Amikor Gyulafehérváron jártunk augusztus végén más ügyekben (lásd itt és itt), az egyházmegye gazdasági igazgatója, Veres Stelian javaslatára az érsekség kertjében beszélgettünk a szőlész-borásszal, Sebestyén Dániellel. Az interjúnak, amint olvasni fogják, nem egészen klasszikus a felépítése, mert többen beszélgettünk jó hangulatban a lombos fák alatt, hamar elillant az ilyenkor szokásos feszültség, és végül bebocsátást nyerhettünk az éppen a felkészítési munkálatok alatt álló pincébe is, ahol a régi és új boroshordókkal „parolázhattunk”.
Beszélgetésünk apropóját természetesen a küszöbön álló szüret adta, amely épp e héten rajtolt el, de a tervezett munkálatokról és fejlesztési irányokról is faggattuk a borászt. Kérdezett: Bodó Márta, Szendrei Zoltán és e sorok szerzője.
D. G.: Mekkora az érsekség szőlőse, és lehet-e tudni vagy saccolni egyáltalán, hogy mennyi termés lesz idén?
Tíz hektár szőlőnk van, két területen. Az egyik területen van egy új telepítés, ami most fog először teremni. Azt nem tudom még, hogy mennyi lesz a termés. Már nagyon jók a mustfokok, de még két-három hét, mire kezdődhet a szüret.
D. G.: És milyen fajta szőlők vannak?
Csak fehér szőlőfajtáink vannak, nagyjából tíz-tizenkét fajtával foglalkozunk. Most az új szőlőben van szürkebarát, tramini, sauvignon blanc, neuburger. Régi szőlőben van királylányka, fehér lányka, muskotály, zalagyöngye, olaszrizling.
D. G.: Ezek közül melyek a hagyományosan e tájra jellemző fajták?
A királyleányka és a fehérleányka azok ugye Erdélyre jellemző fajták. Nekünk külön van valamennyi királyszőlő, kövérszőlő és járdovány is, a hagyományosak közül, ugyanis a régi rózsamáli bornak ez volt az összetétele, és ezeket őrizzük.
D. G.: Hányféle bor készül az érsekség pincészetében?
Külön fajtánként szüreteljük őket, külön bort készítünk belőlük, tehát első lépésben ahány fajta, annyi nedű. Majd nagyjából egy évig így hagyjuk őket, és aztán házasítjuk ezeket misebornak.
D. G.: Említette, hogy új telepítésű parcellájuk is van. Ez miért volt szükséges?
A régi szőlő, az már nagyon foghíjas volt. Százhúsz éves volt ültetvény, és már nem is termett úgy, ahogy kellett. Azt tudni kell, hogy általában 40-50 évig szokták hagyni a szőlőtőkéket, azt követően fiatalítják a parcellákat. Ehhez képest az említett szőlősünk elég jól bírta. Itt 24.500 tövet ültettünk. Ezek beszerzését pályázatból fedeztük.
Veres Stelian: Megemlíteném, mert szerintem fontos, hogy amióta Dániel itt van, bio módon zajlik a növényvédelem, nem permetezünk semmiféle vegyszerrel.
S. D.: Természetesen azért itt is permetezünk, de nem konvencionális szerekkel, hanem például rézzel, kénnel, gyógynövénykivonattal.
D. G.: Mennyire hatásos egy ilyen bio vagy gyógynövényes permetezés? Az ember eredendően szkeptikus ugye ezekkel a szerekkel…
A növénykivonatok abban segítenek, hogy a növény jobban tudjon reagálni a biotikus és abiotikus stresszhatásokra, illetve időjárási szélsőségekre, amiket mostanság tapasztalhatunk. Ezekre a hatásokra érzékeny a növény és a gyógynövényes megoldások segítik, kondicionálják, hogy jobban reagáljon.
Illetve a természetesebb megoldások közé soroljuk a ként meg a rezet is. Ezek egy-egy gomba ellen hatnak. De hogyha jön egy eső, akkor rögtön meg kell ismételni a permetezést, mert ezek nem szívódnak fel a levélbe, nem kerül bele a növénybe, a gyümölcsbe sem. A két területet két napig permetezem traktorral. És ha olyan az idő, egyből lehet is elölről kezdeni. Hatásos, de nagyobb odafigyelés és szakértelem szükséges, illetve fontos, hogyha valami történik arra időben tudjunk reagálni.
Szendrei Zoltán: A biokertészet egyik alapja, hogy párosítjuk a növényeket, mondjuk a büdöskét a borsó mellé, a szőlősben is van hasonló lehetőség?
Mi egyelőre a szőlősorok végébe telepítettünk levendulát, de igazából esztétikai célokból. Illetve rózsáink is vannak, de ezek elsősorban praktikus célokat szolgálnak: a lisztharmat hamarabb megjelenik rajtuk, mint a szőlőn. Ha látom rajtuk, akkor tudom, hogy kell indulni permetezni. Persze, ezek is szépek. Egymással nem is konkurálnak. Szeretnénk majd virágos növényeket telepíteni, hogy ne csak a szőlő legyen ott, vagyis ne ültetvény hangulata legyen, hanem inkább egy nagy-nagy kert.
D. G.: Milyen munkálatok vannak a szőlősben?
Tavasszal kezdjük a metszést, szálvesszőket hagyunk meg, majd ezt hajtottuk le és kötözzük. Aztán fontos a hajtásválogatás, azaz, hogy mindig csak annyi hajtás legyen, amennyire szükségünk van. Legyen szellős a lombfal. Nem engedjük, hogy a tőkék túlteremjék magukat, hanem korlátozzuk a termést, hogy a fürtök minél koncentráltabbak legyenek, tehát minél jobb minőséget szeretnénk elérni a gyümölccsel magával is.
Emiatt a hónaljhajtásokat folyamatosan ki kell törni, de jöttek gyerekek, meg napszámosok. Most a nyáron jött hat-hét fiatal.
D. G.: Őket meg kell tanítani, gondolom, hogy mit csináljanak.
Ott kell lenni, meg utánuk kell járni, de elég, hogyha van egy szakember velük, aki felügyeli a munkájukat, és csak végignéz a soron, hogy lássa a történéseket.
D. G.: És a szürethez is jönnek? Korábban a kispapok is részt vettek ezen, úgy emlékszem.
Hagyomány volt, hogy az egyik szőlőt a kántoriskolások, és a másikat a kispapok szüreteljék. De ezt a gyümölcs optimális érettsége módosítja. Már tavaly sem vártuk meg az októbert, hogy a szeminaristák visszaérjenek, szeptember 13-án befejeztük a szüretet. És az igazság az, hogy jobb lett volna még hamarabb kezdeni, csak akkor nem voltak még itt kántoriskolások sem. Majdnem ötven emberrel szüreteltünk a tavaly.
Sz. Z.: És akkor ez még teljesen kézi szüretelés?
Bizony, és az is kéne maradjon. Hát igen, vannak már kombájnok, amelyeket be lehet állítani két sor közé, és azokat egyszerre szüreteli, de az a tőkét is rázza, meg a szemeket is töri. Mire beérkezik, addig ki tudja mi lesz a gyümölccsel. Nagy hangsúlyt fektetünk a minőségre – említettem korábban a hajtásválogatást is, ehhez van csonkázógépünk, de mégis inkább kézzel végezzük, amit még lehet.
Sz. Z.: A fürt szemezve van, úgy kerül bele a mustba, vagy kocsánnyal együtt?
Van egy zúzó-bogyózó gépünk, ami a kocsányról a bogyókat leválasztja, de oly módon, hogy éppen csak megroppantja, a mag sem sérül benne, úgy kerül bele a présbe.
D. G.: Említette korábban, hogy misebort készítenek csak – elképzelhető, hogy kereskedelmi forgalomba is kerül majd egyszer a boraikból?
Egyelőre nem vagyunk a miseborral sem a piacon, úgymond „házi használatra” készül csak. Viszont majd jó lenne, hogyha hivatalosan árusítható lenne. Palackozni viszont szoktunk más borokat is, fajtánként, ahogy korábban is mondtam. Ezeket egyelőre csak a belső kóstolásokon lehet megízlelni.
Bodó Márta: Régebb a fehérvári borokat különböző versenyekre is elvitték. E téren van valami újdonság?
Hát még egyelőre mivel tavaly volt az első évem, kimagasló eredményeink nincsenek. Próbából beneveztem hat vagy hét palack bort idén áprilisban egy nálunk megszervezett országos borversenyre. Mind ezüst minősítést kapott.
B. M.: Azt hiszem, azelőtt is ezüst minősítésűek voltak.
Többnyire, de voltak aranyérmesek is. Csak így próbából neveztem be, de úgy hiszem, van lehetőség fejlődésre ezen a téren is. Szeretném majd kipróbálni nemzetközi versenyeken is a borainkat, mert nagyon jó itt a talajnak az összetétele, az éghajlat, szóval jó borokat tud adni a terület.
Sz. Z.: Csak bor készül a szőlőből?
Törkölyre gondol?
Sz. Z.: Épp nem a pálinkára, hanem például a szőlőmagolajra.
Azt még nem, bár néztem én is, hogy a szőlőmagliszt és -olaj is igen népszerű, de ebben eddig még nem gondolkodtunk. Készítünk viszont törkölypálinkát.
D. G.: És csak szőlőborral foglalkoznak? Helyenként látni, hogy más gyümölcsből is készül bor…
A legjobb összetétele a szőlőnek van ahhoz, hogy bor lehessen belőle. Illetve a bortörvény is keretet szab, mert más gyümölcsből készített, köznyelvben bornak mondott nedűt hivatalosan nem nevezhetünk annak. Tehát bor csak szőlőből készülhet.
D. G.: Gyulafehérváron és környéken mások foglalkoznak még komolyabban szőlőtermesztéssel?
Fehérváron csak mi vagyunk egyedül, tudtom szerint. Tagadhatatlan viszont, hogy ezen a vidéken azért hagyománya van a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek és házi használatra, kis területeken még azért termelnek. De kereskedelmi célra tudtunk szerint a közvetlen környezetünkben nem készítenek bort.
D. G.: Az anyagi oldaltól eltekintve milyen kihívásokkal kell szembenéznie manapság egy szőlősgazdának?
Most már az utóbbi három-négy év is nagyon-nagyon száraz volt. Itt le szokott esni olyan 500-600 liter csapadék évente. Tavaly szeptember óta még 200 liternél tartunk. Tavaly 30%-kal kevesebb volt a termés emiatt. Idén is nagy a szárazság, de egyelőre nem látszik annyira a szőlőn.
V. S.: Az új szőlő nagyon akart bizonyítani.
B. M.: És mik a közelebbi-távolabbi tervek?
Folyamatosan fejlődünk. Most a pincével foglalkozunk, jövő héten (szerk. megj.: beszélgetésünkhöz viszonyítva) hoznak nekünk 10-12 hordót, 500-ast, meg 2500-ast. Itthon már nincsen hagyományosan dolgozó kádármester, úgyhogy a hordóinkat magyarországi szakember készíti ottani faanyagból.
Illetve a korábban említett új telepítésű szőlő felett van még Rózsamálon egy kb. 3 hektárnyi terület. Idén a szüret után készítjük elő a területet, és jövő tavasszal telepítünk oda is, főleg régi fajtákat, amik itt voltak, például a kövér- és királyszőlőt, járdoványt és még egy párat. Mindezt azért, hogy a híres rózsamáli bort tudjuk elkészíteni – az új fajtákból is, meg a régi, hagyományos fajtákból is.
Fotók: GMGK / Facebook, Köllő Réka / Gyulafehérvári Caritas, Sebestyén Dániel, Szendrei Zoltán
