hagyománya van a gyalogos zarándoklatnak. A Pünkösdhöz közelgő varázslatos éjszakákon a környék településeiről számos zarándokmenet indul a hegyeken és völgyeken áthágva. Városaik zászlait viszik magukkal, szépen feldíszítve és fáradhatatlan „zászlóvivők” hordozzák, nem félve az esőtől, a perzselő naptól vagy a fáradtságtól. Lenyűgöző a hívők sokaságát látni, akik hosszú órákat gyalogolnak és a szabadban töltik az éjszakákat, hogy ne mulasszák el az egész évben várt találkozót.
A vénkisasszonyok sírása
Az 1700-as évek elején a Szentháromság-szentély előterében kezdték el végezni az ún. „Vénkisasszonyok sírását” a Szentháromság ünnepének reggelén. A közeli Vallepietra városából érkező, fehérbe öltözött „zitelle” (vénkisasszonyok) éneklik a zarándokokat megtérésre hívó dicsőítést. Manapság ez a hagyomány jelentős átalakuláson ment keresztül, de megőrizte az intenzív és részvételen alapuló vallásos érzületet. A szentély előtti téren az 1960-as években egy szabadtéri oltárt építettek, amelyet egy nagy, görög kereszt alakú baldachin véd, amely műholdfelvételeken is látható. A kegyhelyről kivezető lépcsők lábánál található a Szent Anna-kápolna, amelyet szerzetesek faragtak az élő sziklából Szent Annának a 19. század óta terjedő tiszteletére.
Subiacóban meglátogatta Szent Benedek és Szent Skolasztika kolostorait
Miután elhagyta a vallepietrai Szent Háromság-kegyhelyet, XIV. Leó pápa megérkezett a subiacói Szent Benedek kolostorba. A kolostorkomplexumban tett látogatása során csendes elmélkedésbe merült Assisi Szent Ferenc 13. századi freskója előtt, a Szent barlangban pedig a hagyományoknak megfelelően megcsókolta Szent Benedek szobrának térdét, és elmondta a Miatyánkot a jelenlévőkkel – jelentette be a Vatikáni Sajtóiroda Telegram-fiókjában. Végül felment a Szent Skolasztika kolostorba, ahol együtt ebédelt a bencés közösséggel, majd megtekintette a kerengőt és a zárdát. Leó pápa és kísérői délután 4 óra után indultak vissza Castel Gandolfóba.
A bencés közösség öröme és hálája
„A Subiacói bencés közösség örömmel és hálával fogadja XIV. Leó pápa látogatását a szent kolostorokban, ahol Szent Benedek megkezdte spirituális útját.” Így nyilatkozott a SIR olasz katolikus hírügynökségnek Dom Mauro Meacci, Subiaco bencés apátja. „A szentatya jelenléte megújítja az egyház és a bencés karizma közötti köteléket, emlékeztetve mindenkit az ima, az Ige hallgatása és a béke keresésének elsődlegességére.”
A pápa üzenetei a szerzetesi közösségnek
A Szent Benedek kolostornak a vendégkönyvében Leó pápa ezt írta: „Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál)… A bencés szerzetesek tanúságtétele értékes és nagyon fontos az egyházban és a mai világban. Köszönöm ennek a közösségnek a csodálatos fogadtatást, és arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok az egész egyházzal együtt a világ békéjéért. Áldásommal. Szent Mária Magdolna ünnepén”. A Szent Skolasztika kolostor vendégkönyvébe pedig a következőket írta Leó pápa: „Hálát adok az Úrnak a kegyelemért, hogy meglátogathattam ezt a szent helyet Szent Magdolna liturgikus ünnepén, aki elsőként hirdette az Úr feltámadását.”
Forrás: Somogyi Viktória/Vatican News
