Nagyboldogasszony ünnepnapján, a Madics hegyen található templomvárba a zarándokok a helyi ifjúsági fúvószenekar kíséretében vonultak fel. Csíkkarcfalva és Jenőfalva közös templomában a szentmise főcelebránsa Csiby László csíkszentdomokosi plébános volt.
Az ünnepi szentbeszéd elején – Csintalan László, csíkdelnei plébános – a Mennybe Felvett Szent Szüzet, egy középkori ének soraival köszöntötte, amelyet Bálint Sándor néprajzkutató gyűjtött össze: „A mennyei szent városnak/ Gyöngykapui ma megnyílnak/ Jézus édesanyjának,/ Áldott Szűz Máriának./ Örvend az egész mennyország,/ Halhatatlan nagy boldogság/ Lett díja Máriának,/ Egek királynéjának./ Az angyalok dicsérettel,/ S magasztaló énekekkel/ Zengedezve hódolnak/ Dicső királynéjuknak./ A Bárányt követő szüzek/ Nagy örömmel zengedeznek/ Üdvözölve Máriát,/ A szüzek királynéját.”
A szónok szívdobogtató jelzővel illette az ünnepet, mert „mondanivalóján keresztül személyesen mindenkihez szól. Régi megnevezése Nagyboldogasszony ünnepének érdekes, nyári húsvétnak is hívták. (…) Nemcsak az Istenember támad fel, hanem az ő egészen ember édesanyja is megdicsőült halála pillanatában testestől-lelkestől”. A hívő embernek erre meg kell dobbanjon a szíve – mondta elmélkedésében, hangsúlyozva – ez vár ránk is „végig harcolt, végig küzdött, székelyesen mondva végig nyüszkölt életünk végén”.
Kiemelte, hogy az ünnep lényegét a felolvasott szentírási részekben is megtaláljuk. Utalt a Magnificatra, amely szívet dobogtató éneke a Boldogságos Szűzanyának. „A Magasztalja lelkem, az Urat nagyon sok művésznek is megdobogtatta a szívét, inspirálta, ihlette zeneművek, szobrok, festmények alkotására.” Mária hálaénekében az Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék mondatot a mai nap magyarázza meg „Mária boldogsága nemcsak földi életében tartott, hanem halála után is, mert őt megdicsőítette az Jóisten”. A Szűzanya mennybevételén keresztül a feltámadásba vetett hitünk erősödik. Szent István király felajánlása óta Mária népe vagyunk, azóta „Mária nem vette le a kezét rólunk”. Szentbeszédét a Pray-kódexből származó Mária verssel zárta, amelyet Tóth István fordított: „Csillagos ház szép úrnője,/ Végy fel minket égi körödbe,/ Hogy Téged mind tisztelhessünk,/ Igazak közt illethessünk/ Égi boldogságon át.”
