Az ifjúság világnapját Krisztus király napján ünnepeljük, amely egyben az egyházi év utolsó vasárnapja. Ebből az alkalomból fiatalokkal foglalkozó szervezeteket kértünk arra, hogy tekintsenek vissza elmúlt évük kiemelkedő mozzanataira, és fogalmazzák meg, hogy milyen alapokra építették a programjaikat. Most a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) elmúlt évébe nyerhetnek bepillantást.
Hálás szívvel mondunk köszönetet minden támogatónknak és önkéntesünknek, amiért az idei évben is mellettünk álltak, velünk és értünk dolgoztak! Mielőtt azonban az elmúlt hónapok eseményeit felidéznénk, ugorjunk vissza egészen Krisztus Király vasárnapjáig. Ekkor nyitotta meg Ferenc szentatyánk hivatalosan is a jubileumi szentévet, amelynek jelmondata „a remény zarándokai” lett. Mi is igyekeztünk a Szentszékkel és egyházmegyénkkel együtt átlépni ennek a különleges időszaknak a küszöbét, ezért arra kértük rendezvényeink főszervezőit, hogy programjaikban kapjon hangsúlyt a szentév fontossága, üzenete és lelki tartalma. Mivel mindannyian közösségünk oszlopos tagjai, így nekik is ugyanolyan fontos volt, mint nekünk, hogy a fiatalokat közösen elindítsuk a remény útján. Ezzel a lelkülettel elkezdtük szervezni az évünket, amely igen tartalmasra sikerült.
Több célkitűzésünk volt az évre, amelyek többségét sikerült is megvalósítanunk. Amit pedig valamilyen oknál fogva nem sikerült befejezni, azt visszük magunkkal a következő évbe. Az évről évre szervezett programjainkat, mint a FIF Túrák, a Légy tűz, a Teljes Szívvel képzések, a táborszerű Lazulós, a nagy múltú CSIT, a PihentetŐ, az Ifjúsági konferencia és az érettebb korosztálynak szóló Nézőpont keresztény szabadegyetem, idén is megrendeztük, és nagyon jó hírünk van: nem fogytak el az érdeklődők, így jövőre a fiatalok már be is írhatják a dátumokat a naptárjukba. A már jól ismert programjainkon kívül segítőink és más szervezetek segítségével tartottunk kerületi lelki napokat, tapasztalatcserés ismerkedéseket és megmozdulásokat. Megtapasztalhattuk azt, ahogyan minden nép és nemzet Isten igéje által megtalálja az ő fényét.
A legnagyobb álmunk erre az évre nézve az volt, hogy fiataljainkkal elzarándokoljunk Rómába. „Minden lehetséges annak, aki hisz’’ – írja Márk evangélista. Hittünk, és a hitünkből valóság született. Fiataljainkkal részt vettünk a fiatalok jubileumán, ami mindannyiunk számára felejthetetlen emlék marad.
Most becsukva a szemünk, így gondolunk vissza az elmúlt egy évünkre. Sokszor mondják a már tapasztaltabbak, hogy olyan hamar eltelik az idő, és olyan sok minden változhat egy év alatt. Idegenekből ismerősök, ismerősökből barátok, barátokból olykor szerelmesek és tán házaspárok is válhatnak, mert az idő oly rejtélyes és kiszámíthatatlan, mégis gyönyörű. Azt hiszem, ezt most mi is aláírhatjuk. Hirtelen elrepült az év, és már itt is vagyunk az újabb küszöbén, nem teljesen lezárva az előzőt, mert visszük magunkkal az élményeket, érzéseket, tapasztalatokat és megannyi fiatal arcát és mosolyát. Régi munkatársaktól búcsúztunk és újakat köszöntöttünk. S közben rádöbbentünk, hogy mi minden is változik egy év leforgása alatt. De egyvalami örök és változatlan: a gondviselés. Mert bármi is volt az elmúlt egy évben, benned bíztunk, Jézus szép reményünk, téged áldottunk és dicsértünk énekünkkel, s engedtük, hogy te vezess az utakon.
Hálás szívvel mondunk köszönetet minden támogatónknak és önkéntesünknek, amiért az idei évben is mellettünk álltak, velünk és értünk dolgoztak! Biztatunk benneteket, kedves fiatalok, hogy jövőre is tartsatok velünk az idő tengelyén. Köszönet a 2025-ös évnek, de legfőképpen a jó Istennek ezért az évért, annak minden jó és rossz pillanatáért. Mert ő velünk és veled volt mindig – még ha néha hallgatott is.
1 év, 12 hónap, 365 nap, sok óra és perc, megannyi élmény, felejthetetlen kalandok, menő csapatok, remény, hála és dicsőség – ez voltál nekünk.
Ui.: folyt. köv. – mi már várunk, 2026-os év.
Galaczi Gabriella-Melinda
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/47-es számában a Fókusz-összeállítás részeként (összeállította: Szász István Szilárd)
