Egyháztörténeti kiállítással fogadták az érdeklődőket a máramarosszigeti Szent István Napok szervezői a római katolikus templom oratóriumában. A kiállítás tárgyát 18–20. századi, a helyi egyházközség múltját feltáró dokumentumok képezik, amelyek a helybéli plébánia és az Erdélyi Római Katolikus Státus kolozsvári levéltárából származnak.
Orosz Krisztofer Levente levéltáros, a kiállítás főszervezője előadásának keretében ismertette az egybegyűltekkel a kiállítás célját, a kiállított iratok tartalmát, érintve a levéltárak létezésének és fenntartásának értelmét, továbbá a levéltárosi feladatok fontosságát: „Minden levéltár önmagában felbecsülhetetlen kulturális kincs, örökség. A levéltárak tartalmát képező iratanyag nem csupán megsárgult, esetleg penészes iratok tömkelege, hanem az elmúlt idők közösségeinek, társadalmainak, kulturális, vallási, szociális életét bemutató kordokumentum-gyűjteménye. Ebből kifolyólag minden levéltárat őrző és fenntartó intézmény, esetleg magánszemély szent kötelessége ennek a felbecsülhetetlen kulturális értéknek a megfelelő körülmények között történő megőrzése, továbbhagyományozása, valamint egy létező és megfelelő szabályzat előírásainak alapján a kutatók kiszolgálása. A Szent István Napok rendezvénysorozata nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy a mostani kiállítással is felhívjuk mindenki figyelmét ennek fontosságára.”
A kiállított iratok súlyát, főleg 18. századi dokumentumok képezik, amelyek a reformáció utáni katolikus újjáéledés és egyházszervezés időszakába engednek betekintést nyerni. Ezek közé az iratok közé tartozik a plébánia levéltárának eddig legkorábbinak tudott dokumentuma, az 1731-től íródott máramarosszigeti, nagybocskói és a hozzájuk tartozó leányegyházak kereszteléseinek, házasságainak, elhalálozásainak és megtéréseinek anyakönyvei. Ugyanezen anyakönyvekből derülnek ki az első máramarosszigeti piarista szerzetesek nevei is.
Egy szintén 18. századi irat, a Máramarosszigeten 1749-ben magyar nyelven írott hagyaték is, amelyben Rácz János és Szaplonczay Ágnes a szigeti piaristákra testálják szarvaszói birtokukat. Továbbá megtekinthető a reformáció utáni első szigeti plébános, Balogh István Pozsonyban 1780-ban keltezett plébánosi kinevezése és a szintén az évi gróf Eszterházy Károly egri püspök által szignált dokumentum, amelyben megadja a Jó Pásztor-kápolnában való misézési jogot, továbbá ugyanide sorolható az 1793-ban keltezett templomi kellékek leltára. Egy 1825-ben, Verzár Gergely korabeli plébános által keltezett irat azon személyek névsorát tartalmazza, akik adományoztak a két új mellékoltár felállítására. A kiállított dokumentumok sorát a máramarosszigeti piarista főgimnázium építésével kapcsolatos iratok zárják.
Szent II. János Pált idézve, miszerint a levéltárosi munka „az igazságnak tett szeretetszolgálat”, Orosz Krisztofer elmondta, hogy a levéltárost és a kutatót is egyaránt felelősség terheli a feltárás, kutatás során, hisz minden eseményt, személyt, történést lehetőleg a maga valóságában kell bemutatnia. Ennek elmulasztása súlyos következményekkel járhat. A hamisságon vagy féligazságokon alapuló kutatásokat pedig adott módon ellensúlyozni kell. Minden kordokumentum ebben segítséget nyújthat.
Az egyháztörténeti kiállítás ma este hétig tekinthető meg.
Kép és szöveg: Máramarosi Hírmondó
