Az olaszországi Piemme könyvkiadónál április 7-én jelent meg Salvatore Cernuzio Padre (Apa) című könyve. A szerző a vatikáni média újságírója, őszinte barátságot ápolt az argentin pápával, és az utolsó éveiben mellette állt.
A szerző Ferenc pápa eddig ismeretlen képét vázolja fel, megerősítve a különlegességét az egyházfőnek, akit bár sokan támadtak, a közvélemény – még a katolikus köröktől távol állók is – mélyen szerettek.
Cernuzio elmesélte, hogy a barátságuk akkor kezdődött, amikor egy 2021-es pápai repülőút során egy levelet adott át a pápának. Ezt követte a váratlan telefonhívás: „Jó estét, Ferenc pápa vagyok.” Ettől kezdve egy találkozásokkal, telefonhívásokkal, tréfákkal, nevetéssel, hitről és az egyházról szóló elmélkedésekkel teli kapcsolat vette kezdetét. Délutáni találkozások a Szent Márta-házban, közös fagylaltozással (kehelyben, „mert úgy többet ehetünk”), ajándékok az újságíró négy kisgyermekének és feleségének; és bizalmas beszélgetések, mások mellett Sergio Mattarelláról („egy felvilágosult ember”), Giorgia Meloniról és a pápa későbbi utódjáról, Robert Francis Prevost bíborosról („egy szent”).
A pápa fájdalma a háború miatt
„Ez a könyv a hála jeleként született egy olyan ember, egy pápa felé, aki az emberek életét megváltoztatta és sokak szívét megérintette” – írja Cernuzio.
A könyv lapjairól kirajzolódik Bergoglio embersége, energiája és fájdalma a „darabokban zajló harmadik világháború” miatt, ahogy többször is így nevezte a zajló konfliktusokat. „Nem vártam… Azt hittem, Szíria egyedi eset, aztán jött Jemen, a rohingják tragédiája Mianmarban… amikor ott jártam, láttam, hogy ez egy világháború…” „Szenvedést okoz, ha látom a halottakat; a fiúkat – legyenek oroszok vagy ukránok, nem érdekel –, akik nem térnek haza. Nehéz” – mondogatta, miközben abban reménykedett, hogy egy közös út keretében eljuthat Kijevbe és Moszkvába is. Putyintól azonban soha nem kapott választ. Az egyetlen kapcsolatfelvétel Szergej Lavrov miniszterrel történt, aki a jól ismert vatikáni orosz nagykövetségi látogatás után levélben azt javasolta a pápának, hogy inkább Kirill pátriárkával beszéljen. „Mintha egyházi emberek közti beszélgetéssé akarnák lefokozni azt, amit ő tehetne. A pápa számára ez csalódás volt” – írja Cernuzio.
Megálmodott utazások és a gázai helyzet
Fájdalmas volt a pápa számára a gázai helyzet is, nagyon aggódott miatta. Az újságíró megerősíti, hogy a tervei között szerepelt egy utazás a Gázai övezetbe, bármilyen körülmények között – akár karácsonykor, hogy az ünnepeket a Szent Család-plébánián töltse Gabriel Romanelli atyával. Romanellit a pápa minden este felhívta, hogy kifejezze közelségét és elbeszélgessen vele, enyhítve azok szenvedését, akik folyamatosan a bombák árnyékában éltek.
Az utazásoknál maradva: Bergoglio pápa álmodott arról is, hogy eljut Libanonba és Kínába (ezt a reményt mongóliai útja alatt is emlegette: „Itt vagyok a szomszédban, ha meghívnak, kész vagyok menni”). Vágyott a Zöld-foki szigetekre és a Kanári-szigetekre is. De szülőhazájába, Argentínába nem.
Humorérzék és bizalmas pillanatok
A szerző emlékeiből természetesen előbukkan az a humorérzék is, amely Jorge Mario Bergogliót mindig is jellemezte, még a tragikus pillanatokban is. Ilyen volt a történelmi 2020. március 27-e, amikor egyedül, az esőben a Szent Péter téren imádkozott a Covid végéért. Hogy mire gondolt akkor? „Igazából arra, hogy el ne csússzak… És arra, hogy abban a pillanatban valóban szükség volt az imára.”
Cernuzio hangsúlyozza, hogy Ferenc pápa szerette egy-egy viccel oldani a hangulatot. Giorgia Meloni irányában bizonyos rokonszenvet érzett – írja a szerző –, mert a fiatal nőt és anyát látta benne, aki a nép soraiból érkezett. Amikor Meloni fehérbe öltözve megjelent a családpolitikai konferencián, a pápa így szólt hozzá: „Elsőáldozásra jött?”
Jellemző vonásai közé tartozott a jókedv, a viccelődés, a gesztikuláció és a részletekre való odafigyelés – például beszélgetőpartnere megfigyelése, kezdve a cipőjével. Valamint mély érzékenysége, amely olyan döntésekben nyilvánul meg, mint a nagycsütörtöki szentmisék bemutatása börtönökben.
Az utolsó napok és az „isteni őrület”
Szívszorítóak azok az oldalak, amelyek Ferenc pápa utolsó napjait, a Gemelli kórházban töltött időt és szenvedéseit idézik fel, amelyekről ő maga nem beszélt. Az Apa című könyv megerősíti, milyen rendkívüli pásztor volt, és mennyire élt benne az „isteni őrület” – ami itt olyan emberi és lelkipásztori zsenialitást jelent, amely e század számos nagy spirituális alakját jellemezte.
Forrás: Catt.ch, Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Fotó: Salvatore Cernuzio/Facebook
