A zarándoklat, vagyis búcsújárás olyan lelki út, amely során a résztvevők testileg is megtesznek egy utat valamely szent helyre – és közben imával, elmélkedéssel, közösségi élményekkel gazdagodnak. A Reménység zarándoklata egy vallási és közösségi esemény, amelyet általában a katolikus egyház szervez különféle célokkal, például a békéért, az élet védelméért, a hit megújulásáért vagy a nemzeti egységért. A ministránsok egyházmegyei jubileumi találkozóján 39 gyermek és 14 felnőtt vett részt Felső-Háromszékről. Az eseményről egy résztvevő, Timár Réka-Delinke osztotta meg élményeit az ojtozi Szent Fábián és Sebestyén-plébánia Facebook-oldalán.
Hajnali 4 óra. Még sötét és csend. Egy kis csapat mégis izgatottan készül. Harminckilenc gyerek és tizenegy felnőtt indul Gyulafehérvárra Bereckből, Ojtozból, Lemhényből, Almásból, Kézdiszentkeresztről, Bélafalváról, Nyújtódról, hogy részt vegyen a ministránsok egyházmegyei jubileumi találkozóján. Ők a felső-háromszéki reménység zarándokai.
Ahogy a sötétség, a csend is hamar megtörik. Vidám beszélgetések, új barátságok születnek. Mégis, megérkezve a hosszú út után a templomtérre, minden megváltozik. Csomós László ministránslelkész, a pap bácsink fogad szeretettel, és ministránsaink komoly lelkülettel készülnek az ünnepre. Találkozhattunk a ministránstábor résztvevőivel is, akik egy gyors üdvözlés után felelősségteljesen és kötelességtudóan készítették elő az ünnepséget. Büszkén tapasztaltuk, hogy beilleszkedtek a ministránsok nagy csapatába és feladatokat vállalva mutatták meg felkészültségüket.
A templomban felemelő és szívmelengető volt látni a közel 500 ünneplőbe öltözött ministránst – egy pap bácsi meghatódva jegyezte meg, hogy életében ennyi ministránst még nem látott, és Csomós László mondta köszöntő beszédében: az egyháznak, a közösségnek szüksége van a ministránsokra, Krisztus csendes szolgálóira.
Kerekes László püspök homíliájában hallhattuk Szent Péter és Szent Pál életének öt különbégét és öt hasonlóságát. Mindketten nagy tekintélynek örvendtek az ősegyházban: Péter, mint „az apostolok feje”, Pál, mint a pogányok apostola. A püspök arra biztatott mindenkit, vigyük magunkkal a két nagy apostol szavait, vegyünk példát tanításaikból.
A szentmise után a gyerekek kérdéseket tehettek fel a püspöknek, kérdéseikből kicsengett a gyermeki tisztaság és őszinteség. A beszélgetés után Zsebe Márta, az érsekség munkatársa mutatta be a székesegyházat, majd részt vettünk a szeretetlakomán, meglátogattuk Márton Áron püspök emlékszobáját, ahol egy kedves hölgy érdekes információkat nyújtott a püspök életéről. Egy rövid szabadprogram után, ahol a gyerekek kegytárgyakat vásárolhattak, fagyizhattak a nagy hőségben, hazafele indultunk. A felnőttek fáradtan, a gyerekek felpörögve, de az út végére mindenki elcsendesedve. Istennek hálát adva érkeztünk haza, hitünket megerősítve, élményekkel gazdagodva. Köszönet és hála érte!
Timár Réka-Delinke
Fotó: Dicu Adrian, Timár Réka, Páll Adelka
