Több mint kilenc hónapja várakozunk erre a napra, augusztus 12-ére, ugyanis tegnap hivatalosan is megkezdődött a 2025-ös Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, azaz a CSIT. Délelőtt 11 órakor már kígyózva sorakoztak a résztvevők, akik reményteli szívvel, izgatottan, fülig érő mosollyal borultak barátaik nyakába, és hangyaként keresték saját szállásaikat. Korodi Attila polgármester szerint több mint két kilométerre is felismerhető ez a felemelő hangulat, amely a CSIT-en jelen van.
A megnyitón Simon Imre ifjúsági főlelkész is köszöntötte a résztvevőket kedves szavaival. Ezután a résztvevők megismerkedhettek az idei találkozó főszervezőivel élőben is, hiszen a médiában már találkozhattak velük. Ezt követően az idei CSIT jelmondatára alapozva, – „Szíved minden bizalmát…” (Péld 3,5) – Kerekes László segédpüspök intézett hozzánk bátorító szavakat, azzal kapcsolatban, hogy merjünk ráhagyatkozni és megbízni a jó Istenben, ez az igazi bizalom, melyben nem csalatkozhatunk.
Délután a résztvevők kiscsoportokba szegődtek. Majd, hogy kellően teljes legyen első napunk, nyitó szentmisére mentünk, ahol Tamás József ny. segédpüspök kívánsága az volt, hogy mi is mondhassuk a CSIT-en azt, amit Szent Péter mondott: Uram, jó nekünk itt lenni.
Mielőtt a napunk utolsó pontjához érkeztünk volna, kiCSIT szabadabbra engedtük a hámot, és szabadon szórakozhattak résztvevőink egy tábori ismerkedős játékon.
Végül jött a finálé, a nyitó est, melyet koordinátoraink pompás táncmozdulatokkal vezettek fel. Semmiből nem volt hiány, se fényből, se hangból, se jó hangulatból.
De lássuk milyen volt mindez egy olyan embernek, aki a színpadról tapasztalta meg mindezt:
„Számomra nagyon érdekes és különleges élmény volt, hogy részt vehettem a nyitó esten, mégpedig a kezes táncban. Sokat gyakoroltunk a táncunkra, melynek minden pillanata megérte, és felejthetetlen volt, hiszen összekovácsolt egy új közösséget, akiknek egy a céljuk. Nagyon vártam, hogy közös produkciónkat előadhassuk, viszont amikor felléptem a színpadra, egy pillantás alatt elrepült az idő. Csak élvezni tudtam minden mozdulatot, és azt, ahogyan együtt voltunk. Számomra egy értékes lehetőség marad.”
Végignézve a napon, boldogsággal töltött el minket, hogy a CSIT területét betöltötte a felszabadult fiatalok zsongása, élet lett a már feldíszített helyeken. Öröm volt látni, az emberek felszabadultságát és nyitottságát, hogy mindaz, amit előkészítettünk, nem volt hiábavaló, és valóban Isten szolgálatába állíthattuk.
Pál Borbála, Tamás Dóra
Fotók: Abrán Lukács, Kozma Eszter, Péter Loránd, Takács Armand
