Talán az itt és mosttal van a legtöbb bajunk. Advent első vasárnapja van, és szokás szerint ünnepi árban úszik minden, a heti nagybevásárlást már bizony Mikulás-csokikat és fenyőfadíszeket kerülgetve ejthetjük meg. Lehet ennek kapcsán nemtetszésünket kifejezni, de attól a tény még nem változik: ilyen az adventünk külső környezete, és ebben kell várakoznunk, készülnünk. De vajon hogyan lehet és hogyan tudunk hangolódni – egyénileg, családosan vagy szerzetesközösségben?
Az advent mint az új liturgikus év kezdete, annak a lehetőségét kínálja a hívő ember számára, hogy a várakozás, a csendes imádság, a bűnbánat és az Istennel való közvetlen találkozás kerüljenek életének középpontjába. Az adventi időszak minden pillanata arra szolgál, hogy felkészüljünk Jézus Krisztus születésére, hogy megújuljon a kapcsolatunk vele, elmélyüljön hitünk és szeretetünk.
Hogy ezen felül mi az, ami a szociális testvérek adventjét jellemzi? Nyilván a böjt és a mértéktartás is szerepet kap, mivel ezek a gyakorlatok segítenek a lelki tisztulásban és a szív nyitottságának megteremtésében. Ez nem csak ételmegvonásról szól, hanem a fölösleges beszédtől való tartózkodás, időben való lefekvés vagy a modern technika kínálta eszközök használatának a ritkítása.
Valójában minden advent más, mert minden évben a lelki életben nap mint nap kimunkált énünk többletével törekszünk az Isten elé járulni. A külső feladatok, szolgálatok mellett a mi adventünk elsősorban a belső készülődésről szól. A közösség tagjai tudatosan törekednek arra, hogy a mindennapok rohanó tempója mellett megőrizzék a lelki békét, és lehetőséget adjanak maguknak arra, hogy Istenre figyeljenek, várjanak és készüljenek a karácsony szent titkára. Az adventi időszak tehát olyan alkalmat teremt, amelyben a testvérek lelki elmélyülése és az önreflexió fontossága kerül előtérbe. A várakozás nemcsak külső események, hanem egy belső, személyes találkozás előkészítése is.
A napi zsolozsma (laudes és vesperás) és a közösségi imákon kívül a közösségi kápolnában szombaton este, sötétedés után, de még a vesperás előtt, a Rorate cœli de super éneklése közben meggyújtjuk a soron levő adventi gyertyát. Az adventi időszakra eső közösségi lelki nap, ami tulajdonképpen az év elején megkezdett Szent Benedek-i „humilitas” lelkületének az elmélyítését szolgáló lelki napok sorozatába illeszkedik bele, arra hivatott, hogy segítse a testvéreket abban, hogy egy közös lelki utat járjunk, abban megerősödjünk. A hajnali roráté-miséken való részvételünkkel eljövetele utáni vágyunkat szeretnénk kifejezni és megerősíteni.
Több testvér egyénileg is vállalt imát ebben az időszakban a jelenlegi hazai és a nemzetközi politikai helyzet jóra fordulásáért, a világgazdasági helyzet helyreállásáért, a háború és természeti csapások megszűnéséért. Mivel az eucharisztia lelki életünk forrása, a napi közös szentségimádás is beletartozik lelki készületünk sorozatába.
Szabályzatunk szellemében adventben hangsúlyosabban törekszünk olyan közösségi légkör megteremtésére, amely előmozdítja egyesek önértékelését, személyes ajándékaink kölcsönös felfedezését, kibontakozását és jóra való törekvését. Alapítónk, Slachta Margit mondta, hogy „addig éljen a Társaságunk, amíg a szeretetnek a hordozója!” S mivel karácsonyt mint a szeretet ünnepét emlegetik, megvan ez a két jó okunk arra, amiért a közösségi együttlétek, valamint a közösség építése is fontos része legyen ennek az időszaknak. Advent előtti közösségi esténken kihúzzuk valamelyik testvér nevét azzal a szándékkal, hogy a várakozás ideje alatt imában hordozzuk, figyelünk rá, támogatjuk és segítjük, hogy ki tudjon tartani adventi elhatározásaiban. Az „őrangyalok” leleplezése a karácsonyi ebéd után történik.
Mivel az adventi időszak a mások iránti szeretet és odaadás mélyítésére is hív, kifelé, a mások szolgálata is hozzá tartozik az adventi készületünkhöz. Ez abban realizálódik, hogy több helyszínen (idén Csíkszereda és környéke, Szászfenes) heti gyakorisággal vállalkoznak testvérek arra, hogy ennek a liturgikus időszaknak a témáit dolgozzák fel a csoportos lelki programok alkalmával, ezzel segítve másokat is abban, hogy közelebb kerüljenek a karácsony titkához. Idén különösen – az elcsendesedésen kívül – arra is szeretnénk hívni a résztvevőket, hogy ezeken az imaesteken megtalálják lelkük békességét, hogy lelki megújulásban legyen részük, hogy remény támadjon a szívükben és megtapasztalják, hogy Emmanuel annyit tesz, mint velünk az Isten! A szegények, elhagyatottak felé fordulás egy másik konkrét módja annak, ahogyan a saját és mások belső lelki megtérését előmozdítjuk. Van közöttünk, aki adventi feltételként arra vállalkozik, hogy olyan betegeket keres fel, akiknek nincs senkijük és magatehetetlenek. A rájuk való figyelés és gondoskodás által tesznek eleget annak a krisztusi felszólításnak, hogy „Éhes voltam, és adtatok ennem.Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok” (Mt 25,35–36).
Természetesen a karácsonyra való készületünkhöz hozzátartoznak olyan külsőségek is, mint a takarítás, bevásárlás, sütés-főzés, karácsonyfa beszerzése. De mindezt a konzumizmus szellemétől elhatárolódva, máriás lelkülettel igyekszünk tenni.
Adventben Krisztus földi születésének ünnepére készülünk, aki Isten ajándéka az eltévelyedett ember számára. Ebben az adventben fedezzük fel újra Isten minden értelmet meghaladó és pazarlásig túlcsorduló szeretetét! Engedjük, hogy szeressen minket az Isten!
Imre Edit SSS
Az írás megjelent a Vasárnap hetilap 2024. december 1-jei lapszámában, az Advent itt és most című összeállítás részeként.
