Örömteli üdvözlések, hosszú ölelések, izgalom és vidám nevetés töltötte be a brassó-bolonyai plébánia udvarát július 20-án, amikor a BOLdoGICS apraja-nagyja ismét útra kelt az év legnagyobb kalandjára. Fáy Leó-Lóránt plébános áldását, illetve a szülőktől való érzékeny búcsút követően felszálltak a buszra és célba vették Gyulafehérvárt, ahová már harmadik alkalommal tértek vissza táborozni július 20–26. között. Az utazás a felzárkózásról, a kapcsolódásról, a sok-sok mesélnivalóról szólt, így valójában egy szempillantás alatt megérkeztek és máris belakhatták a tábor helyszínét. Bíró Andrea személyes hangvételű beszámolóját adjuk közre.
A gyors berendezkedést követően kezdetét vette a tábor nyitó szentmiséje, amelyen – kellemes meglepetésünkre – Kerekes László segédpüspök köszöntött bennünket és felemelő szentmisével alapozta meg a tábor lelkületét, amiért rendkívül hálásak vagyunk. Vele koncelebrált Farkas Ervin kanonok, a GMGK igazgatója, Kovács József spirituális és Pasca Szilárd. Első naphoz hűen, az est további részét ismerkedős, jégtörő játékok képezték, majd közös esti imával csendesedtünk el és egy élménydús hét reményében tértünk nyugovóra.
Az idei tábort összesen 61 egyéniség tette színesebbé. A békés együttélés és a programok gördülékeny lebonyolítása érdekében fontos volt, hogy egy közösen kialakított szabályrendszerhez, illetve egy olyan rutinhoz tartsuk magunkat, amelyek keretet kölcsönöztek napjainknak. Ennek megfelelően reggeli tornával és közös imával hangolódtunk a napra, majd kezdetét vették a kiscsoportos tevékenységek – zöldségpucolás, mosogatás, takarítás, a közös játékra, illetve az esti imára való előkészületek –, majd következtek a várva várt gitárórák. A próbák során kellemes dallamok töltötték be a teret, megteremtve táborunk jellegzetes hangulatát. A fix programok mellett igyekeztünk minden napot változatossá varázsolni, így a délelőtti, délutáni és az esti programok folyamatosan változtak. Délelőttönként a résztvevők interaktív előadás keretén belül közelebb kerülhettek önmaguk legjobb verziójához, kibontakoztathatták kreativitásukat a kézimunkázás során, de táncban és kiscsoportos vetélkedőkben is kipróbálhatták magukat. A délelőtti programokat jól megérdemelt ebéd és szieszta követte, majd újabb gitáróra. A hőségre való tekintettel a délutáni programok között szerepelt többek közt vízicsata, de sportolásra és akadálypályák leküzdésére is volt lehetőség. A kultúrák délutánján a kiscsoportok szórakoztató előadásai révén ismerkedhettünk meg különböző nemzetek és népek szokásaival, hagyományaival.
Csütörtökön Egyed Arnold teológus vezetésével betekintést nyerhettünk a székesegyházba, illetve megcsodálhattuk a vár területét, miközben érdekes történelmi információkkal gazdagodhattunk. Ezúttal is köszönjük a ránk szánt időt, energiát és felkészültséget. A délutáni tevékenységeket kiadós vacsora követte, majd kezdődtek is az esti programok: idén is nagy sikert aratott a karaoke- és a Just Dance est, de volt közös társasjátékozás és filmnézés is. Idén a Ratatouille rajzfilmre esett a választás, amely egyszerre humoros és megható módon mutatja be az álmok, a kitartás és az önmegvalósítás erejét. Minden estét közös imával zártunk, ami segített elcsendesedni és hálával tekinteni a mögöttünk álló napra. Az együtt töltött hét sokféleképpen gazdagított bennünket, hiszen amellett, hogy elmélyíthettük az Istennel való kapcsolatunkat, közelebb kerülhettünk önmagunkhoz és újra átélhettük a közös zenélés örömét, megtanultunk kompromisszumokat kötni, csapatként működni, és egy kicsit jobban odafigyelni egymásra.
Az utolsó közös esténket igazi tábortűzhangulat koronázta meg, közös gyertyafényes zenélés és éneklés formájában. Talán a tábor legintenzívebb pillanata volt, hiszen az együtt töltött hét végéhez közeledve különös hangulat járta át a közösséget: enyhe szomorúság és meghatottság keveredett a közösen átélt élményekből fakadó örömmel és jóleső elégedettséggel.
A hazatérés napját a megszokott módon indítottuk, mégis különös izgalom és várakozás lengte be a tábort, hiszen hamarosan elérkezett a pillanat, amikor a résztvevők megoszthatták családtagjaikkal mindazt, amit egész héten át kitartással és lelkesedéssel gyakoroltak az idei mottónk szellemében, miszerint: „Ha meg tudod álmodni, meg is tudod tenni”. Fájó ujjak és mélypontok ellenére a befektetett munka meghozta gyümölcsét, hiszen nagyon színvonalas előadásokat hallhattunk. Az előadássorozat fénypontja egy közös produkció volt, a résztvevők Quimby Lámpát ha gyújtok című slágerét adták elő, amely az idő körforgását és az álmok jelentőségét körülölelve méltó záróakkordja volt a táborunknak. Az emléklapok átadását és a köszönetnyilvánítást követően a táborlakók lelkes élménybeszámolók közepette indultak haza, titokban már visszaszámolva a következő nagy kalandig.
Köszönettel tartozunk Farkas Ervin kanonoknak, a GMGK igazgatójának, hogy idén is otthont adott táborunknak, illetve a sok segítségért és a jelenlétért. Hálásak vagyunk Fáy Leó-Lóránt plébánosnak az útra való áldásért és a támogatásért. Hálásak vagyunk továbbá Páll Áron egykori káplánunknak a kedves meglepetésért, illetve azon névtelen adományozóknak, akik idén is hozzájárultak ahhoz, hogy egy újabb felejthetetlen – tanulással, játékkal, és lelki feltöltődéssel teli – közös kalandban részesüljünk. Hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy időt és energiát nem sajnálva megálmodták, majd megvalósították az idei tábort is. Köszönjük, hogy az esti meseolvasás után, összegyűjtve maradék energiájukat, kiértékelték a nap eseményeit, levonták a tanulságokat, melyekből építkezve továbbgondolták és alakították a tábor menetét – mindezt türelemmel és kellő rugalmassággal. Végül, de nem utolsó sorban, köszönjük a kedves szülőknek a bizalmat és a támogató szavakat. Isten fizesse mindenki hozzájárulását és munkáját! Találkozunk jövőre!
Bíró Andrea
