Vrencsánok nagytalálkozóját tartották a Gyimes-vidék elrejtett kis településén, a jelenben mindössze néhány léleknek otthont adó Gyepecén. A település története sokban emlékeztet más erdélyi falvakéra, a 20. század viszontagságai nem múltak el nyomtalanul, így a maroknyi katolikus közösségnek nincs helyben temploma, ám ennek ellenére is őrzik identitásukat, búcsút tartottak Sarlós Boldogasszony-napja utáni hétvégén. Az apró hegyi településről, a búcsúünnepről és az ezzel hagyományosan összekötött nagycsaládi találkozóról Málnási Demeter plébános saját hangú beszámolóját olvashatják.
Gyepece-patak, melynek a Tatros völgyével nincs közvetlen összeköttetése, a Kostelek vizébe áramló Farkas-patak (Gyepece vize), valamint a Szentes, a Vörösvész és Lapos pataka által Kotomb-, Kerekbükk- és Farkas-hegy tövébe vájt völgyben, Kostelektől három-négy kilométerre található. Vagyis Kostelek és Magyarcsügés közötti kis völgyben húzódik meg a falu. (Vö. Takács György, Aranykertbe’ aranyfa című könyvének 29. oldala.) Gyepece helyben lakói közül öten római katolikusok, közülük egy személy csak a nyári időszakban tartózkodik a faluban, és rajtuk kívül él itt néhány ortodox személy is.
2016-ban Vrencsán Karcsi bácsival és feleségével, Elvira nénivel próbáltunk egy nagyot álmodni: mi lenne, ha a régi szép hagyományt Gyepecében felújítanánk, és pedig, hogy évente egy alkalommal a család összegyűljön, találkozzon. Ez az igény abból adódott, hogy a régi szép időkben, amíg éltek a szülők, addig a család Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe táján mindig összegyűlt, de amikor a szülők meghaltak, attól kezdve ez fokozatosan kimaradt.
Kapva kaptam az alkalmon, és 2016. július első szombatján megtartottuk az első Vrencsán család nagy-találkozóját. Mivel az ősi anyatemplomot 1949-ben elvették, így a temetőnkben gyűltünk össze hálaadó szentmisére, ezt követően pedig egy szerény ünnepi ebédre, és kötetlen beszélgetésre.
2018. július első szombatján a nagytalálkozó keretében megünnepeltük falunk fennállásának 165. évfordulóját. Ebből az alkalomból a falu és az elszármazottak részére készítettünk egy emlékokiratot, melyen három fontos dátum szerepel: 1853 – a falu alapításának éve, 2018 – amikor az emlékokiratot megkapták, és a 165 a falu életkora.
Idén Gyepece falunk fennállásának 172. évében, kilencedjére gyűltünk össze a Vrencsán család nagytalálkozójára. Az elmúlt évek megerősítettek bennünket abban, hogy július első szombatja legyen a közösségünk búcsúünnepe is, vagyis Sarlós Boldogasszony ünnepét üljük meg.
A találkozón, a falu búcsúünnepén hálát adtunk a Mennnyei Atyának azért, hogy idén is össze tudtunk gyűlni, miután köszöntöttük egymást, hálaadó szentmisén vehettünk részt, melyet a család élő tagjaiért ajánlottuk fel, kérve a Szűzanyát, hogy őrizze és oltalmazza őket, de ugyanakkor, legyenek ennek a kis falunak Erzsébettel egyetemben a védőszentjei.
A szentmise rövid bevezetőjében kiemeltem, hogy a család tagjai úgy jöttek haza, mint a Szűzanya, ahogyan ment rokonához Erzsébethez. Nem volt neki sem könnyű az út, akárcsak nekünk, mivel Magyarcsügés felől le volt zárva, ezért Kostelek irányából lehetett eljutni az ünnepségre, a találkozóra, de nem csüggedtünk mi sem el, hanem jöttünk, hogy találkozzunk önmagunkkal, egymással és a szülőfölddel.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik idén is lehetővé tették a találkozó megszervezését, köszönjük mindazoknak, akik el tudtak jönni, imáinkban hordoztuk azokat is, akik idén nem lehettek velünk. Köszönjük Vrencsán Karcsi bácsinak, aki kilenc évvel ezelőtt megálmodta ezt a találkozót, és azóta megszakítás nélkül minden évben el tudunk jönni találkozni, ünnepelni, hálát adni és feltöltődni. Köszönjük Kajtár Arnold gyimesközéploki kántor úrnak, hogy eljött közénk és az énekszolgálatán keresztül felemelőbbé tette ünnepünket.
Málnási Demeter gyimesközéploki plébános, kosteleki plébániai kormányzó
