Az idén szeptember 19–21. között Vácon tartott Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) nyitóprogramja a tízéves Laudato si’ enciklikát ünnepelte. A színvonalas zenei momentummal felvezetett, két köszöntőre, négy előadásra és két kerekasztal-beszélgetésre épített konferencia a háromnapos programsorozat egyik kiemelt, végig teltházas programja volt. A konferencia első blokkja a teremtés- és életvédelem kérdését járta körül, a második egység a mesterséges intelligenciát (MI) helyezte középpontba.
A Weöres Sándor-verseket megzenésítve előadó Komp Kollektíva után Székely János szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott először köszöntőbeszédet. A keresztény hit társadalmat megtermékenyítő erejét fókuszba állító gondolatsor az európai kultúrát létrehozó és tápláló három szellemi forrás számbavételével indult. Athén és az objektív valóság létezését és megismerhetőségét, a tiszta gondolkodást hirdető görög filozófia, Róma és a társadalmat irányító méltányos jogrend, valamint Jeruzsálem és a felismerés, hogy minden ember Isten képmása és végtelen érték: ezek azok a gyökerek vagy „éltető titkok”, amelyek – buberi értelemben – létrehozták és amelyekkel kapcsolatban kell maradnia a kultúrának, hisz addig él, ameddig kapcsolatban van velük. „Ilyen értelemben egyháznak és társadalomnak nagy köze van egymáshoz. A keresztény hitünk megtermékenyítő erő. Olyasmit ad a társadalomnak, amire annak égető szüksége van” – fogalmazott a püspök. Majd Wolfgang Böckenfördét idézte, aki szerint egy jogállam, ha valóban a közjót akarja és képes szolgálni, akkor olyan értékekre kell épüljön, amelyeket a jogállam saját magának nem tud biztosítani, mert kívülről kapja őket. „Az igazságot, az erkölcsi jót, a közjót nem népszavazással döntjük el. Azt valahonnan az állam kívülről kapja (…), a vallások által megtermékenyített értelemtől” – mondta Székely János, aki aztán néhány példával (első kórház, első ingyenes iskola stb.) illusztrálta a kereszténység kincseit. „A vallás nem azonos a társadalommal. Más. Só. Világosság. Néha tiltakozó, kiáltó prófétai hang. Az evangélium hangját hirdető egyház próbálja visszavezetni a társadalmat az igazság és szeretet útjára” – hangsúlyozta. Ilyen prófétai hangoknak nevezte a konferencián megszólaló hangokat is, majd megérintően szép történettel zárta beszédét.
A konferencia elején Áder János, Magyarország volt köztársasági elnöke, a program fővédnöke is köszöntőt mondott. Ő Szent VI. Pál pápa gondolataival indított: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók. És ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ő egyben tanú is.” Kiemelte, hogy egy évtizeddel korábban a messziről jött ember hatását kelthette az, aki klímaválságról, ökológiai katasztrófáról, vízválságról beszélt Magyarországon, és ezekkel kapcsolatosan próbált cselekvésre sarkallni, de mára az országban is sajnos aggasztó valósággá vált mindez. Ezért nem lehet tovább odázni a cselekvést. A magát másokkal összetartozónak látó keresztény ember közösséget kell vállaljon a körülötte élőkkel, a tíz éve kiadott enciklika is erre tanít. A volt államelnök több, Ferenc pápához kapcsolódó személyes történetet is felidézett, amelyekből az egyházfő teremtésvédelem iránti elköteleződése világlott ki. Különösen szép és megható emlékként tekint vissza arra a találkozásra, amelynek végén az általa ajándékba vitt mátraverebélyi vízzel rajzolt keresztet az ő és családja tagjainak homlokára. Áder János méltatta a Laudato si’ enciklika értékét, főként az ökológiai megtérésre szólítást illetően, de megerősítette keresztény örömhírt tükröző jellegét is. „Az a feladatunk, hogy visszaállítsuk azt az egyensúlyt, amivel tartozunk a minket éltető természetnek, és hangot adjunk a kiáltani nem tudóknak. Ebben mindenki a maga helyén, a maga akár szerénynek tűnő eszközeivel is segíthet” – fogalmazott. Áder János Ferenc pápa teremtett világért mondott imájának szabadon mondott részletével zárta beszédét.
A megismerésnek a szemlélődésből kell fakadnia
A konferencia első blokkját Nobilis Márió atyának, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízott tanszékvezető-oktatójának, a Naphimnusz Egyesület alapító alelnökének Átfogó ökológia: kulcs a Laudato si’ enciklikához című előadása nyitotta. A pápai dokumentum több, a kulcsfogalmat mélyítő pontjának részletes elemzésére épített gondolatsor kiválóan nyomatékosította az írás cselekvésre meghívó és ösztönző jellegét. Az előadó hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa a gondolkodást alakító szemléletmódtól indít, aztán a politika, vagyis a valóság kezelésének logikájához, majd az oktatáshoz, és legvégül a spiritualitáshoz érkezik. „Egyre inkább tágítani kell a valóságra való rátekintésünknek a szögét, hogy igazi esélyünk legyen a problémáink kezelésére” – fogalmazott az előadó, majd megjegyezte, hogy a valóság teljessége befogadásának az átfogó szemlélet a kulcskérdése. „Ezzel kapcsolatban érdekes kettősséggel szembesülünk: egyrészt felismerjük, hogy a valóság teljességét kell megengednünk létezni és szemlélni, ugyanakkor pedig arra is rájövünk, hogy erre nem vagyunk képesek. A valóság egészének átlátására csak Isten képes. Ha mi akarjuk a valóságot beengedni az életünkbe, akkor azt sokkal inkább szemlélődéssel, mint megismeréssel vagy átlátással tehetjük meg” – hangsúlyozta. Az igazi megismerésnek a szemlélődésből kell tehát fakadnia, így leszünk képesek a dolgokat és jelenségeket összefüggő rendszerben látni. A rendszerben pedig Isten, teremtés és ember a sorrend. „Egy picit hátra kell lépnünk, és el kell ismernünk a többi teremtmény elsőbbségét a sorrendben, mert nem Istennel kézenfogva teremtettük a világot. (….) Ha tisztázni akarjuk az ember helyét, és véget akarunk vetni annak a követelésének, hogy a Föld abszolút uralkodója legyen, akkor ismét fel kell mutatnunk a teremtő Atyának, a világ egyetlen birtokosának az alakját. Különben az ember mindig hajlamos lesz arra, hogy saját törvényeit és érdekeit erőltesse a valóságban” – fogalmazott. Ez nincs ellentétben az embervédelemmel, mint ahogyan annak az enciklika is nyomatékot ad. Éppen ezen a ponton látszik, „hogy a Laudato si’ enciklika nem egy zöld enciklika. Igaz, hogy még sosem volt egy enciklika sem ennyire zöld, de azért alapvetően egy társadalmi enciklika, és alapvetően az emberi társadalom működésének a jobb megoldásáról, a fejlesztéséről szól”. Az ember és az emberi közösség védelme egyformán fontos, a pápa egymással érintkezésben lévő nyílt rendszerekről beszél, amelyekben – mivel az ember a szentháromságos Isten képmására teremtetett – a kapcsolat és a részvétel számtalan formája fedezhető fel. De Ferenc pápa nem feledkezik meg a valóságot alakító hálózatokról sem, és azok előnyeire és hátrányaira is figyelmeztet.
Második előadóként Keresztes Ilona, az Együtt az Életért Egyesület elnöke az emberi élet kezdetéről, védelméről és tiszteletéről beszélt a Laudato si’ enciklika és egyesületük tevékenysége alapján. „Mi, emberek mekkora utat jártunk be a gondolkodásunkban onnantól kezdve, hogy a teremtés koronái vagyunk, egészen addig, hogy önmagunkat tekintjük veszélyesnek a teremtett világra nézve. Ma már nem népesítjük, hanem túlnépesítjük a földet. Nem engedhetjük meg maguknak, hogy legyünk. A felelős magatartás az, ha nem szülsz gyereket, hogy ne terheld a földet tovább. Micsoda feszültség az, amikor az ember önmaga léte ellen lép fel?” – fogalmazott. Megrendítő gondolatai az emberi világ kegyetlen valóságaira világítottak rá (a törvény által engedélyezett abortuszra, a magzat jogainak meghatározhatatlanságára stb.), egyúttal ismertetve az egyesületük által az élet védelméért végzett hiánypótló tevékenységeket. Ezek kapcsán az állam feladataira is figyelmeztetett, több odafigyelést kérve a földi lét egyik legközpontibb területének.
A szintén élénk érdeklődés mellett megtartott, Darányiné Szabó Eszter ügyvéd, a Naphimnusz Egyesület alelnöke által moderált kerekasztal az előadókon túl Zlinszky Jánossal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudományos főtanácsadójával, Ferencz Zoltánnal, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Szociológiai Intézetének docensével, a váci egyházmegye teremtésvédelmi referensével és Pontifex Sárival, a Mindenki Születésnapja Alapítvány szóvivőjével, az Egy Élet Youtube-csatorna nemzetközi referensével egészült ki. Az említett területek nemek szerinti megosztottságának vizsgálatától indult beszélgetés a teremtésvédelem és életvédelem kapcsolatának, közös pontjainak keresésével folytatódott. Örvendetesnek mondható, hogy a váci konferencián teljes egyetértés mutatkozott a két oldal kölcsönös elfogadását és együttműködését illetően. „Csak együtt van értelme ezeket a területeket szemlélni. Ebben a tekintetben is sokkal fontosabbnak látom az egységben szemlélést, az egység szempontját, mint a szétszakadást” – fogalmazott Nobilis Márió.
Prószéky Gábornak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs és Bionikai Kara egyetemi tanárának, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpontja főigazgatójának délutáni blokkot nyitó előadása különösen jól jött azoknak, akik keveset tudnak az egyre népszerűbb mesterséges intelligencia működési elveiről.
MI, magyar nyelv és oktatás
A mesterséges intelligencia és a magyar nyelv címmel tartott előadás előbb pontosította a mind gyakrabban megjelenő és intelligensnek tartott hatalmas nyelvmodellek (LLM) célját és használhatóságát, majd az alig néhány éves ún. transzformer architektúrák két nagy családját, az enkódereket és a generatív MI-nek is nevezett dekódereket mutatta be. Az elmúlt másfél évben az utóbbi modellek egyre népszerűbbé váltak, és ma már a legtöbb nyelvtechnológiai feladatot ezekkel a nagy gépi hátteret igénylő GPT-félékkel próbálják megoldani. A GPT speciális továbbtanításával 2022 végén jött létre a legismertebb generatív modell, a ChatGPT. Az előadó a különböző célú külföldi nyelvmodellek ismertetése mellett bemutatta a Nyelvtudományi Kutatóközpont kutatóinak munkája révén a magyar nyelvre is létrejött hatalmas nyelvmodelleket. Elmondta, hogy a PULI nyelvmodellcsalád 2022 óta épül, és betanítását már 60 milliárd szavas magyar szövegkorpusz segíti. A magyar nyelvmodellek azért is fontosak lehetnek a magyar felhasználók számára, mert a magyarországi intézmények ezeket saját szervereiken működtethetik, így nem kell a világhálón keresztül nagy világcégek számára átadni érzékeny feldolgozandó adataikat. Mindenképpen előny, hogy a magyar modellel a kutatók számára lehetővé válik a rendszer válaszait a tanulóanyagban szereplő adatokkal összevetni, és az LLM-ek működésével kapcsolatosan olyan következtetéseket vonhatnak le, amit a jogilag és technikailag zárt világhírű modellekkel (ChatGPT, Gemini, Copilot stb.) nincs módjuk megtenni.
Nem kevésbé volt izgalmas a Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia pedagógusképzési bizottságának elnöke általA mesterséges intelligencia mint kihívás és kihívás az oktatásbancímmel (és nem kevés humorral) tartott előadása. Az előadás elsődlegesen a „kell-e egyáltalán az oktatásban a mesterséges intelligencia?”, és „ha kell, mire jó?” kérdésekre kereste a választ. Gloviczki Zoltán jó előre leszögezte, hogy a mesterséges intelligenciának semmi köze nincs az informatikához „Sőt, éppen azért olyan érdekes, mert nem kell hozzá tudni semmit. Nemhogy informatikait, de semmiféle tudást nem igényel, hiszen épp arra való, hogy arról kérdezzük” – fogalmazott, majd megnyugtatott, hogy azok is, akik életükben nem nyúlnak hozzá a ChatGPT-hez, teljes erkölcsi nyugalommal bemehetnek tanítani. A Covid-időszak óta ugyanis igazolást nyert, hogy az elektronikus megoldásoknak a pedagógiában alapvetően nincs hozzáadott értéke. A gyerekekre nagyon rossz hatással voltak intellektuálisan is, nemcsak közösségileg, a hatásos pedagógus pedig az online térben is hatásos volt, a nem hatásos pedagógus ott sem volt hatásos. Az előadó határozottan kijelentette, hogy a nevelni is akaró pedagógust soha nem helyettesítheti az MI, a differenciálásban viszont a segítségére lehet. A gyerekeket illetően elsődleges, hogy mit várunk el tőlük az iskolában. Alapvetően információszerzést és -tárolást, tartalomgenerálást és problémamegoldást, mondta, majd a következő kérdésekkel tartott tükröt a pedagógusok elé: „Vajon amikor mi a diákjainkat arra kérjük, hogy információt szerezzenek, az azért van, mert mi, tanárok nem vagyunk tisztában az információval? Vagy azért, mert meg szeretnénk őket tanítani információt szerezni? Mert ha az utóbbi a helyzet, akkor nekünk nem biztos, hogy a segítségünkre van valami, ami helyettük megszerzi azt az információt.” Gloviczki szerint amíg az iskolában azért várjuk el a tartalomgenerálást, hogy egy tízpontos teszt alapján lássuk, elolvasta-e a gyerek az Egri csillagokat, vagy hogy PPT-t készítsen, és mi is elmondhassuk, hogy valami korszerűt kértünk, addig mindezt könnyedén megoldja helyette az MI. „Ezért generáltatok-e én tartalmat a gyerekekkel, vagy azért, hogy megtanuljanak tartalmat generálni? Ha a válasz az utóbbi, akkor a mesterséges intelligencia nem kap szerepet ebben.” A problémamegoldás terén viszont az a kérdés, hogy érdemes-e az iskolában olyan problémákat megoldatni a gyerekkel, amiket ő nem tud megoldani?
„Amikor egy iskolában alapvető tudást, összefüggéseket és biztos cölöpöket adunk, képességeket és készségeket fejlesztünk, akkor azt csináljuk, amit a pedagógia csinál, és amit a mesterséges intelligencia nem tud, mert arra való, hogy ezek helyett legyen. És ezért egy felnőtt ember számára egy nagyon praktikus kényelmi eszköz, de a gyerekek fejlődését nem segíti” – mondta.
Gloviczki Zoltán az információszerzés, tartalomgenerálás és problémamegoldás hármasában a sorrendcserét látja elsődlegesen fontosnak. Előbb a problémamegoldásra kell fókuszálni. „Megvizsgálni, hogy gondolkodik-e? Hogy lát-e problémát? Nemcsak intellektuálisat, hanem etikait, közösségit, érzelmit. Hogy reagál erre? Mit kezd vele? Mert erre kell felkészítenem az életben” – fogalmazott. Zárógondolatait mindenképpen érdemes idézni: „Elmondhatjuk tehát, hogy valami olyasmit várnak el a közneveléstől, amit nem tud helyettesíteni a mesterséges intelligencia. Mert a mi feladatunk az, hogy ebben a teremtett világban a szentháromságos Isten képmására alkotott emberek gyermekét támogassuk abban, hogy felnőtt életet éljen. Intellektuálisan, érzelmileg, kapcsolataiban és testiességében is.”
A blokkot és a konferenciát lezáró kerekasztal-beszélgetéshez az előadókon kívül Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Főiskola tanára, az Organikus Pedagógia Egyesület elnöke, Bagyinszki Ágoston ferences, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára ésLigeti-Nagy Noémi,az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpontja Nyelvtechnológiai kutatócsoportjának vezetője érkezett. A Horváth Szilárd iskolaigazgató által moderált beszélgetés elsősorban arra kereste a választ, hogy az MI képes-e kreativitásra ösztönözni, a gyerekek kíváncsiságát fenntartani? A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a helyzet kihívások elé állítja a pedagógusokat, de egyúttal hivatásuk, módszertanuk revideálására is ösztönzi őket.
A tízéves pápai enciklika ünneplése jegyében tartott konferenciát Marton Zsolt megyés püspök zárta, megköszönve a megosztott gondolatokat és azok meghallgatását is.
Ozsváth Judit
Az írés megjelenik a Vasárnap 2025/40-es számában.
