Ha a gyerek nem kap életkorának megfelelő információkat a szexualitásról, az űrt képzeletével pótolja, kortársaitól és az internetről szerez kétes ismereteket. A romániai iskolákban bár már elemi osztályban szükség lenne szexuális nevelésre, azonban az iskolai szexuális nevelés intézményesített formában csak a 8. osztálytól kezdődhet, és szülői hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy a diák részt vehessen rajta. Nincs ajánlás a speciális nevelési igényű gyerekek, fiatalok támogatására e téren, pedig ők is hús-vér emberek. Ilyen körülmények között mit tegyen a segítő szakember? – ilyen kérdésekre keresték a választ a Gyulafehérvári Caritas több programjának szakemberei október 24-én a gyergyóalfalvi Mikó-kúriában.
A felfedezéstől az önazonosságig: gyermekkori szexualitás és fejlődési kihívások címmel tartott előadást Kálcza-Jánosi Kinga egyetemi docens, klinikai pszichológus, hangsúlyozva, a kisgyerektől, amikortól beszélni kezd, számítani lehet szexualitással kapcsolatos kérdésekre. „Elkerülhetetlen, hogy a kicsi megkérdezze, hogyan születik a baba. A legrosszabb válasz, hogy a gólya hozza. Amit mi nem mondunk el, a képzeletével kipótolja.” A szakember állítja, beszélni kell neki arról is, kognitív fejlettségének megfelelően, hogy jön ki anya hasából a baba, és arról is, hogy került bele, mi köze van hozzá apának. Ha erről nincs szó, mit mondunk a kisfiúnak, miért vigyázzon a heréire, hogy tanítjuk meg a kislányt a helyes higiéniára? Nevén kell nevezni a nemi szerveket, mert ha kimondjuk, hogy fülcimpa, miért neveznénk a hímvesszőt Pityukának? A gyerek nem érzi ezt vulgárisnak, nem szorong, később nem lesz ez szégyentéma, ha a felnőtt is kellő természetességgel tud beszélni nemi szervekről, szexualitásról.
A nemi érés korábban kezdődik
Kálcza-Jánosi Kinga végig vette a szexuális fejlődést életkor szerint a biopszichoszociális modell alapján, hangsúlyozva, a nemi érés – az étkezésnek is köszönhetően – korábban kezdődik, már 8 éves korban beindulhat a menstruáció, tehát elemi osztályban kellene az iskolában szexuális felvilágosítást tartani, hogy ne kortársaktól, internetről tájékozódjon a gyerek. „Inkább tudjon többet tőlem, minthogy fals információkat szerezzen valahonnan” – fogalmazott, megdöbbentő statisztikát ismertetve: a gyerekek többsége 14 év alatt már rendelkezik valamilyen szexuális tapasztalattal. Az Európai Unión belül a 10–18 év közötti anyák számában Románia az első, a 15 év alatti anyák 45 százaléka Romániában van. A 11–18 év között szerzett negatív szexuális tapasztalatok egész életre kiható érzelmi sérülést okozhatnak. „Mikortól kell arról beszélni, mit jelent a szex?” – tette fel a költői kérdést.
A felvilágosításnak része kell legyen a nemi identitás kérdése, hiszen manapság már Kolozsváron nem lehet úgy végigmenni egy utcán, hogy ne lássunk nemével ellentétes öltözködésű személyt, vagy kézen fogva járó azonos neműeket. „A szexuális orientáció nem mentális zavar” – szögezte le Kálcza-Jánosi Kinga, elfogadásra biztatva a jelenlévőket: „egy 2023-as, 30 országot vizsgáló felmérés szerint a felnőttek átlagosan 9 százaléka vallotta: nem olyan nemű, mint amilyennek biológiailag született. Ha nem bánt engem a másságával, mit fáj nekem, ha fiúként szoknyában jár? Nem tehetünk úgy, hogy ilyen nem létezik. A gyereknek választ kell adni a kérdésére, muszáj-e ő lányt vegyen feleségül? El kell mondanunk, hogy előfordul az is, hogy fiú fiút szeret, de általában fiúk lányokat szoktak feleségül venni. Ettől, hogy beszéltünk róla, nem lesz a gyerek homoszexuális.”
Bevallotta, emberként elfogadja a tényt, hogy bizonyos esetekben elkülönül a biológiai és a szociális nem, de anyaként nem örvendene, ha gyereke bejelentené, hogy az azonos neműekhez vonzódik. „Attól félnék, hogy a társadalom bántani fogja őt, mert a tudomány sem tudja, mi a normális.”
Hogy állok én a szexualitással?
Szólt arról, hogy Romániában a diszfunkciók között a vágy zavarai a legyakoribbak, hogy az összes szexuális zavar olyan, amivel nem születünk, és hogy a szexuális felvilágosítás a legjobb védőfaktor a szexuális zavarokkal szemben. „Amit ti szakemberként tudtok tanítani, az, hogy mit jelent elfogadni a testemet, a másik ember testét, hogy igen, jólesik a simogatás, de megvannak annak a szabályai, hogy hol mikor és kinek engedem meg.” Ugyanúgy az önstimulálásnak is megvan a szabálya, és ezt egy fogyatékkal élő személy is meg tudja tanulni. „A szexuális egészségnevelés hiánya kihat az egész életre. Szakemberként annak érdekében, hogy szexualitásról nyíltan tudjak beszélni, önismeretre van szükségem: hogy állok én a szexualitással?”
Annak ellenére, hogy a szexualitásról már kisgyerekkorban beszélni kellene, a törvény nem támogatja ennek időben történő oktatását. „Átvettük az uniós szabályokat, de a kisbetűs részek Romániában megkötik a kezünket. A kerettanterv húsz év alatt nem változott, csak kilencedik osztálytól van opcionális reproduktív egészség és szexuálisan terjedő betegségek nevű modul. A szülő nem tudja, ezért nem kéri, így nem kerül sor ennek bevezetésére. Ha tudta nélkül tartjuk, fel is jelenthet. Romániában nincs támogatva a gyerek, hogy szexuális felvilágosítást kapjon, pedig létezik olyan ország is, ahol 1955-től be van vezetve ennek oktatása.”
A szakemberek, akik fontosnak tartják a szexuális nevelést, hozzájuthatnak nemzetközi standardokhoz, melyek már az óvodás kortól útbaigazítást adnak e téren. A HECAT ötévente frissítve adja ki ezen standardokat, javaslatokat téve az életkor szerinti tájékoztatásra, mi több, ezen standardok szociális szerepet is adnak a gyereknek, ha látja, valakit bántanak, azt ne hallgassa el. Az alapelv: annyi információt adni a valóságról a gyerek érettségi szintjének megfelelően, ami nem jelent feldolgozási nehézséget számára.
A fogyatékossággal élők is vágynak a szexualitásra
A speciális nevelési igényű gyermekek és fogyatékossággal élő személyek esetén sem lehet eltekinteni a szexualitásról, ez esetben is fejlettségi szintjüket kell figyelembe venni. A szakember szerint erre is vonatkoznak a HECAT standardjai, ám „a szülők legtöbb esetben azt mondják, hagyjanak békünket, legalább erről ne beszéljünk. Pedig a vágyban nincs különbség, sok sajátos nevelési igényű fiatal élete legnagyobb kívánsága, hogy neki is szexuális élete legyen.” Hollandiában, Belgiumban erre van törvény adta lehetőségük, létezik szexuális asszisztencia. „A szerelem mindenkié. A boldogsághormon testi kontaktussal szabadul fel. Még sincs erre nálunk törvény adta lehetőségük a sérülteknek, ugyanúgy, ahogy nincs az időseknek sem. Öregotthonokban erre nincsenek feltételek, és nincs válasz a demenciával élő személyek számára sem annak ellenére, hogy kimutatott: idős korban a szexuális vágy soha nem tapasztalt intenzitással jelenhet meg az életükben.”
A félnapos együttlét során a szakemberek nem recepteket kaptak, de támpontokat igen. A visszajelzésből kiderült, a legrosszabb, amit tehetnek, ha nem vesznek részt a szexuális nevelésben, mert ez egész életre kiható következményekkel jár.
Forrás: Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas
