Immáron 17. alkalommal nyitotta meg kapuit a Kamilliánus Hagyományőrző Tábor augusztus 18-22. között Nagybányán. A tábor mottója ez volt: „Találkozás, amely reményt ébreszt”. Nemcsak a szervezőknek fontos a remény befogadása és továbbadása, hanem a gyerekek számára is. Minél több gyerekhez igyekeznek elérni, játékosan biztatni őket arra, hogy a nehézségekkel teli világban is ott a reménye annak, hogy Isten velünk és köztünk van, minden pillanatban kész arra, hogy segítsen, megnyugvást nyújtson.
A közel 100 fős táborba Nagybányáról és Csíkszentdomokosról érkeztek fiatalok, valamint Nyíregyházáról a Szent Kamill Rehabilitációs Központból, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő táborozók.
Amikor több kis mosoly találkozik Isten szívében, akkor ott van a szeretet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy eggyé váljunk Jézussal, egy olyan közösséget alkotva, amiben ott rejlik a mindenség ereje. Erő, ami feltöri a bennünk levő gátakat és kinyitja a kalitka ajtaját, hogy szabaddá váljunk egymás számára, hogy tudjunk önkéntelenül szeretni és megérteni azt, hogy a lelkünk egymásnak való ajándékozása újabb lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Talán valahogy így lehetne írásba foglalni mindazt, ami a táborban történt. Ez a hit áthatja ezt a tábort, beszippantja az ember lelkét, hogy kész legyen remélni, reménységre biztatni társait.
Az idei, a 17. kamilliánus tábor mottója is magába foglalja a remény lelkületét: „Találkozás, amely reményt ébreszt”. Ez a találkozás lelki felkészülés arra, hogy igazi reményhordozókká váljunk, akik készek nyitott szívvel befogadni Isten ígéreteit, szeretetét és gondviselését, hogy bizalommal tekintsenek az ismeretlen jövőbe, az örök élethez való felkészülésre, és hogy szívük legyen a helye az Istenhez való eljutásra irányuló várakozásnak.
Nemcsak a szervezőknek fontos a remény befogadása és továbbadása, hanem a gyerekek, a mai generáció számára is, ezért minél több gyerekhez igyekeznek elérni, és játékosan biztatni őket arra, hogy a zsúfolt, gyors és nehézségekkel teli világban is ott a reménye annak, hogy Isten velünk és köztünk van, minden pillanatban kész arra, hogy segítsen, megnyugvást nyújtson.
A tábort egymás megismerésével kezdődött, csapatokat formáltak, majd játékosan elkezdték kiépíteni a reményhordozók címet. Tartalmasan telt az első nap, így fáradtan, de feltöltődve tértek nyugovóra, reménnyel a szívükben, hogy a következő nap is ilyen jól fog telni.
A tábor minden reggele reggeli tornával kezdődött, énekkel és imával folytatódott, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy kinyíljon a szív. Kéz a mellkasra, érezni lehet a szív dobbanásait. Kinyitott tenyérrel az égre nézve mindenki átadta magát a jó Istennek és egymásnak. A szívet kivéve, majd visszatéve ki-ki szíve a helyére került. Csapatokon folyt a játék, zengett a nevetés, az ének. A résztvevők egymást hallgatták, nemcsak a lelkük edződött, hanem a kreativitásuk is. Többfajta kézműves foglalkozás is zajlott, pl. nemezelés, gyöngyfűzés. Az aktív és kreativitást igénybe vevő foglalkozásokat levezetőként követte egy szentmise minden nap, szabadban, ami ráhangolta a testet-lelket arra, hogy szabad legyen.
A szentmise tetőpontja a Mi Atyánk imádság: a táborban ezt körbeállva, egymás kezét fogva, hangosan imádkozták. Imádkozták a kimondhatatlant, közben a Szentlélek áthatotta a résztvevőket, Istennek tetsző közösséget formálva. Minden megfogott kéz felkapcsolja a reménység fényét, együtt képesek vagyunk fényt vinni a sötét világba, egyre több ember kezét megfogva felkapcsolni a mindenség lámpását.
Kamillolimpia is volt, mozgásos és ügyességi játékokkal, amelyek a testet lefárasztották, a lélek azonban pihent és feltöltődött.
Szent Kamill példáját követve a Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakói is résztvettek a foglalkozásokon, gyönyörű volt látni a harmóniát a gondozottak és a segítők között, ahogyan a gyerekek segítik a gondozottakat, figyelnek rájuk és támogatják őket. Szent Kamill maga is büszke ezekre a gyerekekre, mosolyog a lelke, hogy a táborozók ennyire odaadóan, szívükön hordozzák az elesetteket és arra hivatottak, hogy hordozzák a kamilliánus lelkületet, meglátják Jézust a szenvedő emberben.
Ajándék volt tábor helyszíne, az itt élő görögkatolikus apácák kedvességét és finom ételeit nem lenne elég idő meghálálni. Legyen ez a tábor újabb remény forrása az élet kiapadt kútjának, ahonnan bárki mertíhet, megihatja vagy akár csak megkóstolhatja a remény friss vizét. Olyan lelkülettel, hogy újra és újra szomjazzon rá, és reményhordozóvá válva visszatérjen a reménység kútjához.
A tábort a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2025/3-000112 számú pályázata támogatta. Köszönet a többi támogatónak is, a Kamilliánus Kolostornak, a Szent Kamill Rehabilitációs Központnak, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítványnak, a nagybányai bazilita nővéreknek, Szmutku Róbert nagybányai esperes-plébánosnak és a névtelen támogatóknak.
Boros Henrietta / szentkamillrehabilitacioskozpont.hu
Fotók: Vermes Tibor / szentkamillrehabilitacioskozpont.hu
