A Fabbrica di San Pietro, a vatikáni Szent Péter-bazilika évszázados műhelye november 29-én sajtóközleményben tudatta, hogy fél éves munkát követően ismét megnyitották a látogatók előtt a jobboldali templomhajó első, Cappella della Pietà, Piéta kápolnáját, ahol Michelangelo Buonarroti alkotását őrzik. Ez idő alatt kicserélték a régi biztonsági üveget újabb és erősebb golyó- és ütésálló üvegre, amely egyúttal nagyobb átláthatóságot biztosít a szemlélőnek, illetve új megvilágításban szemlélhető a világ egyik legismertebb szobra.
A két és fél centiméter vastag, 50 négyzetméter felületű, közel három és fél tonna súlyú, 9 rétegben préselt üveg nemcsak biztonságosabb a réginél, hanem nagyobb átláthatóságot biztosít, mint a korábbi. Az eredeti üveget 1973-ban szerelték fel, miután 1972. május 21-én egy férfi kalapáccsal megrongálta a szobrot. 51 év után jött el ismét az idő, hogy mintegy „új szemüvegen át” szemléljük a nagy firenzei mester halhatatlan alkotását.
Michelangelo 1475-ben született apja Firenze melletti capresei uradalmában. A kor szokása szerint egy dajkára bízták szoptatását és nevelését, akinek családtagjai nemzedékek óta kőfaragók voltak. Michelangelo gyerekkorában tanult meg követ faragni tejtestvérei között. Édesanyját hatévesen vesztette el, aki 24 éves korában szülte őt. Ez a gyermekkori anyakép mindig megmaradt a szívében, amit az évek alatt egyre inkább betöltött az „anya”, Jézus anyja, Szűz Mária. A mélyen vallásos Michelangelo – aki önmagát kezdettől fogva szobrásznak tartotta – hamar kinőtte Ghirlandaio mester festőiskoláját és még kamaszkorában beállt a firenzei Medici kertbe, ahol hamar felfedezték rendkívüli tehetségét. 21 évesen érkezett Rómába, ahol Jean de Bilhères de La Groslaye, francia bencés bíboros – VIII. Károly francia király szentszéki nagykövete, egyúttal a frankok nemzeti kápolnájának a főpapja – megbízta, hogy a Szent Péter-bazilika mellett álló említett Szent Petronilla-kápolnában álló síremlékéhez készítsen egy Pietá szobrot.
Amikor megkapta a megbízást, Carrarrába utazott és ott maga választotta ki a legmegfelelőbb színű és erezetű márványt, hogy abból faragja ki egymaga – segéd nélkül – a halott Istenfiát ölében tartó Szűz Máriát. Mária úgy fogadja ölébe a gyermekét, ahogy 33 évvel korábban a szívébe fogadta őt – mindörökre. Michelangelo egy fiatal anyát ábrázol, öntudatlanul is a lelkében hordott korán elvesztett édesanyja vonásaival. Az örökfiatal anya most is a titkon töpreng, de immár nem a születés, hanem a halál misztériumán, s miként egykor újszülöttjét odaadta-átengedte a világnak, most visszaveszi jobb karjának féltő mozdulatával, de balja egyúttal adja-nyújtja ismét a világnak, de leginkább az Atyának, hogy ismét életre támadjon. Michelangelo 22 évesen fog hozzá a faragáshoz, két év alatt kész is lesz vele, és 1499-ben avatják fel a Cappella Palatina Francorumban, a Szent Petronilla-körtemplomban.
Amikor az új Szent Péter-bazilika építése miatt ezt az ősrégi kápolnát lebontották, átvitték a szobrot az új templomba, de csak 1749-ben, éppen 250 évvel elkészülte után – ráadásul éppen december 3-án – helyezték el a mai helyén, a Szent Kereszt – mai nevén Piéta – kápolnában. Ennek a kisebb méretű kápolnának a mennyezetét Giovanni Lanfranco barokk festő korábban – 1629 és 1632 közt – Krisztus szenvedéstörténetének a jeleneteivel festette ki, amit most a védőüveg féléves átépítése során restauráltak. Így most a Piéta kápolna egésze megújult formában várja a szentév zarándokait, hogy mielőtt még a Szent Péter sírjához érnének, előtte megváltásunk drága árát, az Üdvözítő halálát szemléljék csendes imádságban Michelangelo Piétája előtt.
Forrás: (vl)/Vatican News
