Tíz kórusnak, illetve több mint kétszáz énekkari tagnak a fellépésével szervezték meg november 23-án, szombaton a váradi egyházmegyei kórustalálkozót a nagyváradi római katolikus székesegyházban.
„Az egyházzene feladata, hogy megérintse a hallgatóságot visszatükrözve a szertartás imáinak, méltóságának és szépségének értelmét.“ (XVI. Benedek pápa)
Az egyházzene hidat épít a földi és a mennyei valóság között: nemcsak kíséri a liturgiát, hanem annak szerves része, segít abban, hogy Istenhez emeljük a szívünket, kifejezzük hálánkat és megfogalmazzuk kéréseinket. Ilyen megfontolásból Szent Cecíliának, az egyházzene védőszentéjnek ünnepét követő szombaton, november 23-án 10 és 14 óra között a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a székesegyházban újra megszervezte az egyházmegyei kórustalálkozót.
Egyházi kultúránk talán a legtöbbekhez elérő részét az egyházzene képezi, amely azért is bír különös értékkel, mert a liturgián kívül, önállóan is megállja helyét, felkeltve hívő és akár nem hívő szomját, hogy elinduljon az élő víz forrásához.
Ének, szépség, harmónia isteni tulajdonságok, minden kórus minden énekében Istenre kell rátalálnunk, az ő szépségére, harmóniájára, tisztaságára és szentségére, mondta többek között Pék Sándor, a nagyváradi székesegyház plébánosa, az alkalom házigazdája, aki az egyházmegye főtemplomában köszöntötte a hallgatóságot és a tíz kórus több mint kétszáz énekkari tagját, akik dalaikkal dicsőítették Istent.
Fotó: Ciucur-Losonczi Antonius
Forrás: nagyváradi egyházmegye
