A katolikus egyház jubileumi évének részeként a Gyulafehérvári Caritasszal partnerségben két helyszínen ünnepelték meg az önkéntesség jubileumát. Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen a Caritas-önkéntességet ismerhették meg plébániai ifjúsági közösségek.
Sepsiszentgyörgyön március 8-án nyílt napot tartottak a Szent József-plébánia és a Gyulafehérvári Caritas Önkéntes Programjának közös szervezésében. Bogdán Beáta önkéntes-koordinátor elmondta, felszabadult és családias foglalkozás zajlott kéttucat érdeklődő jelenlétében. „A helyszínt a Szent József-plébánia emeleti közösségi terme adta, ahol az érdeklődők megismerhették a Gyulafehérvári Caritas Önkéntes Programját, betekintést kaptak az önkéntesség világába, meghallgathatták önkéntesek beszámolóit, illetve közösen kipróbáltuk A változás benned van – te benne vagy? elnevezésű kooperatív-oktató jellegű önkéntességre hangoló és érzékenyítő társasjátékunkat.”
Másnap a Caritas háromszéki önkéntescsapatának tizenöt tagja jutalomkorcsolyázáson vett részt Kézdivásárhelyen a Deme László Műjégpályán. Szép forgások, „koszorúzás” és jó hangulatú beszélgetések színesítették a vasárnap délutánt.
Székelyudvarhelyen, a Kis Szent Teréz -plébánián három önszerveződő csoport közel ötven fiatalja vett részt a Veres Réka önkéntes-koordinátor vezette érzékenyítő foglalkozáson március 13-án. „Három részből állt az együttlétünk: választ kerestünk arra, hogy kik ők, a fiatalok, hogyan határozzák meg önmagukat, milyennek látják a világunkat, hol látnak problémákat, és mit tehetnének ők ezek megoldására, enyhítésére, illetve milyennek képzelnek el egy ideális világot. Az éntől haladtunk az ideális világ felé, arra keresve a választ, hogy milyen lépéseket tehetünk a jobb irányába” – vázolt a programot Veres Réka. Elmondta, szó volt a caritasos önkéntesség működéséről, a külföldi önkénteskedési lehetőségekről.
„Arra próbáltam hangsúlyt fektetni, hogy ne gondolják, ők egyszerű emberként aligha tehetnek valamit. Ha egy gyerekre rámosolyog, ha megdicséri, lehet, olyant adott, amit ő soha otthon nem kapott. Ez apróságnak tűnik, mégis megmutat egy olyan világot, melyből eddig neki nem volt része. Ezt meg lehet és meg kell tenni. Az önkéntes időt, energiát áldoz egy ügyre, de mindenkitől azt hallom, hogy hálatelt szívvel megy haza, és a befektetett munka százszorosan megtérült. Én ezt nap mint nap tapasztalom, ezért hiszem, ha nagyon kis dolgokkal is, ha csak egy darab szemét felszedésével is, ami nem nagy dolog az óceán megmentésért, de én megtehetem, tegyem meg. Szolgáljak a magam helyén, adjam tovább a lángot, mert bármi is illik rám, legyek katolikus vagy református, legyek caritasos vagy bármi más, elsősorban ember vagyok. Az önkéntesség pedig tiszta emberség.”
A jubileumi alkalom lezártával Veres Réka így összegzett: „A fiatalok motiváltabbak lettek, tettre készek, akarnak jót tenni, nem várva érte fizetséget. Nem tudom, mennyire lesznek ebben kitartóak, de jó volt látni bennük a vágyat, a szándékot, és jó volt áldást kapni tőlük nekem, reformátusként.”
Balázs Katalin
