A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye területén szolgáló szerzetesek június 1-jén közös zarándoklaton vettek részt Schönberger Jenő megyés püspök vezetésével. Az ígéret évében szervezett alkalom a lelki megújulás, a közös imádság és a testvéri együttlét jegyében valósult meg. A zarándoklat kiemelt állomásai a ferences templomok voltak, hiszen a ferences család ebben az évben Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulóját ünnepli. A résztvevők között voltak a piarista nővérek, a ferences testvérek, az irgalmas nővérek és a Jézus Szíve Társasága testvérei.
A zarándokok Szatmárnémetiből indultak, és első megállójuk Kaplony volt, ahol a Szent Antal-templomban közösen ünnepelték a szentmisét. Hálát adtak a hivatás kegyelméért, közösségeikért és mindazokért, akik szolgálatuk által megtapasztalják Isten szeretetét. A szentmisét követően reggeli várta a résztvevőket, majd megtekintették a kriptát, a könyvtárat és az emlékszobát. A látogatás alkalmat adott a résztvevőknek arra is, hogy közelebbről megismerkedjenek azzal a lelki örökséggel, amelyet a ferencesek ma is élnek és továbbadnak az egyház szolgálatában.
A szerzetesek ezt követően Nagyváradra utaztak, ahol a Nagyboldogasszony-székesegyház Jézus Szíve-kápolnájában elénekelték a Jézus Szíve-litániát, és megújították szerzetesi fogadalmaikat. Imádkoztak új papi és szerzetesi hivatásokért, valamint azért, hogy közösségeik továbbra is hiteles tanúi legyenek az evangéliumnak. A zarándokokat a püspöki palota látogatóközpontjában Böcskei László megyés püspök várta, és vezetésével betekintést nyertek a nagyváradi egyházmegye gazdag történelmi, kulturális és lelki örökségébe. A közös ebéd után a barátok templomát látogatták meg, amely évszázadokon át ferences templomként és kolostorként működött. Az utazás során jutott idő a tapasztalatok megosztására és a kötetlen beszélgetésekre is.
A résztvevők megtapasztalhatták, hogy a közös ima, a találkozás öröme és a szerzetesi közösségek közötti testvéri kapcsolat a lelki megújulás fontos forrása. A zarándoklat utolsó megállója a nagykárolyi piarista nővérek rendháza volt. A kápolnában elimádkozták a zsolozsma esti dicséretét, és hálás szívvel tekintettek vissza a közös élményekre, felismerve, hogy Isten ma is munkálkodik népe körében és bőségesen árasztja kegyelmeit mindazokra, akik hűséggel követik hívását. A napot közös vacsorával zárták és „mindenért neki adtak hálát, akitől minden jó származik”. (vö. RnB 17,17)
Forrás: szatmári egyházmegye
