A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával Varga László kaposvári megyés püspök elindította Martincsevits Pál vértanúság hírében elhunyt katolikus pap boldoggáavatási folyamatát. Az eljárás posztulátorának a főpásztor Balog Márta CB-t, a Nyolc Boldogság Közösség tagját nevezte ki, valamint megbízta Háda László zalakarosi plébánost, egyházmegyei irgalmasság misszionáriusát és Koszoru Péter nagydobszai plébánost, hogy készítsék elő a Szentszék felé forduláshoz szükséges bizonyítékokat.
Az egykori gyékényesi plébánost és Hajnal Zénó ferences szerzetest 1945. április 1-jén, húsvét vasárnapján, Krisztus feltámadásának ünnepén ölték meg. A falu megszállását követően a lakosságot bolgár katonák a horvátországi Góla helységbe szándékoztak áttelepíteni, ezért kiürítették a települést. A két pap a falu lakosaival együtt, reverendában gyalogolt az úton, amikor az egyik katona kiemelte őket a tömegből, majd az út szélén több lövéssel megölte.
A szemtanúk elmondása szerint a két katolikus pap azért nem öltött magára civil ruhát, hogy a gyalogos menetben könnyen észrevehetőek legyenek, s megtalálják őket a hívek, ha szentgyónáshoz szeretnének járulni. A szemtanúk továbbá azt is elmondták, hogy az elkövető bolgár katonát valószínűsíthetően az egyházellenessége és az elrettentés indította tettének véghezvitelére.
***
Martincsevits Pál egykori gyékényesi plébános 1909. október 25-én született a Vas vármegyei Nagytilajon Martincsevits Pál kántortanító és Fülöp Emília negyedik gyermekeként. Népes családban nőtt fel, tizenegy testvére volt. Kisiskolás tanulmányait a nagytilaji elemi népiskolában kezdte, majd a kőszegi Ferencz József Katolikus Főgimnáziumba felvételizett. Ezt követően, 1922–1930 között a nyolcosztályos zalaegerszegi Deák Ferenc Főgimnáziumban tanult, ahol 1930. június 14-én szerzett érettségi bizonyítványt.
Az érettségit követően azonnal jelentkezett a veszprémi egyházmegye kispapjai közé. A diakónussá szentelésére a veszprémi szeminárium kápolnájában 1935. március 24-én került sor. Pappá szentelése a veszprémi Szent Mihály-székesegyházban történt 1935. június 23-án. Papi jelmondatának a szentmise áldozati adományainak felajánlását követő, híveket felszólító imát választotta: „Imádkozzatok, Testvérek, hogy az én áldozatom, mely a tietek is, kedves legyen a mindenható Atya előtt”.
Papi újmiséjét 1935. június 30-án mutatta be szülőfalujában, Nagytilajon. Káplánként először Zákányban, majd Csurgón szolgált, ezt követően Czapik Gyula püspök immáron plébánosi minőségben Gyékényesre küldte, ahol vértanúhaláláig szolgálta a rábízottakat.
Forrás: kaposvári egyházmegye
Fotó: Fábián Attila / Magyar Kurír; kaposvári egyházmegye
