Vasárnap, október 5-én tartották a felsőcsernátoni Magyarok Nagyasszonya-kápolna búcsúünnepét. Az idei búcsú főcelebránsa és szónoka a gyémántmisés Bodó Imre kézdiszárazpataki plébános volt, a kápolna építtetője.
A szentmise elején Kedves Tibor plébános köszöntötte a főcelebránst. Ezt követően e sorok szerzője, másodéves kispap szólt a gyémántmiséshez, kiemelve a nap kettős ünnepi jellegét, hiszen a kápolna búcsúünnepe mellett a 60 éve pappá szentelt Bodó Imrét is köszöntik. Továbbá köszönetét fejezte ki Imre atya felé, aki 42 évvel ezelőtt (1983-ban) felépíttette a felsőcsernátoniak számára a kápolnát, amelynek búcsúünnepét évről évre megtartja a közösség. Őt követte Rákosi Regina ötödik osztályos tanuló, akitől a Szent Patrik-kódexbeli áldás hangzott el.
A szónok prédikációjában kiemelte, hogy a magyar egyház számára kiemelt jelentőséggel bír a Nagyasszony ünnepe. A történelem során a nép számtalanszor megtapasztalta a Szent Szűz anyai pártfogását. A későbbi jelenések pedig azt erősítik meg, hogy Mária népével, az emberiséggel van. Végül a templomépítés és titulusválasztás emlékét idézte fel a gyémántmisés. Kiemelte, hogy „jó a szeretetre mindig emlékezni. Jó érezni, hogy a Szűzanya szeret minket, megjutalmazza minden jóságunkat és szeretetünket.”
A búcsús szentmisét a csernátoni gyermekkórus és a vegyes felnőttkórus énekei tették emelkedetté Lukács Mihály kántor vezetésével. Az ünnepen szép számban voltak jelen nemcsak felsőcsernátoniak, hanem alsócsernátoniak, elszármazott rokonok, valamint más felekezetűek is. A búcsús mise a pápai, illetve a magyar himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően az udvaron agapé várta a híveket és a vendégeket.
Szöveg: Kászoni Tamás
Fotók: Lörinc Katalin Hermina, Veres Alpár, Kászoni Tamás
