„Sathmarland, du meine Heimat” – Jubileumi tudományos konferencia a szatmári sváb örökségről

A szatmárnémeti Megmaradás Háza adott otthont a Sathmarland, du meine Heimat – A szatmári svábok betelepítéstől napjainkig című kétnapos tudományos konferenciának 2025. augusztus 7-én és 8-án. A Szatmári Római Katolikus Püspökség szervezésében megvalósult rendezvény nem csupán történelmi visszatekintés volt, hanem hálaadás és lelki emlékezés is. A konferencia időpontját tudatosan választották: 1804. augusztus 9-én alapította meg pápai bullájával VII. Piusz pápa a szatmári egyházmegyét, így a jubileumi szentévben az egyházmegye a konferenciával ünnepelte születésnapját.

A megnyitón Schönberger Jenő megyés püspök három nyelven – németül, románul és magyarul – köszöntötte a vendégeket. Beszédében hangsúlyozta: a szatmári svábok betelepítése nemcsak társadalmi és gazdasági, hanem mélyen lelki jelentőségű esemény volt az egyházmegye történetében. „Háromszáz év hitből fakadó jelenlét, háromszáz év közösségépítő munka, háromszáz év ima és kitartás: ez az örökség, amelyről ma beszélünk” – fogalmazott. Emlékeztetett arra, hogy a betelepített családok templomokat és iskolákat építettek, gyermekeiket hitben nevelték, és a történelem viharai közepette is megőrizték hűségüket Istenhez és az egyházhoz. A püspök kiemelte: a múlt megbecsülése a jövő záloga, ezért a konferencia nem csupán emlékezés, hanem lehetőség a gyökerekhez való visszatérésre és a lelki megújulásra.

A nyitóbeszédet követően közös ima nyitotta meg a tanácskozást, majd elkezdődött a négyszekciós szakmai program.

A betelepítés és az egyházi keretek kialakulása

A nyitó előadásban Tempfli Imre lelkipásztor bemutatta a szatmári svábok 18. századi betelepedésének előzményeit és okait, a gróf Károlyi család szerepét, valamint a több ezer felső-svábországi telepes érkezésének társadalmi hátterét. Bárány Zsófia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye megalakulását és a németajkú közösségekre gyakorolt hatását elemezte, külön kitérve az oktatás, az egyházfegyelem és a felekezeti együttélés kérdéseire. Tengely Adrienn az 1848-as forradalom idején megfogalmazott szatmári hitéleti javaslatokat mutatta be, míg Sárándi Tamás a dualizmus kori asszimiláció folyamatát vizsgálta a népszámlálási adatok tükrében.

Kulturális élet és közösségi identitás

Csirák Csaba előadása a sváb származású színészek szerepét tárta fel a szatmári magyar színjátszás történetében, bemutatva a két kultúra szoros összefonódását. Császár Adalbert a Német Demokrata Fórum 35 éves történetét ismertette, kiemelve a kulturális és közösségépítő munkát. Kinczel István az amerikai kivándorlás okait és következményeit elemezte a 19–20. század fordulóján, míg Turtureanu Róbert lelkipásztor a sváb közösségből származó papi hivatások történetét kutatta.

Politikai és egyházi kapcsolatok a 20. században

Eiler Ferenc a német–magyar együttműködés dilemmáit vizsgálta a két világháború közötti Romániában. Baumgartner Bernadette a szatmári német mozgalom és a katolikus egyház viszonyát elemezte 1920–1940 között, míg Marchut Réka a második világháború éveiben kialakult feszültségeket mutatta be. Nagy Mihály Zoltán a magyar kormány nemzetiségpolitikájának romániai értelmezését ismertette, külön figyelemmel a szatmári svábokra.

Trauma, örökség és újrakezdés

Márkus Beáta a szovjet kényszermunkára hurcolások történetét tárta fel, amelyek a sváb közösség egyik legnagyobb traumáját jelentették. Marinka Melinda a svábok kapcsolati hálóit, értékeit és örökségelemeit mutatta be történeti és néprajzi megközelítésben. Szilágyi Levente a sváb agrárhagyományok és innovációk társadalmi-kulturális összefüggéseit elemezte, míg Tempfli Imre a 20. század végi, Németországba irányuló tömeges kivándorlás okait és következményeit ismertette.

Schönberger Jenő megyés püspök a gyűlés végén arra emlékeztetett, hogy a konferencia az egyházmegye 221. születésnapjához kapcsolódó hálaadó alkalom is volt, amely különös módon a sváb közösség örökségére tekintett vissza. Kiemelte: bár a történelem tanítómester lehetne, az emberi természet miatt a tanulságokat újra és újra fel kell fedeznünk. A múlt hibáit nem elítélni kell, hanem érteni és tanulni belőlük. Majd a püspök személyes emlékképpel is élt: gyermekkora sváb asszonyait idézte fel, akik imádságaikkal hordozták a közösség jövőjét. Ők napjainkban már egyre ritkábban vannak jelen a templomokban. Ezért aktuális ma a kérdés: ki fogja „kiimádkozni” a holnapot, a család jövőjét? Mindezek ellenére a főpásztor hangsúlyozta: Isten mindig adott feltámadást a legsötétebb idők után is, és adhat most is, ha méltónak talál bennünket.

A konferencia szakmai részét Tempfli Imre egyháztörténész, a konferencia szervezője zárta. Megköszönte a vendéglátást, a helyi szervezők munkáját, valamint az előadók hónapokon át tartó felkészülését. Kiemelte: a konferencia nem csupán emlékezés, hanem egy új kutatási folyamat kezdete is. Személyes álmát is megosztotta: egyháztörténészekből álló kutatócsoport dolgozzon tovább azon, hogy a szatmári egyházmegye „fehér foltjait” feltárják.

Tempfli atya a történész hivatásának hármas küldetésére is reflektált: oktatni, narratívát építeni és tudást továbbadni. Ezt példamutatóan teljesítették az előadók, akik nemcsak beszéltek, hanem kutattak, rendszereztek és elmélyítettek.

A konferencia végén Isten áldását kérte mindazokra, akik e szolgálatban részt vettek, és kérte a megyés püspököt, hogy közös imával és áldással zárja le ezt a tartalmas és lelki gazdagodást hozó együttlétet. A konferencia előadásai világosan kirajzolták, hogy a szatmári svábok története szorosan összefonódik a térség és a szatmári egyházmegye történetével. A tudományos igényű feltárás mellett a rendezvény lelki üzenete is erőteljes volt: a közösség hűsége, kitartása és hite ma is példaként állhat mindenki előtt.

Forrás: szatmári egyházmegye