Karácsonyváró, karácsonyi hangversennyel készült — az előző évekhez hasonlóan — a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar. Az ünnepi koncertet egykori és jelenlegi kórustagoknak, barátaiknak, segítőiknek ajánlották, és bemutatták makói, szegedi és szovátai helyszíneken. A kóruséneklés lelki élményéről Nagy Éva M. Vera SSND osztja meg gondolatait.
A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Karnak és a kóruscsaládnak a karácsonyi éneklései óriási élményt jelentettek sokaknak. Elsősorban az éneklőknek, de mindannyiszor azoknak is, akik nyitott szívvel befogadták a zengő harmóniákat, a csodaszép műveket, és inspirálták az átéléssel, odaadással éneklő gyerekeket, fiatalokat. Mindenki ajándékozó és megajándékozott volt egyben.
A kóruséneklésben átélhető a mennyország – pillanatokra: a közösen megteremtett mű katarzisa bepillantást enged az angyali létállapotba. Úgy képzelem, hogy amit a kóruséneklésben átélünk pillanatokra, az a menyországban állandó állapot. Ezért az élményért érdemes sok erőfeszítést tenni. Amíg a harmónia, a kórushangzás összecsiszolódik, sok-sok gyakorlás vezet: áldozat, odaadó munka, sziszifuszi kitartás. Ami megszületik, az viszont ajándék.
Makói, szegedi és szovátai szép éneklések emlékét őrizzük 2024 karácsonyáról. A makói Szent István-templom, a szeged-alsóvárosi ferences templom, és a hazai, szovátai Szentháromság-templom sok-sok jó emberrel telt meg csordultig. Találkozások kísérték a kórus éneklését: az iskolanővérek iskolái, befogadó családok, a Bartók Béla Nőikar, a Magyar Művészeti Akadémia, Rozgonyi Éva, Liszt Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas karnagy. Szovátán volt kórustagok kiskórusai is megzendültek, illetve a szülői kórus is, majd a közös éneklés a megérintődés könnycseppjeit csalta a szemekbe.
Hálás a szívünk a nagyszerű gyermekekért, munkatársakért, a szép művekért, a lelkes támogatókért, családokért, a templomi közösségekért, a befogadásért, az elmúlt 20 évért.
Nagy Éva M. Vera SSND
