A pápa csütörtökön délben, szeptember 26-án érkezett meg a Cercle Cité-be, a Luxemburg városának szívében található történelmi épületbe, ahol a miniszterelnök, a polgármester, valamint a nagyherceg és felesége fogadták. A nagyteremben közel 300 személy várta a pápát, köztük a politikai és vallási hatóságok, a diplomáciai testület, a civil társadalom és a kultúra képviselői, valamint vállalkozók.
Mindössze tizenhárom nappal távol-keleti látogatásáról visszatérve Ferenc pápa ismét útnak indult, mégpedig Nyugat Európába, hogy négy nap alatt két országot is felkeressen. Ferenc pápa 46. apostoli útja során Luxemburgot és Belgiumot látogatja meg. Amint az már a szentatya megszokott programja, ezúttal is a Szűzanya segítségét kérte szeptember végi apostoli útjához, amikor szerda délután felkereste a Santa Maria Maggiore Pál kápolnáját, ahol a Salus Populi Romani kegykép előtt imádkozott látogatása lelki sikeréért.
Luxemburgi első beszédében Ferenc pápa az ország sajátos történelmi és földrajzi adottságaiból indult ki, hogy megfogalmazza üzenetét az európai társadalmi elöljáróknak. Rámutatott, hogy „sürgősen szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandóak legyenek tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, és ehelyett biztonságot és békét építhetnek mindenki számára.” Kiemelte az egyház szociális tanítását, mondván: „Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma képes az emberi lelket mélyrehatóan átalakítani, a legnehezebb helyzetekben is képessé tenni arra, hogy jót tegyen, hogy kioltsa a gyűlöletet és megbékítse a konfliktusban lévő feleket.”
Luxemburg sajátos helyzete
A sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt a különböző nyelvi és kulturális területek határán Luxemburg gyakran találta magát Európa legjelentősebb történelmi eseményeinek keresztútjában. A múlt század első felében kétszer is el kellett viselnie az inváziót és a szabadságától és függetlenségétől való megfosztást – kezdte beszédét Ferenc pápa a hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőihez. Rámutatott, hogy amikor a konfrontáció és az erőszakos szembenállás logikája érvényesül, akkor a konfliktusban lévő hatalmak határán található területek végül akaratuk ellenére erősen bevonódnak. Ám amikor végre újra felfedezik a bölcsesség útjait, és az ellenállást az együttműködés váltja fel, akkor ugyanezek a határterületek válnak a legalkalmasabbakká – és nem csupán szimbolikusan –, hogy azonosítsák a béke új korszakának szükségleteit és a követendő utakat – emelte ki a pápa.
Nem a terület nagysága és nem a lakosság száma az, ami nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy egy állam fontos szerepet játsszon a nemzetközi színtéren, vagy hogy gazdasági és pénzügyi központtá váljon. Ehelyett a pápa szerint a bölcs intézmények és törvények türelmes megalkotása az, amely a személyt és a közjót helyezi a középpontba, azáltal, hogy az állampolgárok életét a méltányosság és a jogállamiság szempontjai szerint szabályozza, megakadályozva és ellensúlyozva a diszkrimináció és a kirekesztés veszélyeit.
Felhívás a népek közötti testvéri kapcsolatok kialakítására
Ferenc pápa ismételten felhívást intézett a népek közötti testvéri kapcsolatok kialakítására, hogy mindenki részese és főszereplője lehessen az átfogó fejlődés szervezett folyamatának. Az Egyház szociális tanítása rávilágít az ilyen fejlődés jellemzőire és annak elérése módjaira. A pápa ennek a tanításnak az útját követi, két fő témát kifejtve: a teremtett világ iránti gondoskodást és a testvériséget. Valójában ahhoz, hogy a fejlődés hiteles és egységes legyen, nem szabad kifosztanunk vagy lerombolnunk közös otthonunkat. Hasonlóképpen nem szabad magukra hagynunk a peremre szorult népeket vagy társadalmi csoportokat. Ne felejtsük el, hogy a gazdagsághoz felelősség is tartozik – emlékeztetett a pápa. Ezért állandó éberséget kért, hogy a leghátrányosabb helyzetű nemzeteket ne hanyagolják el, és segítsék felemelkedésüket elszegényedett helyzetükből. Ez az egyik módja annak, hogy csökkenjen a gyakran embertelen és veszélyes körülmények között kivándorolni kényszerülők száma. Luxemburg sajátos történelmével és földrajzi fekvésével, ahol lakosságának közel fele Európa más részeiből és a világ többi részéből érkezik, segítsen és legyen példamutató a migránsok és menekültek befogadása és integrációja terén.
Felfelé kell emelnünk a tekintetünket
Ferenc pápa ezt követően sajnálatának adott hangot, hogy még az európai kontinensen is újra felbukkannak a szakadások és ellenségeskedések, amelyeket ahelyett, hogy kölcsönös jóakarat, tárgyalások és diplomáciai erőfeszítések alapján oldanának meg, nyílt ellenségeskedést eredményeznek, amely pusztuláshoz és halálhoz vezet. Úgy tűnik, hogy az emberi szív nem mindig emlékszik a múltra, és időnként eltéved, és visszatér a háború tragikus útjára. Felfelé kell emelnünk a tekintetünket, hogy meggyógyíthassuk ezt a veszélyes szindrómát, amely a nemzetek súlyos megbetegedéseit okozza, és azzal a kockázattal jár, hogy hatalmas emberi áldozatokat és további értelmetlen mészárlásokat hozó kizsákmányolásokba vetik őket. Szükségünk van arra is, hogy a népek és vezetőik mindennapjait nemes és mély lelki értékek motiválják. Ez megakadályozza, hogy az értelem behódoljon az őrültségnek, és hogy elkövessük ugyanazokat a hibákat, mint a múltban, olyan hibákat, amelyeket még tovább súlyosbít az emberi lények által birtokolt jelenlegi nagyobb technológiai erő – figyelmeztetett a pápa.
Majd így folytatta beszédét a luxemburgi hatóságok képviselőihez: „Azért vagyok itt, hogy tanúságot tegyek arról, hogy az Evangélium az élet forrása és a személyes és társadalmi megújulás örökké friss ereje. Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma képes az emberi lelket mélyrehatóan átalakítani, a legnehezebb helyzetekben is képessé tenni arra, hogy jót tegyen, hogy kioltsa a gyűlöletet és megbékítse a konfliktusban lévő feleket. Luxemburg mindenkinek meg tudja mutatni a béke előnyeit a háború borzalmaival szemben, a migránsok integrációját és támogatását a szegregációjukkal szemben, a nemzetek közötti együttműködés előnyeit a megkeményedő álláspontok, valamint az önző és szűklátókörű vagy akár erőszakos saját érdekek érvényesítése káros következményeivel szemben.”
Szolgálni
Valójában sürgősen szükség van arra, hogy a hatalommal rendelkezők határozottan és türelmesen őszinte tárgyalásokat folytassanak a nézeteltérések megoldása érdekében, valamint hajlandóak legyenek tisztességes kompromisszumokra, amelyek semmit sem ásnak alá, és ehelyett biztonságot és békét építhetnek mindenki számára. Ferenc pápa beszéde végén utalt apostoli látogatása mottójára: „Szolgálni”. Ez közvetlenül utal az egyház küldetésére, amelyet Krisztus, a szolgává lett Úr küldött a világba, ahogy az Atya küldte őt. Kérte, ne feledjék, hogy ez a „szolgálatra” elhívás mindannyiunk számára a legmagasabb rangú nemesi cím, a fő feladat, a mindennap követendő életforma. Adja Isten, hogy mindig örömteli és nagylelkű szívvel szolgálhassunk. Szűz Mária, Jézus Anyja, a szenvedők vigasztalója, Luxemburg állam és ország védőszentje őrködjön Luxemburg és a világ fölött, és nyerje el Jézustól, Fiától a békét és minden jót. Isten áldja meg Luxemburgot! – zárta beszédét Ferenc pápa.
Forrás: Somogyi Viktória/Vatican News
