A Vasárnap 2024/46-os számának Fókusz-rovatában a művészet, a szakrális, vallásos művészet témáját alkotók, tanárok segítségével jártuk körbe. Forró Ágnes képzőművész nemcsak alkot, hanem művészetterápiával is foglalkozik, sérült, beteg emberek lelkét ,,simogatja” a művészet, a kreativitás eszközeit a kezükbe adva. Az ő gondolatait olvashatják.
A képzőművészetet mint terápiát több összefüggésben is értelmezhetjük, például mint művészetet a művészetért, az emberért, az egészségért. A művészetnek sajátos tulajdonságai vannak, gyógyíthat, de segíthet a betegség megelőzésében is. Átalakíthatja az ember környezetét, biztosíthatja a békés, kiegyensúlyozott életet. Mindez szükséges ahhoz, hogy a test és a lélek összhangban legyen.
Ezt a terápiát először C. G. Jung svájci pszichiáter, pszichoanalitikus alkalmazta a 20. század első felében a háborús traumákon átesett katonák körében. Ő maga is festett és szobrászkodott. Klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal.
A képzőművészeti terápia a pszichoterápia egyik formája, amely ma már jól bevált kezelési módszer. Segít kifejezni az ember tudatalattiját, segít legyőzni a belső feszültséget, vagy épp ellenkezőleg, kiprovokálja a lelki blokkot okozó elfojtott érzelmeket.
A művészetterápia nem csak a krónikus pszichiátriai problémákkal küzdő személyek kiegészítő kezelése. Gyerekek esetében a terápia kezdeti szakaszaiban látványosabb hatást lehet elérni, mint a felnőtteknél, mert számukra a festés-rajzolás természetes, ösztönös. Általában a felnőtt páciens, amikor hozzám kerül a műterembe, magyarázkodik, hogy nem tud rajzolni, festeni, nincs képzelőereje. Mégis mi az, ami megmozgatja, előhívja azt a képi világot, amit a papíron meg tud valósítani? A művészeti tevékenység képezi a gyógyító erőt. A páciens saját ütemében dolgozik olyan eszközökkel, amelyeket a legmegfelelőbbnek talál képi kifejezéséhez. Tehát: művészetterápiás foglalkozáson a páciens a belső érzéseiből hozza a témát. A terapeuta szerepe a kreatív folyamatok elősegítése és a páciens bátorítása.
A pszichés betegek által készített rajzok egyik legfontosabb képi kifejeződése a rajz groteszk aránytalansága (szélesebb figurák), a túldíszítettség, a marginális elhelyezés, az átlósan rendezett kompozíció és az ábra üresen hagyása. Vonalvezetésük vastag és kontúrozott. A képi kifejeződés formai elemei a geometrizálás, a sematizmus, stilizálás, a szimbolizmus meg a horror vacui jelenség (a teljes szabad felület kitöltése, pl. növényi ornamentikával), a mikropszia alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy egy egész nagy felületet icipici, három centiméternél kisebb elemekkel töltenek be.
Különböző más jelek, szimbólumok is megjelennek alkotásaikban: az emberi lény különböző állati vagy növényi lénnyel keveredik, amelyből egy képzeletbeli szörny születik. Jellemző, hogy a betegek – bárkinek a portréját is fessék meg, legyen az a saját arcképük vagy a mellettük ülő páciens –, mindig ugyanazt az arcot jelenítik meg, függetlenül attól, hogy férfiról vagy nőről, gyerekről van-e szó. A nyakuktól levágott fejek, a szem, a száj és az orr olyan terekben való megjelenése, ahol egyébként semmiféle keresnivalójuk nincs, a belső keretezés, az erős színek (vörös, zöld, sárga, kék) használata egyaránt fellelhető a munkákban.
Általánosságban elmondható, hogy a művészetterápia lehetőséget ad arra, hogy a páciens megtapasztalhassa kreatív erejét és azt személyiségfejlődésének szolgálatába állítsa; megtanulhassa megérteni, elfogadni, kontrollálni indulatait; elengedni szorongásait, félelmeit; feszültségeit pozitívabb formában kifejezni; alkalmazni alapvetőbb társadalmi szabályokat stb.
Forró Ágnes
