Ferenc pápa november 9-i keltezéssel levelet tett közzé, melyben elrendeli, hogy a 2025-ös szentévtől kezdődően a katolikus részegyházak évente egy napon, november 9-én, a lateráni bazilika felszentelésének évfordulóján közösen emlékezzenek meg saját helyi egyházuk szentjeiről, boldogjairól, tiszteletreméltó személyeiről és Isten szolgáiról.
Minden keresztény ember közös hivatása az életszentség
Levele kezdetén Ferenc pápa a Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítását idézi, mely a II. vatikáni zsinat szellemében minden keresztény ember közös küldetését az életszentségre szóló egyetemes hivatásban látja (LG 40). Minden keresztény ember arra hivatott, hogy befogadja Isten szeretetét, mely „a Szentlélek által kiáradt a szívünkbe” (vö Róm 8,5). Az életszentség ugyanis ahelyett, hogy emberi erőfeszítés gyümölcse lenne, inkább teret ad Isten művének az ember életében. Sok emberben felismerhetjük ugyanis a keresztény erényeket, a hit, a remény és a szeretet tanúságtevőit, így a házastársakban, akik hűségesen élték meg szeretetüket, nyitottan az élet felé; azokban a férfiakban és nőkben, akik különböző foglalkozásokban támogatták családjukat és együttműködtek Isten országának terjesztésében; a serdülőkben és fiatalokban, akik lelkesen követték Jézust; a papokban, akik szolgálatuk révén Isten kegyelmi ajándékait árasztották Isten népére; a férfi és női szerzetesekben, akik az evangéliumi tanácsok követésében a Krisztus jegyes élő képei lettek. A pápa nem feledkezik a szegényekről, betegekről és a szenvedőkről sem, akik gyengeségükben az isteni mesterben találtak támogatásra. Ez az a „hétköznapi” és „szomszédos” életszentség, amelyben az egyház az egész világon mindig is gazdag volt.
Merítsünk ösztönzést az életszentség nagyszerű példáiból
Ferenc pápa levele azt kéri, hogy hivatásunk szerint merítsünk ösztönzést a szentség e modelljei által, amelyek közül mindenekelőtt a Krisztusért vérüket ontó vértanúk emelkednek ki, akiket a keresztény élet példájaként és közbenjáróinkként avattak boldoggá és szentté. Gondoljunk továbbá a tiszteletreméltó férfiakra és nőkre, akiknek hősies erénygyakorlását már elismerték, valamint azokra a különleges körülmények között élőkre, akik életüket az Úrnak és testvéreiknek szentelték, valamint azokra az Isten szolgáira, férfiakra és nőkre, akiknek boldoggá avatási ügyeik folyamatban vannak. Ezek jól mutatják, hogy az életszentség tanúságtétele jelen van korunkban is, melyben ők fénylő csillagokként ragyognak, miközben megjelölték a helyi egyházak tapasztalatát és egyidejűleg megtermékenyítették a történelmet. Ők mindnyájan barátaink és útitársaink, akik segítenek keresztségi hivatásunk teljes megvalósításában és felmutatják az egyház legszebb arcát, mely szent és a szentek anyja.
A részegyházak saját és közös tisztelete az életszentség nagy példái iránt
A liturgikus év során az egyház előre meghatározott időpontokban és módokon nyilvánosan tiszteli a szenteket és a boldogokat. A pápa számára azonban fontosnak tűnt, hogy az összes részegyház egyetlen napon emlékezzen a szentekre és a boldogokra, a tiszteletreméltó személyekre és Isten szolgáira. A pápa nem kéri, hogy új emléknapot iktassanak be a liturgikus naptárba, hanem hogy a liturgián kívül megfelelő kezdeményezésekkel népszerűsítsük, vagy azon belül – például a szentbeszédben vagy más megfelelőnek ítélt időben – idézzék fel azoknak a tanúságtételét, akik a helyi egyház útját és lelkiségét jellemezték. Ezért a szentatya arra buzdítja a részegyházakat, hogy 2025 következő jubileumi évtől kezdődően minden év november 9-én, a lateráni bazilika felszentelésének ünnepén tisztelettel emlékezzenek meg ezen személyek életszentségéről.
Ápoljuk Krisztus rendkívüli tanítványainak emlékét!
Ez lehetővé teszi az egyes egyházmegyei közösségek számára, hogy újra felfedezzék vagy továbbra is ápolják Krisztus rendkívüli tanítványainak emlékét, akik a feltámadt Úr jelenlétének élő jelét hagyták maguk után, és ma is biztos vezetők az Isten felé vezető közös úton, oltalmazva és támogatva bennünket. Ennek érdekében a püspöki konferenciák lelkipásztori jelzéseket és iránymutatásokat dolgozhatnak ki és javasolhatnak a hívő közösség számára. A szentek, akikben a sokféle isteni kegyelem csodái ragyognak, ösztönözzenek bennünket az Istennel való bensőségesebb közösségre és szítsák fel bennünk az eljövendő ország vágyát, hogy velük együtt énekeljük a magasságbeli dicséretét.
