„Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.
Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4)
A fenti mottóval a Katolikus Magyar Bibliatársulat idén is megszervezte a főegyházmegyei biblianapot Székelyudvarhelyen november 15-én a Márton Áron Ifjúsági Házban, amelyre több helységből érkeztek a résztvevők: Gyergyó, Udvarhely, Székelykeresztúr, Csíkszereda, Gyulafehérvár, Balázsfalva, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad és ezen helységek környéke képviseltette magát. Azért jöttek, hogy együtt legyenek, a Szentíráson keresztül Istenre figyeljenek, a békével mint fogalommal ismerkedjenek, bibliai jelentését vizsgálják, és beépítsék életük minden területére, azt a békét, amit Isten kínál népének.
A biblianap programját megtisztelte Palkó Ágoston járai plébános, aki a vásárhelyi csoportot hozta, és jelenlétével gazdagította a rendezvényt. A nap a Szentírás trónraemelésével kezdődött igeliturgia keretében, Márton József székelyudvarhelyi főesperes vezetésével. Olyan igéket olvastak fel, amelyek erősítették a résztvevőkben annak tudatát, hogy jó együtt lenni és az Úrra hallgatni. Az ő jelenlétében folyatódott a program a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Teológia Karának tanára, Oláh Zoltán előadásával, aki a bibliatársulat tiszteletbeli elnöke, és aki mindig szívesen és örömmel szánja tudását, idejét, szeretetét a társulat számára.
Előadásában a béke fogalmát ismertette elsősorban ószövetségi szövegek segítségével, aminek jelentése a mai magyar és más modern nyelvben használt béke fogalom jelentését lényegesen módosítja. A jobb megértés érdekében vizuálisan is szemléltette: pl. bemutatta a történelemben legkorábban dokumentált kézfogását (kőbe vésve), a Krisztus előtt 9. századból, amikor III. Szalmanasszár asszír király kezet fog I. Marduk-Zakír-Sumi babilóniai királlyal, annak jeléül, hogy nincs fegyver náluk, készen állnak a békére.
Az Ószövetségben a prófétákon keresztül – Izajás, Jeremiás, Mikeás – ismerkedhettek meg a béke fogalmával. Jeremiás jövendöléseiben a béke nem érhető el üres szavakkal: „Ez romboláson, szenvedésen, helyreállításon keresztül fog megtörténni” (vö. Jer 33).
Izajás megjövendöli, hogy „Dávid királyságát a születendő gyermek – Béke Fejedelme – megszilárdítja, jog és igazság által, az örökké tartó béke hegyére hívja a nemzeteket, hegyre, amely nem más, mint az Úr hegye, ahol megtanít minket útjaira és igazságot szolgáltat” (Iz 2,1–5; 9,1–5), „ahol a nemzetek ekevassá kovácsolják kardjukat” (Iz 2,4). Mai üzenetre lefordítva: a próféták szerint a békére úgy lehet eljutni, hogy a fegyvereinkből készített hasznos szerszámokat az emberek szolgálatára állítjuk, ehhez fel kell zarándokolni Isten hegyére, és meg kell tanulni az ő útján járni.
Az Újszövetségben Jézus békéjével ismerkedhettünk, amint feltámadása után „Békesség nektek” köszöntéssel üdvözli tanítványait. Érdekes, hogy a béke köszöntését Jézus csak a feltámadása után használja. Szent Pál apostol is így üdvözli a közösségeket: „Kegyelem és békesség nektek Urunkban, Jézus Krisztusban.” Szent Ágoston szerint a halál után Istenével találkozó ember lelhet csak teljes békére. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt az Isten városa című könyvében: „Egy városban leszünk…, ki ne vágyna arra a városra… Ez lesz Isten gyermekei számára a megtisztult béke”.
Mindezek után a jelenlevők levonhatták a következtetést, hogy a béke az, amikor legyőzik a halált, amikor a halál is békét, beteljesedést ad az embernek. Ebéd után kiscsoportokban mélyítették el a hallottakat a résztvevők. Arra próbáltak választ keresni, hogy mit üzen nekik Isten a béke kapcsán.
Érdekes és értékes meglátások születtek. Közös volt bennük, hogy a békét mindenki csak Istennel képzeli el. Közös békére való törekvésekre van szükség, fel kell menni Isten hegyére, az ő jelenlétében kell időzni, le kell néha rombolni dolgokat, hogy azután a békét építhesse az ember. Elhangzott, hogy néha fontosabb a személyes béke mellett a hit megvédése, megvallása a családban, a közösségeinkben, a társadalomban.
A napot közös szentmisével zárták, amikor hálát adtak a jó Istennek, a szervezőknek, az előadónak, hogy Isten hegyén lehettek egy teljes napot. Olasz Béla káplán prédikációjában örömmel idézte tanárát, Oláh Zoltánt, kiemelve a tőle tanultakat, összegezve a nap folyamán elhangzott tanítást.
Sárosi Éva, Csíkcsicsó
