Szent István első vértanú ünnepén a szentatya a római Rebibbia börtön új szárnyában megnyitotta a 2025-ös jubileumi szentév második kapuját, ahol szentmisét is ünnepelt a rabokkal. A szentévek történetében ez az első alkalom, hogy egy pápa börtönben nyit meg szent kaput.
„Azt akartam, hogy a második szent kapu, amelyet megnyitok, itt, egy börtönben legyen” – hangsúlyozta Ferenc pápa. A remény jubileuma alkalmából az első szent kaput, karácsony éjjel a Szent Péter-bazilikában nyitotta meg a szentatya. Ferenc pápa a római Rebibbia börtönbe érkezve arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy megnyíljon az ottani ajtó. A börtön Miatyánk kápolnájában hangsúlyozta, hogy szeretné, ha mindenkinek „lehetősége lenne arra, hogy kitárja a szíve ajtaját, és megértse, hogy a remény soha nem csal meg”.
Miután a szentatya maga is átment a szent kapun, a börtönkápolnában misét mutatott be. Homíliájában Ferenc pápa reflektált látogatásának történelmi okára, és „a nyitás gyönyörű gesztusának” nevezte azt. De Ferenc pápa az ajtók egyszerű kinyitásánál is többre biztatta a jelenlévő foglyokat: nyissák meg a szívüket. A testvériség nyitott szívekből áll – mutatott rá beszédében.
A szentatya szabadon elmondott beszédében figyelmeztetett a zárt, kemény szívekre, amelyek megakadályozzák, hogy éljünk. Kifejtette, hogya jubileum év kegyelmet ad nekünk, hogy „kitárjuk” szívünket a reményre. A remény még a legnehezebb és változó időkben sem okoz csalódást.Ferenc pápa a reményt a parton lévő, kötéllel biztonságosan kikötött horgonyhoz hasonlította. „Néha a kötél kemény – folytatta – »és fáj tőle a kezünk«. Ám a remény horgonya még ezekben a pillanatokban is előrevisz minket, mert mindig van valami előttünk.”„Amikor a szívek bezárulnak, keménnyé válnak, mint a kő; elfelejtik a gyengédséget” – figyelmeztetett a szentatya. Ezért van szükség arra, hogy szívünk ajtaját nyitva tartsuk, még a legnehezebb helyzetekben is. A jelenlévő foglyokat arra hívta, hogy legyenek nyitottak a reményre, és bátorította őket, mondván: „mindenki tudja, hogyan kell ezt megélni”.
Ferenc pápa azt is kifejtette, hogy mindenki tudja, hogy ha a szíve egészen vagy félig zárva van. Befejezésként arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az általa megnyitott szent kapu „a szívünk ajtajának jele”. A pápa ismét imákat kért, és megerősítette a jelenlévőket abban, hogy ő is valóban imádkozik értük, „ez nem csak egy szófordulat”. A szentmise végén a foglyok és az őrök közül néhányan ajándékokat nyújtottak át a pápának, köztük a szent kapu kicsinyített másolatát, amelyet a börtönben lévő férfiak készítettek menekültek csónakjaiból származó fából, a női foglyok pedig egy kosarat ajándékoztak neki, amelyben olaj, sütemények és kerámiák voltak.
A börtönigazgatóság egy volt börtöntiszt, Elio Lucente festőművész Krisztus mint Megváltó című festményét adjándékozta Ferenc pápának, a szentatya pedig egy pergament adott át a börtönnek, amely megemlékezik az ünnepi eseményről.
Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Kuzmányi István/Magyar Kurír
