Anselm Grün bencés szerzetes, spirituális könyvek szerzője józan és mélyreható vezetési stílusként jellemezte XIV. Leó pápa hozzáállását. Az olasz Sir hírügynökségnek adott interjújában Grün a pápaság kezdetéről beszélt, hangsúlyozva a diszkréció, a figyelmes hallgatás és a gondoskodás fontosságát. Megállapította, hogy az új pápa nem törekszik a láthatóságra, hanem a diszkrét jelenlétet választja, ez világos irányt jelez: teret adni a lényeges dolgoknak.
A visszafogottság és a csend mint kommunikációs eszköz
Grün kifejtette, hogy minden hiteles tekintélyforma esetében gyógyító hatású, ha valaki képes távolságot tartani. Elmondta, hogy a csendben megtanulunk a lényegesre figyelni. Ebből a csendből születhetnek meg azok a szavak, amelyek valóban megérintik az embereket – különösen egy olyan korban, amelyet a túl sok beszéd jellemez.
Amikor arról kérdezték, vajon XIV. Leó kommunikációs stílusának első napjai – melyeket mély hallgatás, kevés szó és egyszerű, de kifejező gesztusok jellemeztek – a „visszalépés spiritualitásának” tekinthetők-e, Grün így válaszolt: „A pápa nem akarta képviselni magát. Egyszerűen csak jelen volt. A visszalépés mindenfajta tekintély számára egészséges dolog. Érezhető, hogy nem helyezi magát a középpontba, hanem a csendben a lényegesre nyitja meg magát. És ebből a csendből születnek azok a szavak, amelyek valóban megérintik az embereket. Ezek a józan szavak fontos üzenetet hordoznak számunkra ma, hiszen szóáradatban élünk.”
A Leó név: bátorság, világosság és folytonosság
A több mint egy évszázada nem használt név belső erőt, éberséget, valamint folytonosságot és egyházi hagyományt jelképez. Grün a név spirituális jelentését a bátorság és világosság kifejeződéseként értelmezte: „Az oroszlán tudja, mit akar. A hűség és a kapcsolatok ápolásának szimbóluma is. Ezért is illik az oroszlán képe olyan pápához, aki tudja, hová akar tartani, képes előmozdítani azt, amit helyesnek tart, ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít az emberekkel való kapcsolatoknak.”
Hivatkozott a történelem híres Leó pápáira is: például Nagy Szent Leóra, aki Attilával találkozott, és politikai üzenetet közvetített, valamint XIII. Leóra, aki megírta az első szociális enciklikát. Grün utalt arra, hogy az igazságosság – különösen egy globalizált világban – valószínűleg az új pápa számára is fontos ügy lesz.
Gondoskodás és hétköznapi gesztusok mint vezetés
A pápaság első hónapjában gyakran emlegetett kulcsszó a gondoskodás: másokról, a közösségről, a teremtett világról. Grün, aki maga is írt a gondoskodás művészetéről mint spirituális és emberi útról, ebben a pápa részéről a mai kor spirituális vezetésének egyik intuitív formáját látja.
„A gondoskodás az emberekről – és a természetről is – az élő iránti szeretetből fakad. A mély együttérzés fejezi ki. Az együttérzés minden élőlénnyel elsődleges. Ha együttérzek valakivel, akkor igyekszem a lehető legjobban gondját viselni. Az együttérzés és a gondoskodás ma alapvető attitűd minden vezető számára. Ha a pápa ezeket az értékeket megéli, akkor hiteles iránymutató lehet minden felelős személy számára – akár a politikában, akár a gazdaságban.”
A pápa hétköznapi és testvéri gesztusait – például az egyszerű ünnepléseket, az agostonos szerzetesekkel közös ebédeket, és a közös élet iránti konkrét figyelmet – Grün fontosnak tartja. Hangsúlyozta, hogy egy lelki kísérőnek el kell ismernie és támogatnia kell a mindennapi együttélést.
„Aki kísér, nem emelkedhet mások fölé, és nem zárkózhat el elefántcsonttoronyba. Meg kell osztania a mindennapokat másokkal. Csak így értheti meg igazán, mire van szükségük. Minden kísérő alapvető feladata a közösség építése.”
A pápa mint pontifex – azaz hídépítő – ma különösen fontos szerepet játszik: hidakat kell építeni emberek, népek, valamint az egyház és a társadalom különböző irányzatai között. XIV. Leó pápa tisztában van ezzel a küldetéssel, és már pápasága első lépéseiben meg is kezdte annak megvalósítását.
Tekintély alázaton keresztül
Grün atya rámutatott: minden valódi lelki tekintély az alázatból fakad, nem pedig a parancsolás vágyából. Úgy látta, hogy Leó pápasága első hónapjában a belső tekintély jeleit mutatta, amely az alázaton alapul. „Szent Benedek szerint az alázat a cellerár (a monostor gazdasági vezetője) alapvető hozzáállása. De az apát számára is elengedhetetlen: mindig tudatában kell lennie saját gyengeségeinek. Az alázat megóv attól, hogy dicsekedjünk vagy mások fölé helyezzük magunkat. Lehetővé teszi, hogy a felelősséget szolgálatként éljük meg.” Grün azzal zárta gondolatait, hogy a hatalom – ha az alázat lelkületében gyakorolják – áldássá válhat. Bár a hatalom mindig magában hordozza a visszaélés kockázatát, Leó pápa hivatalgyakorlásában megjelenik az alázat.
„Ezért bízhatunk abban, hogy az ő szolgálata sokak, és közös otthonunk számára is áldás lesz.”
sir / mg / Vatican News
Fordította: Cziple Hanna Gerda
