Laurence Freeman bencés szerzetes minden nap közzétesz egy rövid üzenetet az általa alapított szervezeten, a WCCM-en (A keresztény meditáció világközössége) keresztül. Januári üzeneteiből tett közzé néhányat a Vigilia szerkesztősége.
Hogyan foghatjuk fel az életszentséget a 21. században, abban a korban, amely már nem olyan, mint a 12. század, a hit kora, amikor az embereknek teljesen hasonló kultúrájuk volt, azonos meggyőződéseket vallottak, s ugyanúgy tapasztalták meg a szentséget és az emberi létezést? Mit jelent tehát az életszentség ebben az egészen másféle világban?
Simone Weil a modern kor egyik nagy prófétája volt, kortársa Dietrich Bonhoeffernek, a másik nagy prófétának. Azt hiszem, a világháború utolsó időszakában mindketten átalakították a teológiai gondolkodást és a keresztény identitásra vonatkozó nézeteket.
Dietrich Bonhoeffer szerint a kérdés a következő: „A világ nagykorú lett. Hogyan virágozhat a keresztény hit a szekuláris társadalomban?” Simone Weil újfajta életszentségről beszélt. Az életszentségnek arról az új formájáról, amelyet meg tudunk valósítani korunkban.
A magam részéről azt szeretném hangsúlyozni, hogy ismét kapcsolatba kell kerülnünk saját szemlélődő hagyományunkkal. A szemlélődő hagyomány mindig is nagy figyelmet szentelt a szentség kérdésének, mind az emberi életszentségnek, mind Isten szentségének. A szemlélődő imádság utat nyit a szemlélődő élet felé. Az emberek néha megkérdezik, mi a különbség a szemlélődő imádság és a szemlélődő élet között. A legegyszerűbb válaszom: a szemlélődő imádság szemlélődő életre vezet.
Forrás: Vigilia
