Csíkmenaságon immár évtizedek óta minden évben Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepének nyolcadában megtartják a Mária-koronázás ünnepét. Bár sokak szemében ez egy szép hagyománynak tűnik, a helyiek számára elsősorban imádság, közösségi felajánlás, amelyben a Szűzanya oltalmába ajánlják a falut, a családokat, a fiatalokat és a közösség jövőjét. Erdély Imre, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium hitoktatója és a rendezvény főszervezője részletesen mesélt nekünk az idei eseményről és annak történetéről.
Az ünnep menete
Az idei koronázás a középszegi falurészből indult. A szertartás augusztus 31-én a vasárnapi nagymise keretében zajlott: két lány vitte a koronát, közülük az egyik mindig abból a házból kerül ki, ahonnan abban az évben a körmenet indul. A plébános a díszpárnáról felemelve helyezte a virágokkal díszített koronát az egy méter magas körüli Szűzanya-szoborra, ami a templom Mária-szobrának a kicsinyített másolata, eközben elhangzott az Egészen szép vagy, Mária ének, majd a plébános a közösséget, a fiatalokat, a családokat a Szűzanya oltalmába ajánlotta. A felajánlást követően Mária-énekek kíséretében körmenetre indultak: a szobrot négy fiú vitte, az idén először vállon, egy új állvány segítségével. A szobrot oldalt hat fiú és hat lány kísérte gyertyákkal, akik a Szűzanya tizenkét csillagból álló koronáját jelképezik. A Jelenések könyvében említett tizenkét csillag szimbóluma így válik élővé: a fiatalok körülveszik a szobrot, mintegy ragyogó koronát vonva Mária köré.
A körmenetben a fiatalokat kísérte a kórus és a fúvószenekar, így vonultak végig a falu központján, majd visszaértek a templomba, ahol ifjúsági énekek és népénekek váltakozása mellett folytatódott a szentmise. Az ünnep közösségi találkozással, kürtőskalács-kínálással zárult.
A kiválasztás rendje
A lányok és fiúk kiválasztása mára kiforrott szempontok szerint történik. A szervezők – Erdély Imre és Ferencz Ildikó tanárnő – minden évben a mindenkori 18 éves, a szüreti bált is szervező korosztályhoz fordulnak, hiszen ők a fő mozgatói a rendezvénynek. Csíkmenaság négy falurészre – úgynevezett tízesre – oszlik: Alszeg, Középszeg, Felszeg és Pottyand. Ezekhez kapcsolódik Csíkmenaság-Újfalu is, amely ugyan külön templommal rendelkezik, de a plébánia közösségéhez tartozik, ezért ők is részt vesznek a zarándoklatban. Az ünnep minden évben másik tízesből indul, így előbb-utóbb minden falurész megkapja a lehetőséget, hogy vendégül lássa a Szűzanyát.
A lány kiválasztásánál alapvető szempont, hogy vallásos, hitét gyakorló családból származzon, és abból a falurészből származzon, ahonnan abban az évben „sorra kerül” a körmenet indulása. Bár korábban, a kilencvenes évek közepéig, amikor még többen voltak a fiatalok, akkor a lányokat a nyolcadikos, kilencedikes korosztályból választották, de ma már a felső korhatár inkább az egyetemet végző, de még nem férjhez ment lányok korosztálya, hogy lehetőleg minden lány sorra kerülhessen. Ha többen is vannak az adott falurészből és korosztályból, akkor közös megegyezés alapján maguk döntik el, hogy ki legyen a kiválasztott lány. A fiúknál hasonló elvek érvényesülnek: középiskolás vagy annál idősebb fiatalokat kérnek fel, ügyelve arra is, hogy a négy kiválasztott testmagasságban nagyjából egyezzen, hogy a szobrot méltósággal tudják hordozni.
A szobor új hordozója, új korona
Eddig a Mária-szobrot kézben vitték a fiúk egy régi, egyszerűbb állványon, amelyre drótpántokat tettek, ezt díszítették fel virágokkal. Idén azonban ifj. András Sándor asztalos és fafaragó mester önkéntes munkájának köszönhetően megújult a hordozó állvány: erősebb, méltóságteljesebb állványt készített, amelyet immár vállra lehet venni. Az idén egy új korona is elkészült Mátéfi László közreműködésének köszönhetően. Erdély Imre szerint így Csíkmenaságon is úgy viszik idéntől a Szűzanya szobrát, ahogyan a nagy kegyhelyeken szokás. Az új állvány egyben oltárfelületként is szolgál, így a jövőben is fontos szerepe lesz az ünnepségen. A falu számára ez nem csupán technikai újítás, hanem erős üzenet: méltósággal, vállukon viszik azt, aki nagyon fontos számukra, a Szűzanya szobrát, mint királynőjüket, akire hagyatkozva rábízzák életüket, hogy vezesse őket szent Fiához életük folyamán.
Az ünnep eredete
A Mária-koronázás története 1954-ig nyúlik vissza. XII. Piusz pápa ekkor hirdette ki az Ad Caeli Reginam kezdetű enciklikát a szeplőtelen fogantatás dogmájának századik évfordulóján, és elrendelte május 31-ére Mária királynő ünnepét. Abban az évben a pápa Mária-évet hirdetett és arra kérte a világ püspökeit, hogy ajánlják egyházmegyéiket a Szűzanya oltalmába. Csíkmenaság akkori plébánosa, Bakó Gábor esperes a fiatalok bevonásával szervezte meg az első körmenetet és felajánlást. Az esemény annyira megérintette a közösséget, hogy kérték: legyen belőle évenkénti ünnep. Azóta, néhány kommunista év kivételével, minden esztendőben megismétlik ezt a szertartást és megújítják a felajánlást.
Az ünnep időpontja időközben megváltozott, a II. vatikáni zsinattól a Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepe május végéről augusztus 22-re került át. A csíkmenasági közösség még sokáig május végén tartotta a Mária-koronázási ünnepet, ám a 2010-es évek végén a sok egybeeső májusi iskolai, családi, közösségi program miatt egyre nehezebb volt megszervezni. Ezért Erdély Imre kezdeményezésére 2020-tól többnyire augusztus utolsó vasárnapjára került át, Mária királynő ünnepének nyolcadában tartják, így ma már ismét az egyház hivatalos rendjéhez igazodik az ünnep. A változás jótékony hatású: ilyenkor a diákok még otthon vannak, a közösség tagjai visszatérnek a nyaralásból, Csíkmenaság lakosai többnyire haza kerülnek, így valóban mindenki jelen tud lenni ezen a közösségi imádságon.
A közösség mélyen Mária-tisztelő
Erdély Imre szerint a csíkmenasági közösség lelke mélyen Mária-tisztelő. A templom búcsúünnepét Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén tartják, és éppen ezen dogma kihirdetésének századik évfordulóján hirdette meg a most ünnepelt Mária-ünnepet XII. Piusz pápa. A fiatalokat tudatosan vonják be a szervezésbe és a liturgiába. Az utóbbi években a szentgyónás mellett szentségimádást is beiktattak az előkészületekbe, amelyen a részt vevő fiatalok saját szavaikkal fogalmaznak meg imádságot. Így tapasztalhatják meg, mit jelent Mária szerepe, és hogyan vezeti őket közelebb Krisztushoz. Jó látni ilyenkor néha egy-egy csillogó könnyes szemet.
„A felajánlásban az engesztelés mellett mindig benne van a kérés: a Szűzanya oltalmazza a gyermekeket, a fiatalokat, a családokat, és vezessen minket Jézushoz” – hangsúlyozta a hitoktató. Elmondása szerint a fiatalok nem tiltakoznak az imádság ellen, hanem nyitottan, lelkesen élik meg ezt az ünnepet.
A Mária-koronázás megszervezése minden évben komoly feladat, de a közösség öröme kárpótolja a szervezőket. A szertartás az egész falu imádsága, a szentmisén elhangzó egyetemes könyörgésekben a legkisebbektől az idősekig minden korosztály képviselteti magát. Erdély Imre úgy látja: a menaságiak hite, ragaszkodása és életereje annak is köszönhető, hogy évről évre megújítják ezt a királynőjükhöz intézett közös felajánlást a Jézus szentséges szívéhez való fogadalmi ünnepük mellett.
„Egy hívő embernek állandó kapcsolatban kell lennie az Istennel. Nem mondhatjuk, hogy egyszer már imádkoztunk, és ezzel száz évre biztosítva vagyunk mindenben” – fogalmazott. A Szűzanya koronázása ezért számukra nem csak hagyományőrzés, hanem eleven imádság, amely összeköti a közösséget a jó Isten világával és erőt ad a mindennapokhoz.
