A november 8-án tartott jubileumi katekézisen XIV. Leó pápa a remény erényéről beszélt azok példáján keresztül, akik tanúságot tettek róla. „A kereszt szava megtöri a gonoszság láncait” – mondta a pápa, aki példaként a boldog Izidor Bakanját, egy kongói fiatalembert és a nehézségek közepette is reményt tanúsító hívőt állította a hívek elé.
„Remélni annyit jelent, mint tanúságot tenni – tanúságot arról, hogy minden már megváltozott, és semmi sem a régi” – hangsúlyozta XIV. Leó pápa a jubileumi katekézisen, amelyet november 8-án, szombaton tartottak a Szent Péter téren több mint 45 000 római és zarándok részvételével.
„A jubileum reménye Isten meglepetéseiből születik” – mondta a pápa, mert „Isten más, mint amilyenek mi szoktunk lenni. A jubileumi év arra hív, hogy felismerjük ezt a másságot, és lefordítsuk a mindennapi élet nyelvére. Ezért ez a kegyelem éve: megváltozhatunk. Ezt kérjük mindig, amikor az Úr imáját mondjuk: amint a mennyben, úgy a földön is (Mt 6,9). Szent Pál a korintusi keresztényeknek írva arra buzdította őket, hogy vegyék észre, a föld már közöttük is kezd az éghez hasonlítani. Arra hívta őket, hogy figyeljenek hivatásukra, és lássák meg, hogyan hozott Isten össze olyan embereket, akik máskülönben sosem találkoztak volna. Ami alázatos és gyenge volt, az most értékessé és fontossá vált (vö. 1Kor 1,26–27). Isten logikája – amely mindig az utolsókból indul ki – már Korintusban is „földrengést” keltett, amely nem rombol, hanem felébreszti a világot. A kereszt szava, amelyről Pál tanúságot tett, felébreszti a lelkiismeretet és az emberi méltóságot.”
Izidort 1994-ben avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa, és a kongói világi hívők védőszentjévé nyilvánította. 1885-ben született, amikor hazája még Belgium gyarmata volt. Iskolába nem járhatott, mert a városában nem volt iskola, de kőművesinasként dolgozott. Barátságot kötött a trappista katolikus misszionáriusokkal, akik Jézusról beszéltek neki. Keresztény hitoktatásban részesült, és húszéves kora körül megkeresztelkedett.
„Attól a pillanattól kezdve – hangsúlyozta a pápa – tanúságtétele egyre fényesebbé vált. Remélni annyit jelent, mint tanúságot tenni: amikor az új életről teszünk tanúságot, a fény még a nehézségek közepette is növekszik.” Izidor később mezőgazdasági munkásként dolgozott egy lelketlen európai munkaadónál, aki nem tűrte hitét és őszinteségét. A gazdája gyűlölte a kereszténységet és azokat a misszionáriusokat, akik megvédték a bennszülötteket a gyarmatosítók visszaéléseitől. Izidor azonban haláláig viselte nyakában a Szűz Mária-képpel díszített skapulárét, és minden kínzást és megaláztatást reménnyel viselt el. „Remélni annyit jelent, mint tanúságot tenni” – ismételte a pápa, hozzátéve: „Izidor halála előtt azt mondta a trappista atyáknak, hogy nem haragszik üldözőire, sőt, megígérte, hogy a túlvilágon is imádkozni fog értük.”
„Ez, kedves testvéreim, a kereszt szava: egy megélt szó, amely megtöri a gonoszság láncát” – hangsúlyozta a szentatya. „Ez egy újfajta erő, amely összezavarja a gőgösöket, és letaszítja a hatalmasokat trónjukról. Így születik meg a remény. Sokszor az emberiség északi, régebbi egyházai a fiatalabb egyházaktól kapják meg ezt a tanúságot, amely együtt vezet bennünket Isten országába – az igazság és a béke országába. Afrika különösen is kéri ezt a megtérést, és annyi fiatal hitvallót ajándékoz nekünk. Remélni annyit jelent, mint tanúságot tenni arról, hogy a föld valóban hasonlíthat az égre. Ez a jubileum üzenete.”
A pápa katekézise után több lektor különböző nyelveken összefoglalta a tanítást, majd köszöntötték a zarándokokat. A munka jubileumán résztvevőknek, amelyet több olasz egyesület közreműködésével szerveztek, a pápa külön üzenetet is intézett: „A munka a remény és az élet forrása kell legyen, amely lehetőséget ad az ember kreativitásának kibontakoztatására és a jó cselekvésére. Kívánom, hogy az intézmények és a civil társadalom közös erőfeszítéssel teremtsenek szilárd munkalehetőségeket, amelyek stabilitást és méltóságot biztosítanak, különösen a fiataloknak, hogy megvalósíthassák álmaikat és hozzájárulhassanak a közjóhoz.”
Ezt követően a pápa köszöntötte az olasz történelmi megemlékezések jubileumán résztvevőket is, kiemelve, hogy „a keresztény hit nagy értékei a nemzet kulturális, művészeti, valamint polgári és vallási hagyományainak alapját képezik.” Szokás szerint a fiatalokhoz, a betegekhez és a friss házasokhoz is szólt: „Szívből kívánom mindnyájatoknak, hogy e jubileumi tapasztalatból megerősödve térjetek haza, és újult vággyal kövessétek az Evangéliumot, bátran téve róla tanúságot.”
A szombati, november 8-i jubileumi audienciát a Miatyánk latin nyelvű éneklése és a pápa apostoli áldása zárta, amely a médián keresztül mindazokhoz eljut, akik hittel fogadják azt.
Forrás: Vatican News
Fordította: Cziple Hanna-Gerda
