November 20-án jelent meg a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában a pápa új könyve: Az evangélium ereje. A keresztény hit 10 szóban címmel. A kötetet Lorenzo Fazzini szerkesztette, összegyűjtve XIV. Leó pápa megszólalásait és beszédeit, melyhez maga a Szentatya írt előszót, az alábbiakban ezt ismertetjük.
XIV. Leó pápa előszava
Tíz szó. Nem sok tíz szó, de lehet egy téma kezdete, mely a keresztény élet gazdagságáról szól. Ezért kiindulásként szeretnék ebből a tíz szóból hármat kiválasztani, mint egy képzeletbeli párbeszéd kezdetét azokkal, akik ezeket az oldalakat olvassák: Krisztus, szeretetközösség, béke – kezdi előszavát XIV. Leó pápa.
Első ránézésre egymástól független, nem egymásból következő kifejezéseknek tűnnek. De nem így van. Olyan kapcsolatba fűzhetők, melyeket szeretnék elmélyíteni Önökkel, kedves olvasók, hogy együtt értsük meg újdonságát és jelentőségét.
Isten a közelünkben akar lenni
Mindenekelőtt Krisztus központisága. Minden megkeresztelt megkapta a vele való találkozás ajándékát. Elérte őt világossága és kegyelme. A hit éppen ez: nem egy gigászi erőfeszítés arra, hogy elérjünk egy természetfeletti Istent, hanem Jézus befogadása életünkbe, annak felismerése, hogy Isten arca nem áll távol a szívünktől. Az Úr nem egy varázslény, sem pedig egy megismerhetetlen misztérium, ő eljött hozzánk Jézusban, abban az Emberben, aki Betlehemben született, Jeruzsálemben meghalt, feltámadt és ma is él. Ma is! A kereszténység titka pedig az, hogy ez az Isten szeretne egyesülni velünk, a közelünkben lenni, a barátunk lenni. És így mi ő leszünk.
Megtapasztaljuk Jézus emberségét
Szent Ágoston írja János evangéliumáról szóló művében: „Értitek, testvérek? Tisztában vagytok a kegyelemmel, amit Isten kiárasztott ránk? Csodálkozzatok, örvendjetek: Krisztussá váltunk! Ha Krisztus a fej és mi a tagok, az egész ember Ő és mi vagyunk” (Beszédek Szent János evangéliumáról 21, 8). A keresztény hit részvétel az isteni életben Jézus emberségének megtapasztalásán keresztül. Benne Isten már nem egy fogalom vagy egy rejtély többé, hanem egy hozzánk közel álló személy. Ágoston mindezt a megtérésben tapasztalta meg, kézzel tapintva a Krisztussal való barátság erejét, ami gyökeresen megváltoztatta életét. „És hol voltam én, mikor kerestelek téged? Előttem álltál. Én meg még magamból is kifordultam, magamat sem leltem, annál kevésbé téged!” (Vallomások, V, 2, 2.)
Egység és sokszínűség
Krisztus ezen túlmenően a szeretetközösség alapelve. Egész létezését az határozta meg, hogy híd akart lenni: híd az emberiség és az Atya között, híd a személyekkel, akikkel találkozott, híd közte és azok között, akik a peremre szorultak. Az egyház Krisztusnak ez a szeretetközössége, ami folytatódik a történelemben. És ez egy olyan közösség, amely az egységben megéli a különbözőséget.
Ágoston egy képhez folyamodik, egy kert képén keresztül mutatja be a hívő közösség szépségét, mely saját különbözőségeiből olyan sokszínűséget kovácsol, ami az egységre törekszik, és nem esik a káosz rendetlenségébe.
„Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott van a szüzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senki emberfia kétségbe ne essék élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus. Valóban őróla írták meg: Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1 Tim 2,4) (Szent Ágoston beszédei, 304, 3). Ez a sokszínűség közösséggé válik az egyetlen Krisztusban. Jézus egyesít minket, túl személyiségünkön, kulturális vagy földrajzi eredetünkön, nyelvünkön és történetünkön. Az egység, amelyet barátai között teremt, titokzatos módon termékeny és mindenkihez szól. „Az egyház mindazokból áll, akik összhangban vannak testvéreikkel és szeretik felebarátjukat” (Szent Ágoston beszédei 359, 9).
Imádkozzunk a békéért
Ennek az összhangnak, ennek a testvériségnek, ennek a közelségnek lehetnek és kell, hogy legyenek tanúi a keresztények a mai világban, melyben annyi háború dúl. Ez nemcsak a saját erőnkön múlik, hanem fentről jövő adomány, annak az Istennek az ajándéka, aki Lelkével megígérte, hogy mindig mellettünk fog állni és élni. „Amennyire szereti valaki az egyházat, annyira övé a Szentlélek”. (Beszédek Szent János evangéliumáról 32, 8,8)
Az egyház, mint különböző népek otthona annak a jele lehet, hogy nem kell örökös konfliktusra ítélve élnünk, és megtestesítheti egy kiengesztelődött, megbékélt, egyetértő emberiség álmát. Ez egy olyan álom, amelynek van alapja: Jézus, aki az övéi egységéért imádkozik Atyjához. És ha Jézus imádkozott az Atyához, mi annál inkább kell, hogy imádkozzunk azért, hogy megadja nekünk a megbékélt világ ajándékát.
A szeretet legyőzi a háborút
Végül pedig Krisztustól és a közösségtől a békéhez jutunk, ami nem hatalmaskodás, sem erőszak eredménye, nem lehet sem a gyűlölettel, sem a bosszúval rokonítani – folytatta előszavát Leó pápa. Krisztus az, aki kínszenvedése sebeit viselve találkozik övéivel és azt mondja: „Békesség nektek”. A szentek arról tanúskodtak, hogy a szeretet legyőzi a háborút, és hogy csak a jóság fegyverzi le az alattomosságot, és csak az erőszakmentesség tudja megsemmisíteni az elnyomást. Szembe kell néznünk világunkkal: nem tűrhetjük tovább a strukturális igazságtalanságokat, melyek miatt, akinek több van az egyre többet birtokol és fordítva; akinek kevesebb van, az egyre inkább elszegényedik. A gyűlölet és az erőszak félő, hogy mint egy megdőlt szint, túlcsordul egészen addig, hogy a nyomor elterjed a népek között: éppen a közösség vágya, egymás iránti testvéri érzéseink adják az ellenszerét mindenfajta szélsőségességnek.
Lefegyverezve
Christian de Chergé atya, Tibhirine perjele, akit tizennyolc másik vértanú szerzetessel együtt avattak boldoggá Algériában, miután szemtől szembe átélte a terroristákkal való találkozást, megkapta Krisztustól a vele és Isten minden gyermekével való szeretetközösségben az ajándékot, hogy olyan szavakat írjon, melyek még ma is beszélnek, mert Istentől jönnek. Amikor azt kérdezte magától, milyen imádsággal fordulhatna az Úrhoz egy ilyen nehéz próbatétel után, arról beszélve, aki erőszakkal lerohanta a kolostort, ezt írta: „Jogom van azt kérni, „fegyverezd le”, ha nem kérem előbb „fegyverezz le engem” és „fegyverezz le minket” mint közösséget? Ez az én mindennapi imám”. És éppen azon az észak-afrikai földön, mintegy 1600 ével korábban Szent Ágoston kiemelte: „Jól élünk, és jó idők lesznek. Mi vagyunk az idők” (Szent Ágoston beszédei 80,8).
A mi korunkat mi határozhatjuk meg a tanúságtétellel, a Szentlélekhez szóló imával, hogy maguk körül békét teremtő emberekké tegyen minket, befogadva Krisztus kegyelmét, és elhintve a világban szeretete és irgalmassága illatát. „Mi vagyunk az idők”: ne csüggedjünk az erőszak láttán; kérjük az Atyaistentől minden nap a Szentlélek erejét, hogy a történelem sötétjében felragyogtassuk a béke élő lángját – zárja előszavát Leó pápa.
Olaszország-szerte bemutatják a könyvet
Az evangélium ereje. A keresztény hit 10 szóban című antológia csütörtökön jelent meg olasz nyelven Lorenzo Fazzini,a Vatikáni Könyvkiadó vezetőjének gondozásában. A kötetben XIV. Leó pápa beszédeit 10 kulcsszó köré csoportosította, melyek a kereszténységgel függnek össze, a következő sorrendben: Krisztus, szív, egyház, misszió, szeretetközösség, béke, szegények, törékenység, igazságosság, remény. Az elkövetkező időszakban több olasz városban is tartanak könyvbemutatót az antológia ismertetésére: november 21-én Vicenza és Cremona, november 25-én Trento, december elsején Verona, december 5-én Genova, december 15-én pedig Cagliari következik. Az Evangélium ereje” – köteten túl ezeken a találkozókon levetítik a pápáról szóló dokumentumfilmeket (Leó Peruból és a most megjelent Leó Chicagóból), amelyeket a Kommunikációs Dikasztérium készített Robert Francis Prévost perui missziós éveiről és USA-beli gyökereiről.
Gedő Ágnes / Vatikáni Rádió
