Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-házban 2022. január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján fogadta Bruck Edith írónőt. A magyar származású írónő 1954 óta él Olaszországban, és baráti kapcsolatban állt Ferenc pápával, aki 2021. február 20-án római lakásán személyesen felkereste, később előszót írt könyvéhez. A holokaszt túlélő Edith Bruck azt vallja: az első lépés, hogy megbékéljünk önmagunkkal. Fölösleges azt mondogatni: nem tudjuk megváltoztatni a világot. A lényeg, hogy cselekedjünk, cselekedjünk, ne adjuk fel! Andrea Riccardi történésszel készült beszélgetése az emberi gonoszság mélyére tekint, és arra emlékeztetnek mindannyiunkat: nem szabad a rossz győzelmébe beletörődni.
Edith Bruck író, költő, műfordító, 1931-ben született Tiszabercelen. Gyermekként átélte a náci koncentrációs táborok borzalmait. 1954-től Rómában él, olasz nyelven ír. Andrea Riccardi a háború utáni generációhoz tartozik, 1951-ben született. A Sant’Egidio közösség alapítója, történész, aki a közösség aktív békemissziójának vezetőjeként nemcsak elméletben ismeri a háborúk valóságát. Edith Bruck és Andrea Riccardi távoli vidékekről származnak, és nem is tartoznak ugyanahhoz a generációhoz. Kulturális és vallási gyökereik különbözőek. Mindketten ismerik azonban az emberi gonoszságot, és tapasztalataik fényében emlékeztetnek arra, hogy nem szabad beletörődnünk a rossz győzelmébe.
Bruck: Először is, meg kell békélnünk magunkkal. Ha nem békélsz meg magaddal, mert frusztrált vagy, mert mindig többet akarsz az élettől, akkor arra ítéled magad, hogy soha ne tudj továbblépni. Úgy hiszem, az első lépés mindenképpen az, hogy megbékéljünk önmagunkkal. Akkor másképp látjuk a dolgokat. Fölösleges azt mondogatni: nem tudjuk megváltoztatni a világot. A lényeg, hogy cselekedjünk, cselekedjünk, ne adjuk fel! Így kiabálva, tanúságot téve, elmenni az iskolákba, ahogy már több mint hatvan éve teszem, fiatalokkal beszélgetve. Hozzájárulni ahhoz, hogy az életed során akár csak tíz ember is megváltozzon: ennek van értelme, mert annak is, hogy életben maradtál, kell, hogy legyen valami értelme, és mert ez erkölcsi kötelességed. Az iskolákban a gyerekek mindig megkérdezik tőlem, hogy van-e helye a megbocsátásnak. Azt válaszolom, hogy gyűlölet nélkül nőttem fel, anélkül, hogy bárkit is bántottam volna, anélkül, hogy bárkit feljelentettem volna. Mindenkinek segítek, akinek csak tudok. Ha ez megbocsátás, nem tudom, nevezd, aminek akarod, de én nem mondanám megbocsátásnak: ez egyszerűen emberi viselkedés. Segítesz a rászorulókon, vigasztalod őket, valamiképpen meghallgatod és befogadod őket.
Riccardi: Fontos, amit mondasz. Mára túl sok ember veszítette el a békébe és egy testvériesebb világba vetett hitét. Mára túl sokan törődtek bele a háborúba, részben azért, mert tehetetlennek érzik magukat. Hát tehetek én a Hamaszról? Vagy mit tehetnék Oroszországgal szemben? Ki vagyok én, hogy megoldjam ezeket a válságokat? Végső soron ez a hozzáállás torkollik populizmusba: bízzunk csak mindent erős vezetőkre. Ezzel szemben az igazság az, hogy mindannyian befolyásolhatjuk a valóságot. Martin Buber fogalmazza meg, hogy legalább egy olyan változás biztosan van, amit senki sem akadályozhat meg: ha én megváltozom. Ez az egyetlen emelő, amivel kimozdíthatom sarkaiból a világot. Mindenesetre a rossz olyan hatalmasnak tűnik, hogy beletörődünk a tehetetlenségbe. Ebben rejlik a gonosz elsöprő ereje. Ha csak erre a két jelenlegi helyzetre gondolunk – a Közel-Keleten és Ukrajnában –, mit tehetne bárki? Ha tehetetlenek vagyunk, ha nem tehetünk semmit, akkor végül beletörődünk a közömbösségbe. Valójában olyan társadalomban élünk, ahol az emberek nem mennek el szavazni, ahol a választási hajlandóság csökken, és a tehetetlenség érzéséből fakadóan széles körben terjed a beletörődés. De nem csak a háború nagy gonoszsága létezik. Tudnunk kell, hogyan olvassuk a közelünkben lévő rosszat. A hozzánk közel álló gonosz az, amire közvetlenül hatni tudunk. De meg kell értenünk, és ez nehéz. Ki kell nyitnunk a szemünket, résztvevőként kell a dolgokra tekintenünk. Akkor tudatosulnak bennünk a jó lehetőségei, a gonosszal szembeni ellenállás lehetőségei: a nagy gonosz a kis gonoszságból, a mindennapi gonoszságból, akár egyvalakinek okozott sérelemből is fakad. Jézus azt mondja az evangéliumban: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére” (Mt 5,21–22). Mert a „bolond” vagy „ostoba” kimondásából gyűlölet fakad, a gyűlöletből pedig, akár a lavina, erőszak. Azt hiszem, hogy világunkban minden mindennel összefügg, és ahogy te is sokszor bebizonyítottad, senki sem tehetetlen. Mindig van mozgástér. Én is tudok – legalább valami keveset – tenni.
Részlet Edith Bruck – Andrea Riccardi: A rosszon túl című könyvéből
(A könyv a Vigilia kiadásában jelent meg Budapesten 2025-ben)
