A New Yorkban évente megtartott Met Gala az év legdivatosabb éjszakája. Az esemény a Metropolitan Museum of Art keretén belül működő Costume Institute, azaz a híres múzeum egyik, divattörténettel foglalkozó részlegének éves jótékonysági és adománygyűjtő bálja, egyben a tavaszvégi nagy kiállítás megnyitója. Az eseményre minden évben új témát találnak ki és hirdetnek meg, amelynek a résztvevők öltözékében – estélyi ruhás alkalom – kell tükröződnie. Mindez tőlünk sok szempontból fényévnyi távolságra áll mind helyszínét, mind célját, közönségét tekintve. Egyik érdekessége az idei, május 7-én tartott rendezvénynek, a kijelölt téma volt: Égi testek: divat és a katolikus ihletés (Heavenly Bodies: Fashion and the Catholic Imagination). És bár ennek hallatán voltak, akik hangosan megbotránkoztak a www.harpersbazaar cikkírója, Lauren Alexis Fisher szerint, a Vatikán „vette a lapot”, a múzeumban mostantól látható kiállítás éppen a Vatikántól kölcsönkapott 50 liturgikus öltözéket és kelléket mutat be további 150, nagy divattervezők által készített darabbal együtt, amelyeknek alkotói közt ott van a vallásos utalásokat gyakran használó Dolce&Gabbana, Versace, valamint a Chanel, Valentino divatmárkák is.
Az alapgondolat az, hogy a vallás mindig is jelentős hatást gyakorolt a művészetre és az öltözködésre. A kiállítás maga utat szeretne nyitni a párbeszédnek, meg akarja mutatni a vallás, az egyház kapcsolatát és hatását a divat, a vizuális művészet területén. Látható a kiállított tárgyak között egy pápai viselet is a Sixtusi kápolnából. A kiállítás kurátora, Andrew Bolton elmondta: a konzervatív katolikusok számára ez megrökönyödésre adhat okot, ő mégis úgy gondolta, a katolikus inspiráció nem csak a múlt, ma is jelen van a művészetek, a divat világában, meghatározza sok alkotó képzeletvilágát, kreativitását, és ezt meg lehet, meg kell mutatni a mai világnak is.
A gálán sok neves sztár között megjelent James Martin SJ is, az America jezsuita magazin főszerkesztője, és egyszerű papi civiljét sokan nagyon jónak, sőt „szexinek” találták. James Martin, aki az égi és földi derűről írt magyarul is olvasható könyvet, nyilván jól szórakozott a megjegyzéseken. Az általa vezetett magazin beszámolója szerint, amelyet Eloise Blondiau jegyez, többek között azt emeli ki a megrökönyödők számára: milyen remek, hogy katolikus és nem katolikus sztárok, hírességek erre az alkalomra a katolikus művészet- és egyháztörténet lapjait voltak kénytelenek bújni, mi ez, ha nem egyfajta evangelizáció?! Hogy a jól sikerült estélyi ruhák és megjelenések közt volt szerencsétlen, sőt giccses is, az kétségtelen, de a hangosan mediatizált és a világsztárok, nagy nevek miatt óriási figyelemmel kísért esemény jó értelemben irányította a figyelmet a katolikus egyházra. Nem valami gyengeségét pletykálták ki, nem rejtett vagy ismert bűneit szajkózták, hanem ma is élő, a fantáziát ihlető, a kortárs viseletben is használható oldalát, jelképeit mutatta meg. És ennek miért ne örülnénk?
