Felszentelték augusztus 17-én, vasárnap Gyimesbükkben a Szent Péter és Szent Pál apostolok oltalmába ajánlott, összefogással újraépített templomot. Az 1926-ban épített templom a Dani Gergely plébános építtette nagytemplom átadásáig az Erdély keleti határán lévő, közigazgatásilag jelenleg Bákó megyéhez tartozó, jelentős magyar közösség lakta község plébániatemploma volt. Az idők során szűkössé vált és az elhasznált állapota is szükségessé tette a felújítást, ám a helyiek végül úgy döntöttek, hogy inkább újraépítik. Tervüket közösségi összefogással valósították meg, a költségek nagy részét a hívek adományaiból finanszírozták.
Megőrizték az épület külső méreteit, ám a belső részt teljesen újjá építették, nagyobb kórusrészt alakítottak ki és a liturgikus részt is növelték. A templom környékét is rendbe tették. A két éve Rózsák utcára keresztelt, ám korábban Teknőpataknak nevezett utcarészt szélesítették, ehhez a Sorbán család, Hajnal János családja ingyen ajánlott fel telekrészt. Tankó Péter és családja a temetőkert bővítéséhez járult hozzá szintén ajándékba adott területtel. A területen fiatalok 115 tuját ültettek élő sövényként és ezzel is parkosítva a teret. A hívek számára könnyebben megközelíthetőbb területen a jubileumi év emlékére egy keresztet is állítottak, ennek megáldásával kezdődött a templomszentelés ünnepsége.
A templomszentelési szertartásnál Kovács Gergely érsek nyitotta ki a templom ajtóját, a hívek bevonultak, már aki befért. Sokan a kertben maradva kivetítőn nézték a szentélyben történteket és kapcsolódtak be a szentmisébe.
„A mai ünnep nemcsak Péter hitének az erejéről szól, hanem arról is, hogy Isten soha nem hagyja magára az övéit” – mondta homíliájában a főegyházmegye érseke és hozzátette: „Péter vallomása és börtönből való szabadulása egyaránt azt mutatja, hogy az egyház élete nem emberi erőn alapszik, hanem Isten hűségén nyugszik. Pál apostol minden megpróbáltatás ellenére megtapasztalta életében azt, hogy az Úr mindvégig mellette áll és megerősítette őt. Ez az a bizalom, amely nem a saját erőnkbe gyökerezik, hanem Isten hűségében. Isten mindig hűséges, Istennek mindig gondja van rád. Ma különleges öröm van a szívünkben, hiszen hálát adunk ezért a csodálatosan szépen felújított templomért. Abban a szerencsében volt részem, hogy tavaly itt járhattam, úgyhogy elmondhatom, tudom miről beszélek. Láttam, hogy akkor milyen volt a templom, és most látom, ez a szépen felújított templom a ti hűségeteknek, a ti áldozatvállalásotoknak a gyümölcse. Ez nem csak pusztán kőből, fából, téglából, cserépből álló épület. Elmondhatjuk, hogy minden köve, minden szála az itt elmondott imákból, az itt ünnepelt szentmisékből nyert igazi értelmet. Szent ez a hely, eddig hányszor elénekeltük az antifónában és előtte is, hogy szent ez a hely! A felújítás az nem csupán a megújulás. Ezt a felújítás azt is jelzi, hogy a hit élő közöttetek, és szeretnétek, ha ez a hit a jövő nemzedékeinek is biztos alapja maradna. Ez a templom egy sziklára épített ház. De a lelki szikla, amire épül, az Krisztus és az apostoli hit. Péter vallomása és Pál kitartása ma is példát ad. A börtönből kiszabadult Péter, a végsőkig küzdő Pál mind arra hív, arra kötelez bennünket, hogy ragaszkodjunk Krisztushoz. Főleg akkor ragaszkodjunk, amikor nehéz, amikor a világ más irányba húz, amikor úgy érezzük, hogy a keresztjeink súlya alatt roskadozunk, akkor ragaszkodjunk leginkább Krisztushoz! Amikor áldást kérünk erre a templomra kérjük egyben azt is, hogy a mi szívünk is templommá legyen. Olyan hellyé, ahol Isten igéje otthon van, ahol az ima és a szeretet megerősödik. Ahol a hit sziklaként áll, bármilyen vihar jöjjön is. Adja a mindenható jó Isten, hogy ez a templom és a benne összegyűlő, imádkozó közösség mindig arról tanúskodjék: itt Krisztus az Úr és mi, mindannyian az ő élő kövei vagyunk” – hangsúlyozta Kovács Gergely érsek.
A templomszentelési szertartás részeként az érsek megáldotta a keresztelő kutat és a vizet, amellyel megszentelte a templomot és a híveket. Az oltárasztalt és a falakon a szentelési kereszteket krizmával jelölték, majd meggyújtották és megáldották a húsvéti gyertyát is. Az oltárasztalban elhelyezték Szent Ince és Szent Restitutus vértanúk ereklyéjét, majd népviseletbe öltözöttek díszítették, helyezték el rajta a gyertyákat, virágokat. Az eucharisztia ünnepléséhez szintén népviseletbe öltözött fiatalok vitték az oltárhoz az adományokat. A tabernákulumot a szentáldozás után szentelték meg.
Az ünnepségen részt vettek Gyimesbükk magyarországi testvértelepüléseinek küldöttségei, a község polgármestere, Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának alelnöke és Gál Emília, Bákó megye alprefektusa is. Köszöntötte a jelenlévőket Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének igazgatója és Zsigmond Barna Pál, Magyarország parlamenti államtitkára, aki felszólalásában a közösség hitének és identitásőrzésének törekvéseit méltatta. Hangsúlyozta: „nekünk, akik magyarul beszélünk, gondolkodunk és érzünk, a kereszténység jelenti a hitünk és identitásunk legszilárdabb alapját. Templomaink a szellemi tradíciók és a nemzeti összetartozásunk legősibb és legszentebb zálogai. Ahol egy templom megújul, új, tápláló források fakadnak a hit talaján.”
A szentmise záró részében Salamon József plébános mondott köszönetet a templomépítés segítőinek, közöttük a helyieknek és a külföldön élő gyimesbükkieknek, illetve paptársainak, akik pénzadományt küldtek, és a sok önkéntesnek, akik fáradtságot nem kímélve munkájukkal vagy imájukkal segítették a templomépítést. A templom újraépítésének hatalmas feladatvállalását Kovács Gergely érsek köszönte meg a plébánosnak.
Csúcs Mária
