Az iskolák, óvodák már a hónap elején megnyitották kapuikat a tanulók előtt, de szeptember végén az egyetemeken is megkezdődik az oktatás. Néhány éve magam is bekapcsolódom tanárként, hogy segítsem az újságírás és digitális média szakos diákokat a (digitális) média világában való eligazodásban. Az okostelefonok, közösségi oldalak és mesterséges intelligenciák (MI-k) korában kihívás a diákok figyelmét elnyerni.
Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora az MI oktatásban betöltött szerepéről beszélt a váci Katolikus Társadalmi Napokon (KATTÁRS) tartott konferencián, ahol kifejtette, hogy a diákokat a problémák megoldására kell megtanítani. Elmondta, ha számukra nehezen megoldható problémával szembesülnek, akkor a ChatGPT-hez folyamodhatnak. Tanárként elgondolkodtatott a rektor gondolatmenete, hogy miként lehetne ezt megvalósítani.
Tapasztalatom szerint a mesterséges intelligencia használata kézenfekvő a diákoknak. Megoldandó feladatoknál gyakorta szembesülök azzal, hogy a diák az olvasás, kutakodás, gondolkodás helyett egy mesterséges intelligencia által generált választ próbál sajátjaként prezentálni. Bár komoly odafigyelést és éberséget követel meg a tanár részéről, de (egyelőre) a legtöbb esetben felismerhető a csalási kísérlet. Hol a szöveg struktúrája, hol a sajátos MI-s nyelvi fordulatok, hol egy fizetőfal mögött rejlő cikkre való hivatkozás, hol az MI hallucinációjából fakadó tárgyi tévedés, logikai következetlenség jelzi a turpisságot. De az is árulkodó, ha egy diák órán, élő szóban kevésbé remekel, a dolgozata mégis tökéletes nyelvhelyességgel, sokszor professzorokat megszégyenítő tömörséggel és koherenciával mutat be egy témát.
Bár az óráimon kimondottan foglalkozunk az MI kérdésével, és arra bátorítom a diákokat, hogy mankóként, segédeszközként használják az MI-ben rejlő potenciált, de mindig nyomatékosan jelzem számukra, hogy az MI által készített feladatmegoldást nem fogadom el. Sokat gondolkodtam a rektor által felvetett problémán, de nem igazán jutott eszembe olyan feladat, amelyben a diákok ne támaszkodhatnának az MI megoldására (nem segédeszközként, hanem kész termék előállítójaként). Még egy családtörténetet (ami igencsak személyes) is kitalálhat az MI a diáknak, amit nehéz lenne leellenőrizni tanárként.
Az MI megkerülhetetlen lett néhány év alatt. Én azon dolgozom, hogy a digitális térből az offline valóságba tudjam irányítani a diákok figyelmét. A valódi kapcsolódás csak ott tud megvalósulni a maga teljességében.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/39-es számában.
