A reménység zarándokai útra keltek, és barátokra találtak. A tábor második napja a barátkozás és az ismerkedés jegyében telt – természetesen az Úr Jézussal kezdve, akinek jelenlétében szentmisével nyitottuk meg a napot.
A lelki táplálék után szívünket is közelebb vittük az ő szívéhez, barátságainkat elmélyítve és megerősítve az Isten iránti szeretetben. A nap folytatásában a testünkről is gondoskodtunk: közös étkezések, sportprogramok – köztük egy izgalmas focibajnokság – tették teljessé a programot. A közös játék nemcsak a versenyről szólt, hanem az együttműködésről, a barátság megerősítéséről is. Jó volt megtapasztalni a győzelem örömét, de még jobb volt együtt játszani, egymásra figyelve, céljainkért küzdve.
Az elődöntő izgalmai után az ebédet követően rövid szabadidőt kaptak a ministránsok, majd az időjárás miatt a bentlakásba szorultunk, ahol egy kötetlen, mégis mély beszélgetős program vette kezdetét. A „kérdezz–felelek” játék során három kérdésre kellett válaszolniuk a gyerekeknek: Miért szeretsz ministrálni? Hogyan érzed magad a ministráns közösségedben? Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Megindító volt hallani a bátor és őszinte válaszokat, tanúságtételeket. A gyerekek tanúságot tettek Istenről, beszámoltak istenélményeikről, közösségükről, és arról is, milyen jövőről álmodnak. Ha annyi pap születik majd, ahányan ma erre vágytak, biztosan nem lesz paphiány. Sőt, még az is lehet, hogy egyszer erdélyi pápa is lesz, hiszen egyik kis zarándokunk e nagy álmot fogalmazta meg. Természetesen nem mindenki választotta a papi pályát – akadt, aki muzsikus, kántor, traktorista, ralis, vállalkozó, birkózó vagy éppen nagycsaládos édesapa szeretne lenni. Közös bennük, hogy megígérték: mindent meg fognak tenni céljaik eléréséért. A tanulságos és bizalmas hangulatú beszélgetést követően csoportjátékokkal folytatódott a délután, amelyeket a beszolgáló Segítő Mária Gimnázium diákjai vezettek. A vacsora és egy kis szabadidő után közösen néztük meg A jövő kezdete című filmet, amelynek mély mondanivalója, az „add tovább” üzenete mindannyiunk szívét megérintette. A film utáni beszélgetésben abban reménykedtünk, hogy a látottak mindenkit arra ösztönöznek, hogy a jó cselekedeteket viszonzás nélkül adjuk tovább másoknak is.
Az esti imádság csendessége után mindenki nyugovóra tért, hogy kipihenje a nap élményeit – és talán már álmában is a holnapi nap közös zarándoklatát remélve, immár nem csupán útitársakkal, hanem barátokkal, közösségben, jézusi reménységgel.
Forrás és fotó: Ministráns-főlelkészség
