„Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám” – csendült föl János evangéliumának mélyértelmű verssora (Jn 12,26) egy lélekmelengető orgonajáték részeként, amely szentáldozás közben emelte a lelkeket közelebb a jó Istenhez. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyéhez tartozó Caritas szeretetszolgálat harmincötödik jubileumát ünnepelték a gyulafehérvári székesegyházban október 4-én. A személyes hangvételű beszámolót követően a szervezet formálói vallanak az elmúlt évekről.
Közel háromszázhúszan gyűltünk össze Kovászna, Hargita, Maros és Fehér megye azon településeiről, ahol szolgálatot teljesítünk. Az érkezésünkkor felkínált forró kávénál és teánál csak szervező munkatársaink vendégszeretete volt melengetőbb. Közelséget teremtettek, amely átitatta beszélgetéseinket, és ráhangolt bennünket a soron következő ünnepi szentmisére. Kellemes borzongás járt át, amint végigpillantottam a templom szent terét teljesen belakó, piros kabátos munkatársaimon. Mindannyian a szerető jó Istent szolgáljuk, egyazon lelkülettel és késztetéssel… Szolgálat… szolgálat… szolgálat – visszhangzott bennem már napokkal korábban a szó, amely végül az ünnepély alatt erősödött föl, hangosodott ki, és kapott többletjelentést.
Szolgálatról beszélt Sajgó Balázs lelkipásztor, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója, amikor a szentmise elején barátságosan üdvözölt bennünket. Elmélkedésre késztető gondolatokat ajándékozott nekünk, amelyek szerint akkor élünk jól, ha szeretetteljes jelenlétünket, gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket Istennek ajánljuk föl, vele együtt dolgozunk, neki szolgálunk, embertársaink javára pedig szolgálatot teljesítünk. Az a szolgálat, amelyből hiányzik a jó Isten, nem alázatosságból fakadó, felemelő cselekedet, hanem emberi méltóságunktól és szabadságunktól megfosztó szolgaság.
Az ünnepélyes szentmisét Kovács Gergely érsek celebrálta. Fölhívta figyelmünket a jubileumi évre, a remény éltetésének fontosságára és a teljes búcsú elnyerésének lehetőségére. Az érsek kifejezte háláját az immár harmincöt éve aktívan a rászorulók megsegítésén munkálkodó Caritas közössége iránt. Assisi Szent Ferenc ünnepén Szent Ferenc példaértékű és hitelesen megmutatkozó Isten- és emberszeretetéről beszélt. A szent életű ember észrevette a szükséget, készségesen fordult rászoruló embertársai felé, mély hittel imádkozott Jézushoz, és követte útmutatásait. Lénye, imádságos és segítő lelkülete párhuzamba hozható a Caritas szellemiségével és cselekvő szeretetével. Gyökereinkben, belső indíttatásunkban szilárdított meg Szent Ferenc életpéldájának felcsillantása.
A prédikációt követő egyetemes könyörgésekben főként azért imádkoztunk, hogy mind gondozottjaink, mind pedig munkaközösségünk tagjai az anyagi segítségnyújtáson túl megtapasztalhassák a lelki támogatás kegyelmeit is, amelyek Isten fényét tükrözik. Az iránymutató könyörgéseket munkatársaink olvasták.
Caritas-közösségünk létjogosultságát, összetartozásunk tudatát, személyes szolgálatunk helyénvalóságát Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója erősítette meg a szeretetszolgálat kulcsfontosságú értékeinek hangsúlyozásával és a munkatársak szolgálatának méltatásával. Köszöntését áthatotta a melegség és a hála.
A szentmise után a kollégák bensőséges hangulatban kapcsolódtak egymáshoz, érdeklődve nézegették a Caritas történelmi mérföldköveit megjelenítő infografikát, valamint a szeretetszolgálat alapértékeit tükröző fotókiállítást. Mindannyian átvehettük Balázs Katalin Válj emberré! című riportkötetét, amely emberközeli kapcsolatokból építkezve mutat be törékeny emberi életutakat és rászoruló emberek mellett támogató társként haladó munkatársakat. Az ajándék részét képezte egy formás kitűző és a Caritas értékeit kiemelő köszönőképeslap. A nap további része fényképkészítéssel, a finom ebéd elfogyasztásával, miseborkóstolással, a gyergyószentmiklósi Vidékfejlesztés sajtjainak ízlelgetésével, valamint szabadon választott kulturális programokkal telt. Munkatársainkkal kis csoportokba tömörültünk, és a bennünket kísérő kispapok vezetésével bebarangoltuk a vár sétálóutcáit, elidőztünk a Batthyáneum előtt, megtekintettük a Megtestesült Bölcsességről elnevezett szemináriumot, meglátogattuk a Caritas-székházat, majd bepillantást nyertünk az érseki palota dísztermébe, Márton Áron püspök lakosztályába és egy intim légkörű kápolnába is. Végül egy különleges egyházművészeti kiállítás egyedi darabjaiban és a székesegyház nemes eleganciájában gyönyörködhettünk. A történelmi műemlékek és művészeti alkotások nézegetése közben tudástárunk is bővült, így a felemelő lelki átéléseken és mélyülő emberi kapcsolatokon túl e kulturális élmények is hozzájárultak ünnepünk teljességéhez.
A nap folyamán több résztvevőt is megkérdeztünk: mit jelent számukra, hogy harmincöt éves a Caritas, és hogyan élik meg személyes szolgálatukat a szervezetnél. Az alábbiakban az ünneplők válaszaiból idézünk szemelvényeket.
„Mindenképpen hála, hogy volt bátorság elindulni akkor, amikor sokan kételkedtek, és tartottak tőle, hogy el lehet-e indulni. Hála azért, hogy harmincöt éven át meg tudott maradni, fejlődni, gyarapodni, újat hozni. Hála azért, hogy még mindig van, és ugyanakkor kérés a jó Isten felé, és mindenki felé, hogy maradjon meg ez a lendület, ez az akarat, ez a hit, és tudjunk folyamatosan megújulni. Tudjuk észrevenni, hogy az idők merre változnak, és merre kell nekünk alakulnunk. Találjuk meg mindig a helyünket, a megfelelő eszközöket, a megfelelő szavakat. S tegyük mindezt úgy, hogy maradjunk meg azon az alapkövön, amely viszont nem változik, amely Jézus Krisztus. Ha ezt a kettőt tudjuk ötvözni, akkor áldásos lesz a szolgálatunk.” (Kovács Gergely érsek)
„Számomra ez egy nagy ünnep. Belecsöppentem egy közösségbe, amely növekszik, és egyre nagyobb benne a szeretet. Nagyon szeretem, mert fejlődni akaró emberekkel találkozom. Azt hiszem, ez az a szolgálat, ami eddigi papi életem alatt legjobban kiteljesít. Felnőtt, lelkes emberekkel dolgozni, őket lelkesíteni, és ők is lelkesítenek engem – ez egy igazi közösségi élményt ad.” (Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója)
„A Caritas egy életforma. Intézményként is emlegetjük, de igazából az egyháznak egy arculata a szeretetszolgálat. A harmincöt év azt jelenti, hogy az a sok fáradtság, ami volt a kezdeti időkben, nem volt hiábavaló, a gyümölcsét most termi meg. Ez egy ragályos betegség, de a szeretetre. S amikor az ember ezt elkapja, megízleli, és ebbe beleáll, akkor megy az élet.” (Szász János, a Caritas közgyűlésének tagja, a Caritas igazgatója 1991 és 2007 között)
„Tulajdonképpen azt jelenti, hogy él. Akkor tud évfordulót ünnepelni, akkor tud hétköznapokban jelen lenni. Él. És én azt kívánom, hogy az éltető Lélek továbbra is éltesse, legyen velünk, és mi is ővele. Én huszonhárom évig egy rendőrállamban éltem, és olyan nagy váltás volt az, amikor végre szabad lett a pálya. Nem volt semmi, de voltak emberek, és volt a jó Isten. Elindultunk ezen az úton, és én nem győzök elég hálás lenni ezért.” (Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója)
„Tizennyolc éve vagyok a Caritasnál, és nekem ezek az évek jelentenek valamit: sok szép megélt pillanatot, találkozást, kollégákat. Büszke vagyok a kollégáimra. Engem ezek a kapcsolatok töltenek ki. Úgy gondolom, hogy a Caritasnál – vagy bárhol máshol – mások szolgálata, segítése az előbbre való. A szolgálat mindig öröm számomra.” (Molnár József kommunikációs és közkapcsolati vezető)
„A Caritas számomra egy életformát jelent. Szép lassan huszonkét éve dolgozom itt. Szeretem, amit csinálok. Mindig a szívügyemnek tekintettem azt, amit tennem kellett, és sosem esett nehezemre, hogy munkába járjak. Inkább akkor nem érzem magam a vizeimben, ha nem vagyok itt.” (Lukács Pál, a logisztika vezetője)
„Egy mérföldkő, amikor megállunk, és egy kicsit visszatekintünk. Levonjuk a következtetéseket, a tanulságot, és utána megnézzük, hogyan tovább. Nekem a Caritas az életem része. Sokszor volt olyan, hogy a családom is részt vett a Caritasnál egy-egy tevékenységen, amikor éppen önkéntes munkára volt szükség. Én nem tudom elválasztani a Caritast a magánéletemtől. Az életem része.” (Péter György, a szociomedikális ágazat igazgatója)
„Egy hatalmas út. Számomra azt is jelenti, hogy a harmincöt évből huszonkét éven át a részévé tudtam válni. Megtiszteltetést jelent. Az, hogy felnőtt életemnek, aktív életemnek ezt a huszonkét évét a Caritas szolgálatába tudtam állítani, mindenképpen egy elégtétel számomra, mert úgy érzem: az a munka, amit végzek, értéket teremt, embereket szolgál, közösségeket épít. Mindenképpen egy hatalmas boldogság. Néha nehéz volt, néha fáradtságos, de megérte. Hogy harmincöt éves a szervezet azt jelenti, hogy a céljai tiszták, a víziója egyértelmű, összhangban van a jó Isten elképzelésével, és én bízom benne, hogy további sok-sok évtizedet él meg ez a szervezet.” (Ludescher László, a szociális ágazat igazgatója)
„Ez egy igazi ünnep. A templomban ülve azon gondolkodtam, hogy húsz éve vagyok részese a Caritas életének, vagy a Caritas vált részévé az én életemnek. Ez nagyon nagy örömmel tölt el. Sok változást éltem meg ebben a húsz évben, de ugyanakkor azt is, hogy miként tudtunk megmaradni, felnőni és alkalmazkodni hozzájuk, miként tudtunk jelen lenni és elérhetőek maradni számos család számára e változások közepette is.” (Mezei Borbála, a Cseperedő és a Szent Ágnes rehabilitációs központ vezetője Marosvásárhelyen)
„Hála van az én szívemben, lelkemben, hogy megértem ezt a napot is, és megtelt élettel Gyulafehérvár. Hála mindazért, ami van, amit megvalósítottunk, és hála a jövőért is, hogy továbbra is együtt tudjunk dolgozni a rászorulók megsegítésén. Örömnap ez. Ha bármilyen pici dologgal hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a tevékenységek megvalósuljanak, ha haladás van és fejlődés, akkor az számomra elégtétel.” (Fechita Mária adminisztrációs munkatárs Gyulafehérváron)
„Nagyszerű dolog. Én úgy gondolom, hogy a Caritas egy olyan szervezet, amely teljes lélekből, teljes szívből tesz mindent. Egy abszolút családias környezet, csakis jó emberek dolgoznak itt. Én körülbelül hat éve dolgozom itt, és úgy érzem, megtaláltam azt az utat, amelyet a jó Isten nekem szánt. Nagyon szeretem a munkámat, azt, hogy időseknek segítek. Ha nem tudok segíteni, vagy tanácsot adni, talán az is segítség, ha meghallgatom őket. A Caritasnál minden nap kihívás. Minden nap újabb helyzetekkel szembesülünk, amelyeket megfontoltan kell megoldani.” (Demeter Szilamér egészségügyi szakápoló Marosvásárhelyen)
„Próbálok visszagondolni a kezdetekre: milyen lehetett, amikor kitalálták, elindították… És hálás vagyok. Különleges helynek élem meg, és örülök, hogy itt lehetek.” (Sárkány Noémi grafikus)
„Számomra sok-sok arcot jelent mind gondozottak, mind kollégák szempontjából, mert én a harmincöt évből huszonötöt töltöttem ennél a szervezetnél, és nagyon sok kollégával dolgoztam. Legjobban az melengeti a szívemet, hogy annyi emberhez tudtam kapcsolódni, jelen tudtam lenni az életükben. Néha nehéznek élem meg a szolgálatomat, inkább tehernek, amikor kollégák és családjuk nehézségeit kell vinni, cipelni, de akkor könnyű, amikor van, hová letenni. És nekem nagy kapaszkodóm az Isten, a vallásom, a hitem. És itt ezt megélhetem.” (Gál Juliánna humánerőforrás-menedzser Gyergyószentmiklóson)
Forrás: Orbán Júlia/Gyulafehérvári Caritas
