Giuseppe Palmieri 1674-ben az olaszországi Genovában született. Mivel már csecsemőkorában árván maradt, egy rokona fogadta magához és nála nevelkedett. Miután nagybátyja is elhunyt, egy ismeretlen toszkán festő vette pártfogása alá, akitől a képzőművészeti alapismereteket elsajátította és körbeutazhatta Olaszországot. A Genovába való visszatérése után Domenico Piola műhelyének tagjává vált. Jellemző volt rá a mély vallásos lelkület, amelynek hatására fizetés nélkül is dolgozott, például a kapucinusok kolostorai számára készült munkáit így készítette. A következőkben az olasz barokk festő egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely egy szent vértanúságát örökíti meg. Szent Sebestyén a 3. században élt keresztény mártír. A Diocletianus római császár által elrendelt keresztényüldözések idején adta életét a hitéért.
Sebestyént tekinthetjük a keresztény szentek közül az egyik legismertebbnek és a legnépszerűbbnek. Főleg járványok idején kérték az ő segítségét, közbenjárását már a 4. századtól kezdődően. A képzőművészetet is sok esetben inspirálta Sebestyén vértanúsága. Életét főként legendákból ismerjük, amelyek tehetséges szónokként mutatják be személyét. Hite miatt került a császár elé, ahol halálra ítélték. A legendák megegyeznek abban, hogy a szentet egy fához vagy karóhoz kötözve akarták halálra nyilazni. Minthogy azt hitték, hogy valóban meghalt, otthagyva végül egy jámbor asszony mentette meg az életét. Miután újra megjelent, mint halálból feltámadottat kezdték tisztelni. Sebestyén vértanúsága a keresztény hit azon misztériumát hivatott bemutatni, amely szerint a Krisztusban hívők elnyerik méltó jutalmukat, és a halál nem jelenti az éltük végét.
Giuseppe Palmieri festményén Sebestyén mártíromságát láthatjuk. A kompozíció középpontjában a fához kötözött, nyilakkal átszúrt teste látható, amely belülről világítja meg a festményt. Ez a világosság jelzi azt a mennyei dicsőséget, amelyben majdan a mártír részesül. A háttérben bal oldalon levetett ruhája látható, amely a földi vagyontól való megfosztást jelképezi. A jobb oldalon a dolgukat végzett emberek csoportja rajzolódik ki, akik otthagyták a haldoklót. Sebestyén szeme az égre, vagyis Istenre tekint, akiért képes akár az életét is áldozni.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/03-as számában.
