A megszentelt élet világnapja alkalmából a Kolozsváron élő szerzetesi közösségek vesperásra gyűltek össze a Szentháromság-templomban, az eseményt pedig még különlegesebbé tette Carles Gil i Saguer SchP piarista generális tartományi látogatása.
Az esti imádság elején Urbán Erik OFM, a szerzetesekért felelős érseki helynök köszöntötte a jelenlévőket, köztük Kovács Gergely érseket, Carles Gil generálist, Jacek Wolan generális asszisztenst és Zsódi Viktor piarista tartományfőnököt. Köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy bár különböző rendekhez tartoznak, a megszentelt életben élők egyetlen lelki családot alkotnak. Kiemelte: a generális látogatása nem csupán a piaristák számára jelent megerősítést, hanem az egész kolozsvári szerzetesi közösség számára. A köszöntő után a jelenlevők együtt végezték az esti imát, a zsoltárokban keresve az egységet és a közös megszentelődést.
Kovács Gergely érsek beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a megszentelt élet nem arról szól, hogy valaki „több” lenne másoknál, hanem arról, hogy más minőségben éli meg a hivatását. A szerzetesi fogadalmak, a szegénység, a tisztaság, az engedelmesség nem hősi teljesítmények, hanem realista vállalások, amelyek azt mondják ki: nem minden az ember kezében van, és az élet nem csupán rólam szól. Az érsek kiemelte, hogy a megszentelt élet napjainkban különösen is értékes tanúságtétel, hiszen a mai világban az önmegvalósítás áll az első helyen. A szerzetesi élet ezzel szemben arra emlékeztet, hogy az igazi boldogság nem önmagunktól, hanem Istenhez és a közösséghez tartozásból fakad. A szerzetesek és szerzetesnővérek döntése a hivatás mellett hosszú távú, visszafordíthatatlan elköteleződés, amelyből mindenki tanulhat: bátorságot a döntéshez, kitartást a mindennapokban és derűt az Istenben való bizalomhoz.
A vesperás során a közösség együtt imádkozott, megélt példát adva arról, hogy a megszentelt élet Kolozsváron nem csupán elmélet, hanem kézzel fogható valóság, amely formálja a város hitéletét és közösségi szövetét.
