„Zarándoklat: testet próbáló, lelket emelő találkozás Istennel” – e gondolat jegyében szervezte meg idén is, immár tizenkettedik alkalommal a Romániai Mária Út Egyesület az 1Úton Zarándoklatot, amelyre 2025 augusztusában és szeptemberében kerül sor a Mária-úton, a Kárpát-medence számos pontján. Az alábbiakban a zarándoklat futásfalvi és gyimesi szakaszáról olvashatnak személyes beszámolókat.
A Csernátonból induló zarándoklatot a közös ima és az ének szent ereje kísérte. A rózsafüzér gyöngyei között szívünkben a hit, ajkunkon a remény és az egymás iránti szeretet vezetett minket, míg lépteink Ikafalva felé tartottak. Ikafalván a harang szavára újabb lélek csatlakozott hozzánk: Kovács Erzsébet, a falu harangozója, akinek jelenléte tovább gazdagította közösségünket. A menetben ott volt két édesanya gyermekeikkel, akik ministránsként szolgálják az Urat – igazi példái annak, hogyan lehet a hitet a családban továbbadni. Külön áldásként éltük meg, hogy egy 86 éves néni is velünk tartott: számára egy szekeret biztosítottak, így ő is részesévé válhatott a lelki útnak.
Az egész napot a hála légköre járta át: köszönet szívünkben az Úrnak, aki megadta, hogy együtt haladjunk; köszönet a közösségnek, amely összekötött minket; és köszönet mindazoknak, akik jelenlétükkel és imájukkal erősítették a zarándoklatot.
Végső tanulságként elmondhatjuk: az út nem csupán kilométerek megtétele volt, hanem a lélek megtisztulása és megerősödése. A hit, a remény és a szeretet olyan ajándékok, amelyekkel az Úr nap mint nap elhalmoz bennünket. Ha együtt indulunk, együtt imádkozunk és együtt haladunk, akkor megtapasztalhatjuk Krisztus ígéretét: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Bíró Erzsébet)
A Mária Út a szívem csücske – 1Úton zarándoklat a Gyimesekben
„A Mária Út nekem a szívem csücske” – kezdte beszámolóját Biliboc Gyöngyi, melyben az idei 1Úton zarándoklat gyimesi szakaszáról osztotta meg élményeit. Gyöngyi elmondta, mindig is kereste azt a plusz lelki élményt, amit az ilyen zarándoklatokon kap, és idén majdnem úgy alakult, hogy lemaradnak róla. A családi nyaralás miatt egybeesett az időpont egy parajdi kirándulással, de a Gondviselés érezte szándékukat, és megnyitotta az utat: így egy nappal hamarabb sikerült elindulniuk, hogy szombatra visszaérhessenek a zarándoklatra.
Összesen 26 személy gyűlt össze, köztük egy magyarországi hölgy, aki gyimesi származású, és szabadságát épp ekkor töltötte otthon – így örömmel csatlakozott a közösséghez. A pénteki vihar után szombatra kicsit jobb lett az idő, és csodálatos nap köszöntött a zarándokokra.
Gyöngyi elmesélte, hogy az idei Molnár Sándor emlékzarándoklat harmadik, egyben utolsó napján látta, hogy másképp is lehet megszervezni egy zarándoklatot, mint amit Gyimesben megszokott. Ez inspirálta arra, hogy kérje a helyi Timár József tisztelendőt és a papnövendék Karácsony Ervin Barnabást, hogy legyenek beszélgetős szakaszok, és legyen egy központi téma az egész zarándoklaton. Nagy örömére javaslatát nyitott szívvel fogadták.
Az indulóponthoz, a Szent Erzsébet-líceum kápolnájához Salamon József és Berszán Lajos lelkipásztorok is feljöttek, és Berszán atya megáldotta az indulókat, amely különleges lelki élménnyel gazdagította a résztvevőket.
A zarándoklat végül a szív, az elfogadás és a természet harmóniájában zajlott. Egy olyan közösségi és lelki élményt adott, amely a zarándokokat egyszerre vitte közelebb a Teremtőhöz és saját belső világukhoz. (Biliboc Gyöngyi)
