A gyergyószentmiklósi és marosludasi plébániák 2025-ben is megszervezték a bibliás táborokat az ivói Kolping táborban.
Először június 24. és 27. között a Szent Miklós-plébánia 60 fős gyerekcsapata táborozott Fülöp Zsombor segédlelkész vezetésével, Csergő Csilla, Tusa Mária és Páll Ildikó hitoktatók és középiskolás fiatalok segítségével. A második gyerektábor szervezője Portik-Hegyi Kelemen marosludasi plébános volt, segítői Csergő Csilla és Tusa Mária hitoktatók, valamint marosludasi és gyergyószentmiklósi középiskolás fiatalok voltak. Ez a tábor július 8. és 12. között zajlott 64 gyerek részvételével, akik közül legtöbben visszajáró személyek. A táborok fő támogatója az Arterimpex SRL – Benedek Húsüzem volt.
A napi programok, témák kibontása az előző táborhoz hasonlóan zajlottak, a kiértékelés és bemutató egy fél nappal meghosszabbította a táborozás időtartamát. A tábor programjában naponta szentmise, egy, a napi témára ráhangoló családi jelenet, egy bibliai téma dramatikus feldolgozása, énektanulás, csoportbeszélgetés, a témához kapcsolódó kézműves foglalkozás, egy esti szentségimádás, reggeli és esti ima szerepelt.
A négy nap foglalkozásainak vezérfonala a jó Isten szeretetének, gondoskodásának tudatosítása volt és a mások felé megnyilvánuló szeretetgyakorlatok, valamint a hálaadó lelkület elmélyítése. A tábor központi aranymondása: Az ÚR veled van. Ne félj, és ne rettegj! (vö. 5 Móz 31,8). A KOEN Alapítvány Vízjelek című táboranyagát használták a szervezők, adaptálva a felekezeti és életkori sajátosságokhoz.
Az első nap Mózes életeseményei kapcsán az isteni gondviselés, a személyes kiválasztottság, a jó Istenbe vetett bizalom fontossága hangzott el: Mózes születése körüli nehézségek, a fáraó gonoszsága és saját lányának segítőkészsége, az elhamarkodott ítélet, cselekedet következménye, a kikerülhetetlen isteni kiválasztás, feladat, majd a minden félelmet leküzdő bizalom a jó Isten iránt. A magyarázat, ismétlés és a napi aranymondás annak megerősítését szolgálta, hogy mindannyiunk élete elsősorban Isten tervében szerepel, életünk eseményeit is ő irányítja, mi is kapaszkodhatunk az isteni ígéretekbe. A nap aranymondása: Én a te Istened ezt mondom: ne félj én megsegítlek! (Iz 44,13) A csoportbeszélgetés kérdései segítették a gyerekeket, hogy átgondolják családjuk fontosságát, a saját felelősségeiket, a segítő személyek iránti köszönet kinyilvánítását.
A második nap a pusztai vándorlás, az üldöző egyiptomi seregtől való megszabadulás és a Vörös-tengeren való átkelés által már kibontakozott, hogy Isten milyen hatalmas csodák által lépett fel egykor népe érdekében, és milyen nagy fontossága van az engedelmességnek. A magyarázat kidomborította, hogy mindannyiunk életében vannak események, amelyekben nem a puszta véletlent, hanem a jó Isten gondoskodását, segítségét kell felfedeznünk. A napi aranymondás: Az Úr harcol értetek, ti tegyétek meg, amit mond! (vö. 2Móz14,14) A csoportbeszélgetés kérdései felszínre hozták a személyes lemondások, a mások javára szolgáló kisebb-nagyobb áldozatok lényegét, fontosságát.
A harmadik nap a pusztai vándorlás egy újabb eseménye kapcsán már átvezetett az Újszövetségbe. A sziklából fakasztott víz története megerősítette az engedelmesség fontosságát, a sok zúgolódás, elégedetlenkedés hiábavalóságát. Egyben átvezetett az Újszövetségbe, Jézus személyéhez, aki azt tanította, hogy építsük életünket az ő tanítására, parancsaira, mert azok sziklaalapként szolgálnak a nehézségek, félelmek idején. Az aranymondás: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! (Jn 7,37) A csoportokban a legfőbb Jézusi parancs, a szeretet parancsának felelevenítése és annak konkrét alkalmazása bontakozott ki. Kézműveskedésként elkészíthették Mózes botját vagy a jelenetet ábrázoló képet, ráírva a tanult aranymondást.
A negyedik nap Józsué történetéből a Jordán folyón való csodás átkelés és a zsidó népnek az Isten által megígért földre való belépés tudatosította a hálaadás fontosságát nemcsak a választott nép, hanem mindannyiunk számára. Megerősítésként megtanulták a gyerekek a nap aranymondást: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket (1Krón 16,34). A kiscsoportban párhuzamba állíthatták a gyerekek a választott nép hálájának és a saját hálájuknak kiváltó okait. Mindenki meg is fogalmazta személyes, konkrét hálaimáját. Az elkészített táblák és hálakövek konkrét kifejezői voltak a napi üzenetnek.
A tábor utolsó délutánján minden csoport plakáton rögzítette a táboros élményeit, amelyek bemutatására vasárnap a szentmisén került sor. Itt a csoportvezetők a szülők, jelenlevők számára röviden felvázolták a csoport tevékenységeit, a szervezők megköszönték a szülők bizalmát, a gyerekek példás magatartást, a csoportvezetők segítségét és a támogatók közreműködését.
Legyen Istené a dicsőség ezekért a napokért, a lelkekbe elültetett isteni üzenetekért!
Páll Ildikó
